Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)
Néprajztudomány - Solymos Ede–S. Göldner Márta: Győri halkereskedők Baranyában a 18. században
272 SÓLYMOS E.— S. GÖLDNER MÁRTA gatásábül én ream magamra az Companiábul veszteség és kárvallás jó számvetés szerént esett hatszáz negyven íorént, id est í 640. az Compania Kész pénzébül, mellyben magamnak Pénzem nem volt, magam szükségére ell költöttem Száz tizen nyolcz íoréntokat, és hatvan pénzt id est 118 60. Mellyet tartozom reám esett Kárral és veszteséggel edgyütt található ingó és ingatlan javaimbul minden adósságim előtt, úgy mint Nemes Kálóczy Mihály és Bertalan Ferencz Uraimékat a Dato interessévei edgyütt megh elégétteni. Mellynek nagyobb biztonságára és ell hitelére kezem Keresztvonyásóval és pötsétemmel megh erőséttem. Győr Die 24 ia Április Anno 1757 in Summa id est f 758 d 60 Karvászy István" Később Karvászy tagadja, hogy a számvetésen jelen lett volna, s az írást hamisítványnak nyilvánítja : „Nem szenvedheti item: hogy ugyan harmadivalis Admonens Uram a Számvetésre nem hivattván, méghis 640 í vettetett nyaaába, az állétta+ván Admonitus Uram által 1920 f volt légyen az vesztesség, sőtt mostanság 2000 íoréntra álléttatik." Kálóczyék sem tudnak tanút állítani igazuk bizonyítására. Szerintük Karvászy jelen volt, s mert írni nem tud, Bertalan készítette a nyilatkozatot, azt felolvasták, saját kezűleg tette rá kezevonását, és pecsétjét átadta, hogy Bertalan nyomja rá. A következő esztendőben nem engedik, hogy Karvászy velük menjen a tokra, sőt azt sem, hogy külön szálljon alá egy bárkával. Azzal bíztatják, hogy „csak imádkozzon idehaza, s harmadossá" teszik. Ez az esztendő nyereséggel zárult. Karvászy kéri a harmadrészt, a társak azonban ezt megtagadják, mondván: tőkéje nincs az üzletben, a veszteséget sem vállalta, a nyereségből sem jár. Ekkor fordult Karvászy a bírósághoz. Előbb mintha meg tudnának egyezni. Felajánlják, hogy ha a ráeső árendát kifizeti, részt vehet az üzletben. Karvászynak a püspökségtől is van levele: „Méltóságos Pécsi Püspökséghez tartozandó Mohácsi Halászó vizek eránt szolló Contractusnak megh tartásában Karvászy István Uram úgy mint Contrahensek közül egyike Méltóságos Uraság részérül azon Contractusban íöll tett üdéig Coníirmáltatik olly formán mind azon által, hogy árendáját praescribált üdőben a mennyi eö Kegyelme részére esik, minden fogyatkozás nélkül tartozzék le fizetni. Pécsett 15 a Augusti 1758 Erdeödy András Praeíectus". Egy évvel később : „Karvászy István Uram a midőn Contractus szerént eö Kegyelmére esendő árendáját Méltóságos Uraságnak leteszi Bárkáját az jövő őszre bízvást Mohácsra eresztheti. Pécs 2 d ? Augusti 1759 Erdeödy András Praeíectus". Karvászynak azonban pénze nem lévén csendestársat szerez magának. Kálóczyék erre rájöttek, egy negyedik társnak a kompániába való becsempészését nem engedték, sőt Karvászyt is kirekesztették: „Igaz, hogy a Too árendának rá eső részét valahogy megszerezte, de íortéllyal élt, mert pénze nem lévén, más idegent akart magával a companiába bé tsusztatni, amit mi nem vállaltunk".. . egy más alkalommal pedig így emlékeznek: „ . . . arra sem állanak egy átallyában az admonitusok, hogy az admoneáltató fél maga hasznával s a többi Társának kárával más idegen társat nyomgyon a Társaság közé, a vagy az Halászó Vizek közül válamellyikét ell szakasztván, ollyatin emberrel bírhassa..." Ekkor indul meg a pereskedés igazából. Mindkét részről tanúk sorát vonultatják fel. Karvászy a közös tőke felosztását, az elmúlt évek nyereségéből való részesedést követelte, míg Kálóczyék azt bizonyítgatták, hogy Karvászynak pénze nem volt az üzletben, s nekik maguknak sem volt nyereségük, mert a jobb években csak az előző évek veszteségeit tudták kiegyenlíteni. Ahogy múltak az évek, az igazságot egyre nehezebben lehetett kideríteni, viszont a tanúvallomások számunkra felbecsülhetetlen adatokat szolgáltatnak a győri halkereskedők életéről. A továbbiakban el is tekintünk a peres eljárás nyomonkövetésétől (melyben még megvesztegetésről, szolgabíró általi megfélemlítésről is szó van), inkább megkíséreljük ezt az életmódot megrajzolni. A per főszreplője Karvászy István (Karvassy formában is előfordul a név) armalista nemese Egy, a pécsi püspöki levéltárban levő 1735-ös szerződésen már szerepel a neve Haraszti Mártony győri és Sipos János budaházi lakossal együtt. Tehát akkor már halkereskedő. (A szerződéssel alább még foglalkozunk.) Pályafutása nem elég világos. Az egyik tanú szerint: „Karvászy István uram után léptek bé néhai Kálóczy Mihály és Bertalan Ferencz Uraimék, mert annak előtte már régen Karvászy István Uram Szlávy és Pázsit Urammal edgyütt bírták volt azon Tookat". A másik szerint Karvászynak „volt egy avétt Bárkája... mert midőn Karvászy István Istenben boldogult Völgyi és Haraszti Uraimékkal megh osztozott volt, azon Companiának három Bárkája lévén, tehát azok közül egyike Karvászy Uramnak jutott minden eszközökkel edgyütt". A harmadik úgy tudja, hogy kb. 1748-ban, midőn Harasztitól elvált, Kálóczy Mihály, Völgyi János és Pasit Ferencz bevették a mohácsi tokhoz. Ő maga így vall : „ . . .mégh néhai Völgyi Uram halála alkalmatosságával az Társaságba bé állott." Nem lehetett szerencsés kezű kereskedő, ahogy az eseményekből kitűnik. Talán ezért is változta6 Dr. Gecsényi Lajos szíves levélbeni közlése Győi vármegye Adószedője Összeírások. Révfalu.
