Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Történettudomány - Rövid közlemények

RÖVID KÖZLEMÉNYEK 253 Külön kiemelendő a népi gyógyászat ismertetése a kuruzslók, cigányok, csontrakók, javosvagy füvesasszonyok orvosasszonyok gyógymódjairól és szereiről. Kimerítő és tárgyilagos dokumentum ez, mely a kuruzslás veszélyeit, de némely alkalmazott anyag előnyeit is feltárja. Hogy Hölbling Miksa modern, haladó orvos volt, könyvének következő passzusa igazolja: „ . . . A védhimlő-oltás ügyét egy különös orvosi választmány kezeli a főorvos fölvizsgálata alatt. Évenként 8000 egyén oltatik. Kerül pedig egy oltás (az előfogaton kívül) б krajcárba és így évenként az egész oltás 800 pengő forintba. Kar, hogy a másodoltás nincs még igen divatban. A nép hozza ugyan már kisdedeit az oltáshoz, de kínzásnak tartja azt... Hogy majd minden harmadik évben fordul elő megyénkben himlő, annak oka abban rejlik, hogy az oltás többször tökéletlenül végeztetett, hogy az oltási anyagra nem fordíttatott elég figyelem és hogy a falusi bírák látlanul is bizonyítják az oltást." A könyv zárófejezete a barmok (lovak, szarvasmarhák, juhok, sertések és kutyák) kórokairól értekezik.

7 Hölbling dr. jó barátságban s a legjobb viszonyban volt számos nagyhírű, országos nevű egyénnel. Majláth országbíró, Prandau báró és Scitovszky hercegprímás mellett Peitler és Haas püspökkel is jó viszonyban állt. Szepessy püspöknek is ő volt házi orvosa s nyugalomba vonulásáig a rezidencia orvosa. Bizonyára befolyásos barátainak és a Mária Terézia-adományozta nemesi oklevélnek köszönhette, hogy az 1850-es évek kopóvilágában nem marasztalták el. Külső megjelenésében is magyar volt. Mikor a hatvanas években országos divat lett a magyar viselet, ő volt az első, aki csizmát húzott s amikor már csaknem mindenki levetette, tovább is hű maradt a nemzeti viselethez. Egészsége, életereje, rugalmassága élete utolsó évéig kitartott. Ekkor egy kis meghűlés ágyba döntötte s nem kelt fel többet. Két heti betegség után hunyt el, végső gyengülésben. Fekete zászló került Baranya megye székházára, Pécs tanácsházára, a Takarékpénztárra, a Nemzeti Kaszinóra és a Katolikus Körre.

8 Hölbling Miksa társasági és magánélete is említésre méltó. A pécsiek nagyrabecsült és kedves Maxi bácsija mindig vígkedélyű volt. Kipödrött bajusza, mint szúrásra készülő hegyes tű, csizmája olyan fényes, hogy szinte világosságot áraszt. Mindenki szerette benne a lelkiismeretes, jó orvost és a kiapadhatatlan jókedvet. Mint meghívott vendég, kitűnő étvágyával ösztönzően hatott vendégtársaira, sőt a gyomorbetegekre is. A püspököknek, kanonokoknak, fő- és alispánoknak mindig örömmel látott vendége volt. Adomái nagy társaságot szórakoztattak, de nagy volt adomák kifundálásában is. Jóságos felesége, szül. Czirer Mária, Danhelovszky Szilárd udvari tanácsos nagynénje, mesélte, hogy fehérneműs szekrényében mindenkor tizenkét kivasalt fehér ing feküdt készen (a gomblyukokban teljes brilliáns garnitúra!), hogy a használatba vételnél ne legyen bibelődése a doktornak ezekkel a cifraságokkal.

9 Mindezt megtehette, mert vagyonos ember volt. Két belvárosi ház tulajdonosa. 1872-ben 654 forint évi adót fizetett a város pénztárába.

10 JEGYZETEK 1 „Pécsi Naptár": Dunántúl 1925. febr. 26. száma. 2 Pécsi Napló 1901. febr. 26. 3 Alispáni mutató Bm. Lt. 1850. (6240—6679—7166 sz.) 4 Bm. Lt. Alispáni mutató 1856. (12169) 5 Bm. Lt. Alispáni mutató 1865. (4910) 6 Bm. Lt. Alispáni mutató 1866. (2427) 7 Hölbling M.: Baranya vm. orvosi helyirata Lyc. Ny. Pécs. 1845. 8 Pécsi Napló 1901. febr. 26. 9 Danhelovszky : Visszaemlékezések. Pécsi Napló 1927. jún. 5. 10 Fünfkirchner Zeitung 1872. jan. Baranyai Aurél A HELYTÖRTÉNETI OSZTÁLY HÁROM DAGERROTÍP1ÁJÁNAK ISMERTETÉSE A fényképezés őskorának értékes és ma már ritka emlékei a dagerrotípiák. Egyre kevesebbet és sajnos egyre rosszabb állapotban lévőt találni belőlük. A főváros közgyűjteményeiben közel 100 darab található. A Munkásmozgalmi Múzeum 47, a Magyar Fotóművészek Szövetsége 21, a Petőfi Irodalmi Múzeum 5, a Nemzeti Galéria 18, a Budapesti Történeti Múzeum 4, a Műszaki Múzeum 2 darabot őriz.

1 Sajnos, a vidéki múzeumokban található példányokról nincs adatunk. A Janus Pannonius Múzeum helytörténeti gyűjteményébe az elmúlt évek során három dagerrotípiát sikerült begyűjteni. A fényképezés elsődleges célja az ember megörökítése volt. Ennek érdekében az első kísérletek már a XIX. század elején megkezdődtek.