Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Régészet - Vörös, István: Description of the Animal Bones from the Early Bronze Age Settlement at Szava

144 ISTVÁN VÖRÖS A szavai kora bronzkori telep állatcsontleletei VÖRÖS ISTVÁN A Szava-vasúti megálló régészeti lelőhelyen Ecsedy István végzett 1975-ben leletmentést, majd 1976-ban próbaásatást. A lelőhelyen feltárt objektumok nagy része a kora bronzkori somogyvár— vinkovci csoport telephelyéhez tartozik. Állatcsontanyag tíz kora bronzkori objektumból (7—8., 16., 18—20., 23., 28., 30—31. gödrök), illetve három szelvényrétegből (3. szelvény 1. ásónyom, 8. szelvény, 10. szelvény 1—2 ásónyom) került elő. A telep feltárt részén talált 632 db állatcsonttöredékből 511 db (80,85%) volt osteológiailag és ezáltal fajilag is meghatározható. A háziállatok közül a szarvasmarha frontosus típusa (Bos turus frontosus Nilsson), a juh (Ovis aries Linné) és a sertés (Sus scrofa Linné f. domestica Gray), a vadászott állatok közül a gímszarvas (Cervus elaphus Linné), az őz (Capreolus capreolus Linné), a kelet-európai vaddisznó (Sus scrofa attilae Thomas) és a mezei nyúl (Lepus europaeus Pallas), a halászat emlékeként pedig egy hal (Pisces sp. ind.) csontmaradványa került elő. A szarvasmarha-állományt a nagyközepes testméretü egyedek alkották. A szerencsés koponyatöredékek lehetővé tették a szarvasmarha típus azonosítását. A szarvasmarha-koponya morfológiájára jellemző, hogy a crista frontalis aboralis a median-sagittalis síkban „háztető"-szerűen kiemelkedik. A collum corni megnyúlt, a szarvcsaptő széles-viszonylag vastag, az aduitus egyedeknél dorsoventralisan lapított. A szarvasmarha-csontanyag testrégiók szerinti megoszlása heterogén. A legtöbb csont a törzstájék (B)-régióból került elő, mely a szarvasmarha helyi — a feltárt teleprészen — történő feldarabolását igazolja. A szarvasmarhák 84,75%-át öreg, illetve kifejlett korban vágták le, fogyasztották el. A sertések szintén nagyközepes testméretűek voltak. A sertéscsontok testrégiók szerinti megoszlása jól reprezentálja, hogy a sertések közül csak néhány egyed előzetes feldarabolása történt a feltárt teleprészen, a többi egyed hústáplálékként; a mellső- és hátsólábak a lapocka és a combrészszel együtt csonkoltán kerültek a teleprészre. A sertések 56%-a öreg, illetve kifejlett korban került levágásra. A nagytestű juhok csontmaradványainak testrégiók szerinti megoszlásából arra lehet következtetni, hogy a juhok végtagjai a lábvégek (ujjpercek) levágása után egészben — bőrben? — kerültek a telep feltárt részébe fogyasztásra. A juhok 56,25%-a került fogyasztásra kifejlett korban. A szavai teleprészről vaddisznó és gímszarvas 3—3, őz 4, a mezei nyúlnak pedig 1 egyed csontmaradványa került elő. A vadászott állatok csontjainak testrégiók szerinti megoszlása eltér a háziállatokétól, mert a táplálkozás szempontjából hasznosítható „húsosvégtagtájék" (C), illetve a törzstájék (B) régió csontjai — a mezei nyúl egyetlen csigolyája kivételével — nem kerültek elő a feltárt teleprészen. A csontanyag asszimetrikus megoszlása arra utal, hogy a vadászott állatok elfogyasztása nem a feltárt teleprészen történt. A szavai teleprészen előkerült állatcsontanyag konyhai hulladékból származik. A csontanyag fragmentáltságára jellemző, hogy az összesen előkerült csontanyagnak csak 4,74%-a az ép és mérhető hosszúcsont. Az állatok feldarabolására utaló vágási-hasítási sérülések is előfordulnak, melyek adatokat szolgáltatnak a korszak állatfeldolgozásának munkamódszereiről. Egyes tipikus vágási sérüléseket magukon hordó csontok a szarvasmarhánál és a sertésnél is előfordulnak, feltételezhető, hogy mindkét állatfaj feldarabolásának egyes fázisai azonos módszerrel történtek. A csontanyag gödrönként mutatott differenciált felhalmozódása jól mutatja, hogy csontanyag elsősorban két telepobjektumban (8. és a 20.) akkumulálódott. A szavai teleprészen csak három háziállat, a szarvasmarha, a juh és a sertés csontmaradványai kerültek elő. A háziállatok által termelt életkorcsoportonként kalibrált hasznos húsmennyiség a következőképpen oszlik meg: szarvasmarha 39 egyed — 9300 kg, sertés 25 egyed — 625 kg, juh 16 egyed — 310 kg. Feltűnő a ló és a kutya teljes hiánya. A Canidák jelenlétét csak közvetett adat alapján valószínűsíthetjük, ugyanis a csontok nagy részén Canida rágásnyomok találhatók.