Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Természettudományok - Fazekas Imre: Vizsgálatok a Keleti Mecsek nagylepkefaunáján II. A Keleti Mecsek Zygaenidae és Diurna faunájának alapvetése (Lepidoptera)

98 FAZEKAS IMRE partja mentén találjuk azonális égeressel, magaskórós társulással, tocsogós lápréttel és kevésbé legeltetett lejtőkkel (11. ábra). Vizsgálataimat elsősorban ezen a területen végeztem, kiterjesztve minden aszpektusra. Ha Mecsekfalu környékének faunáját öszehasonlítjuk a Zengő vidékével, megállapítható, hogy a faj szám szinte teljesen azonos, hasonlóan az egyes areatípusok %-os megoszlása is. Más azonban a helyzet, ha az areákon belüli ökológiai típusokat vizsgáljuk. Mecsekfalu környékéről hiányoznak a szibiriai szubxerofil fajok, hiszen az északi szeleknek kitett szélsőségesebb klíma nem kedvez a megtelepedésüknek. Biotópjuk a Keleti-Mecsekben a védett, kiegyenlítettebb mikroklímájú Zengő—Hármas-hegy vonalra lokalizálódik. Ehhez hasonló a nyugatpalearktikus erdőssztyepp fajok hiánya is, amelyek a szomszédos Komló-Árpádtető környékén szórványosan fellelhetők (pl. Strymon ilicis Esp., Brintesia circe illecebra Frühst.), s a Keleti-Mecsek Alföldre néző vonulataira húzódtak vissza. Közel 5%-kal magasabb a policentrikus palearktikus — holarktikus hypereuriök fajok részesedése, mint a Zengő vidékén. Leginkább a fitocönózisok specifikusságára kevésbé érzékeny fajok léptek fel nagyobb gyakorisággal: Polyommatus icarus Rótt, Plebejus argus aegon Schiff., Eueres argiades Pall, (ossz.: 29,4%). Bár a területet elsősorban az agrobiocönózisok jellemzik a mezőgazdasági kártevők száma igen jelentéktelen: Vieris rapae L. (2,4%), P. brassicae L. (0,6%). A rudeláris és a belső mezőgazdasági területek fajokban igen szegények és megegyeznek a Bakony hegységben, illetve Burgendlandban végzett hasonló felvételeimmel (Fazekas, 1975). A mecsekfalui nappali lepkefauna legérdekesebb színezetét a szibiriai hygrofil és a nyugatpalearktikus xerofil sztyepp fajoknak együttes előfordulása jelzi. Hasonló társulási felvételek a Mecsekből nem ismeretesek. A xerofil sztyepp elemek (Lysandra thersites Champ., L. bellargus Rótt., Eueres decolorata austriaca Beuret) a meleg tetőkről lehúzódnak a nedves völgybe és együtt röpülnek a hygrofil elemekkel {Thersamonia dispar hungarica Szabó, Palaeohrysophanus hippothoe sumadiensis Szabó, Eueres alcetas Hffmgg.) Ugyanez fordítva nem fordul elő. Mint azt az eddigiekből megállapíthattuk, a Keleti-Mecsekből hiányoznak a Középső-Mecsekre jellemző színező elemek, amelyek elsősorban molyhostölgyes-bokorerdő komponensek (Latnpides boeticus L., Jolana jolas O.). A további vizsgálatoknak kell eldönteni, hogy a Középső-Mecsek úgynevezett „ökológiai sziget" jellege vertikálisan és horizontálisan milyen kiterjedésű, s mint ősibb fauna milyen hatással volt a földtörténetileg jóval fiatalabb Keleti-Mecsek faunájának kialakításában. 12. ábra: Az Everes alcetas Hffmgg. magyarországi elterjedése Abb. 12. Verbreitung des Everes alcetas Hffmgg. in Ungarn. Néhány jellegzetes és problematikus íaj elemzése Eueres alcetas Hffmgg.: Szibiriai faj, amely Magyarországon főleg a Dél-Dunántúlon elterjedt (12. ábra). A Keleti-Mecsekben a Palaeochrysophanus íU hippothoe sumadiensis Szabóval azonos biotópokról került elő, de jóval kisebb egyedszámban (0,1%). A hazai Eueres-genus fajai, amennyiben igen kopottan kerülnek a gyűjtők kezébe, szétválasztásuk morfológiai alapon szinte lehetetlen. Az ivarszervekben azonban lényeges eltérések vannak, különösen az aedoeagusok és a válva felépítésében (13. ábra). Maculinea alcon Schiff, (ssp. ?) : Nyugatpalearktikus faj, amely Délnyugat-Svédországtól ÉszakkeletFranciaországig, Észak-Olaszországtól a Balkánon át Közép-Ázsiáig és Kelet-Szibíriáig elterjedt. Lokális populációi subspecifikus jegyeket mutatnak, s ennek következtében igen sok alfaját írták le. A faj alatti taxonok elkülönítése rendkívül nehéz, mivel az adott populációkon belül is igen eltérő formák figyelhetők meg, így csak nagyobb sorozatok kvantitatív elemzése ad biztos alapot. Élőhelyei főleg a montán régiók, de NyugatEurópában a hanga-félékkel benőtt mocsaras területekről (szeptember végén) is kimutatták {Berger, 1946). Az Alpokban 1500 m-ig röpül {Forster, 1955). Magyarországon ezidáig a Balatontól délre a legújabb irodalmakból nem volt ismert, holott Nendtuich T. (1846) már a múlt század közepén kimutatta Pécs környékéről. Vizsgálataim szerint a Keleti-Mecsekben Mecsekfalutól a Komlói-völgyön át a Zengő lábáig összefüggő populációt alkotott, de a várostelepítés miatt a kapcsolat megszakadt. A mecseki populáció nem azonos a nomenkloturai alakkal. A hímek szárnyainak viszonylag széles fekete szegélye, a nőstények kiterjedt barnásfekete színe a balkáni formához (M. alcon tolistus Frühst) áll közelebb. Alfaji hovatartozását csak a délkelet-európai alcon po-