Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)
Természettudományok - Fazekas Imre: Vizsgálatok a Keleti Mecsek nagylepkefaunáján II. A Keleti Mecsek Zygaenidae és Diurna faunájának alapvetése (Lepidoptera)
96 FAZEKAS IMRE b) nemorális fajok Araschnia levana L. 1,6 Parnassius mnemosyne ophrynion Frühst. 1,0 Leptidea mot sei major Grund 0,8 Thecla betulae L. 0,6 Aphantopus hyperantus polymeda Se. 0,4 Neptis hylas aceris F. 0,2 4,6% c) mezofil fajok Heteropterus morpheas steropes Schiff 0,8 Cupido minimus Fuessl. 0,4 1,2% d) hygrofil fajok Thersamonia dispar rutilus Wembg. 1,0 Palaeochrysophanus hippothoe sumadiensis Szabó 0,2 1,2% 3. Nyugatpalearktikus fajok a) euryök — xerophil Lasiommata megera L. 2,4 Colias croceus Fourc. 1,3 Thymelicus sylvestris Poda 1,2 Loweia tityrus Poda 1,0 Melanargia galathea L. 1,0 Aricia agestis Schiff. 0,2 Melitaea cinxia delia Schiff. 0,2 8,3% b) xerofil sztyepp fajok Eueres decolor ata austriaca Beuret 1,2 Lysandra thersites Champ. 0,6 Arethusana arethusa Corsica Stgr. 0,6 Melitaea cinxia delia Schiff. 0,2 2,6% c) erdőssztyepp fajok Iphiclides podalirius L. 1,0 Brintesia circe illecehra Frühst. 0,2 1,2% d) nemorális — quercetalis fajok Coenonympha arcania L. 1,2 Hamearis lucina L. 0,8 2,0<У 0 A Zengő környéke mind geológiai, mind fitocönológiai értelemben a Keleti-Mecsek egyik legjellegzetesebb része. A Zengő (682 m), a Hármashegy (603 m), a Csengő-hegy (532 m) által határolt terület, amelyet az északi irányú Püspökszentlászlói völgy (10. ábra) választ el. Az északra néző hegyoldalakon sokáig megmarad a hó. A völgy északi kapujában hűvös, páradús klímájában két szibiriai hygrofil faj tenyészik igen kis egyedszámban: Thersamonia dispar rutilus Wernbg. Palaeochrysophanus hippothoe sumadiensis Szabó. A völgyön átfolyó patakot Salix-îêlèk és dús altorherbosa társulás követi. A patak menti rét a múltban legelőként szolgált, de ma is igen gazdag a lágyszárú vegetációja (Corydalis cava, Silène-, Ranunculus-, Triíolium-, Geranium-, Euphorbia-, Campanula-, Inula-, Doronicum-, Vicia-, Gentiana-îélék stb.). Gyűjtéseimet minden alkalommal a völgy teljes hosszában, illetve a környező magaslatokon végeztem, mintegy 250—450 m tengerszint feletti magasságokban. A begyűjtött példányok %-os kiértékelése alapján megállapítható, hogy főleg a policentrikus paleartikus holartikus areájú fajok dominálnak (68,1%), amelyeknek ökológiai valenciája igen nagy. Legnagyobb %-ot a hypereuriök fajok csoportja mutatta (38,4%). Közülük a Polyommatus icarus Rótt. abszolút domináns, szubdominánsként a Vieres rapae L., Eueres argiades Pali., Aglais urticae L. jelentkezett. Az euryök-xerofil fajok részesedése jelentéktelen (2,0%). Itt jegyzem meg, hogy az e csoportba tartozó Lycaeides argyrognomon argyropeza Szabó 0,2%-os részesedése a Keleti-Mecsek zártabb vegetációjú területeire általában jellemző, míg a viszonylag nyíltabb növényzetű és szárazabb klímájú Mecsekfalu környéki dombvidéken a 3,5—4,0%-os tömegrészesedést is eléri. A terület jellegéből fakadóan a hypereuriök fajok mellett 27,9%-ot képviselnek az euryök-silvicol-mezofil fajok, amelyek faj számban megegyeznek az előbbi csoporttal. Mivel a völgy eleje szárazabb klímájú, ezért a nedvesebb patakszegélyre és az északi lejtőkre koncentrálódnak. A Zengő környéki nappali lepkefauna 15%-át a nyugatpalearktikus fajok teszik ki. Ezek a fajok Közép-Európában a fauna jelentős részét alkotják. Részesedésük észak és kelet felé fokozatosan csökken (de Lattin, 1967). Többségük a száraz, meleg vidékeket kedveli, ezért a fagyzúgosabb völgyelésekben csak szórványosan gyűjtöttem, ezek is csak kóborlásaik nyomán jutottak oda a Hármas-hegy, Zengő déli oldaláról. Ha a Villányi-hegység, a Dráva-sík vagy a Középső-Mecsek nyugatpalearktikus faunaelemeit (Uherkouich, 1974., 1975) összehasonlítjuk a Keleti-Mecsekével, az utóbbi 5—6%os elmaradása tapaszta 1 ható. Ezt részben az alföldi kontinentális klíma hatásának tulajdonítható, amely a Mecsek ezen területén szélsőséges éghajlati hatásokkal jelentkezik. így elsősorban az euryökxerofil fajok képviselik magukat {Lasiommata megera L., Colias croceus Fourc, Thymelicus sylvestris Poda), de közülük is néhány faj hiányzik (pl. Zerynthia polyxena Schiff.) a Keleti-Mecsek egészéről, míg nyugati részein igen gyakori (leg. Fazekas I.). Az erdőssztyepp fajok közül csak az Iphiclides podalirius L., Brintesia circe illecehra Frühst, fordul elő, ugyanakkor eddig nem kerültek elő a Mecsek más tájairól már kimutatott hasonló jellegű fajok (Hipparchia íagi Scop., Neohipparchia semele L.). Bár a Keleti-Mecsek a zárt tölgyes erdők zónájába tartozik, meglepő a nemorális-quercetális elemek kis fajszáma (2 faj) és 2,0%-os egyedszámrészesedése.
