Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Természettudományok - Fazekas Imre: Vizsgálatok a Keleti Mecsek nagylepkefaunáján II. A Keleti Mecsek Zygaenidae és Diurna faunájának alapvetése (Lepidoptera)

94 ; FAZEKAS IMRE Új adatai: Árpádtető, 1966. VI. 26. leg. Uherhouich Á., Fehérkút, 1972. VI. 29. leg. Fazekas I. A M. purpuralis pluto O. géni táliájának fő jellegzetességeit az uncus, a lamina dorsalis, s az aedoeagus képviseli (7. ábra). 6. Lictoria achilleae Esp. Expanzív típusú holomediterrán faj, amely északon Dániáig, keleten az Altájig hatol. KözépEurópában több rassza ismeretes (ssp. zobeli Reiss, ssp. praeclara Bgff. stb.). Forster (I960) szerint Magyarországon a ssp. peszerensis Reiss röpül. A Dunántúli Középhegység és a Dél-Dunántúl populációinak többségének nyújtott szárnyformája és kevésbé lekerekített apexe a ssp. zobeli Reiss-hez igen közel áll. A populációk alfajai megítélése még további vizsgálatokat igényel. Új adata: Pöspökszentlászló, 1975. VII. 10. leg. Fazekas I. 7. Agrumenia carniolica Scop, ssp. onobrychis Esp. Nyugatpalearktikus areájú, szubmediterrán, erdőssztyepp faj (Varga, 1963). A hazai populációk nagyrésze (pl. Dunántúl) eltér a nomenklatúrái alaktól és az alsó-ausztriai populációkkal együtt önálló alfajt képviselnek. A szárnyak nyújtottak, a foltok kiterjedtek, a 3., 4., 5. folt gyakran érintkezik és széles fehéres gyűrűvel vannak körülvéve. Új adatai: Árpádtető, 1962. VI. 22., Apátvarasd, 1972. VII. 4. leg. Uherkovich Á., K-Mecsek, Paprét, 1974. VII. 9., Budogahegy, 1975. VI. 26., Püspökszentlászló, 1975. VII. 10. leg. Fazekas 1. 8. Thermophila meliloti Esp. A palearktikus areájú faj főleg Közép- és ÉszakEurópában terjedt el. Hiányzik Kelet-Ázsiából és Kisázsia déli részéből, de északi területein való előfordulása is kérdéses (Alberti, 1958). Morfológiailag igen hasonlít a Huebneriana triiolii Esp.hez, amelynek kaposvári előfordulását Gozmány (1963) nem tartja hitelesnek. Bár a bicentrikus (atlantomediterrán-ny.-szibíriai) triiolii síkságokon, mocsárréteken is előfordulhat. A meliloti és a triiolii elkülönítése legbiztosabban a genitalia vizsgálatán alapszik. A meliloti hím ivarszervének uncusa erőteljes, bazálís irányba elkeskenyedő, apexe lekerekített, sohasem kihúzott. A lamina dorsalis mérsékelten nyújtott. A tövisek nagyok, egy sorban rendeződnek és egy szabályos trapéz alakú, világosabb mezőt zárnak közre. A lamina ventralis széles alappal kapcsolódik az aedoeagus-hoz (8. ábra). Az ivarszervekben mutatkozó eltérések mellett a Keleti-Mecsek meliloti populációi keskenyebb elülső szárnyukkal és a hátulsó szárny viszonylag keskeny fekete szegélyével különböznek a nevezéktani formától. Amennyiben a fentieket a további részletesebb vizsgálatok is igazolják, nem tartom kizártnak, hogy új alfajjal állunk szemben. Új adatai: Budogahegy, 1975. VI. 26., Sikonda, 1976. VII. 6., Kőlyuk, 1976. VII. 6. (sok példány) leg. Fazekas I. 9. Zygaena íilipendülae L. ssp. pulchrior Vrty.: Közép-Európa rétjein igen elterjedt faj, amely az Alpokban 2000 m-ig is felhatol (Forster, 1960). A nevezéktani formát a dél-svédországi populációk képviselik. Öt közép-európai rasszából hazánkban a ssp. pulchrior Vrty. tenyészik, amelyet egészen Albániáig kimutattak (Rebel, Zerny, 1932). Új adatai: Püspökszentlászló, 1975. VII. 10., Budogahegy, 1976. VII. 1., Sikonda, 1976. VU. 6. leg. Fazekas I. 9. ábra: Huebneria lonicerae Schewen hím ivarszervének részei. A: uncus és tegumen, B: lamina dorsalis (Komló, 1974. VIII. 1., leg. Fazekas I., gen. prep. Fazekas I. № 608). Abb. 9. Teile des männlichen Genitalapparates des Huebneria lonicerae Schewen. A: Uncus und Tegumen, B: Lamina dorsalis (Komló, 1. 8. 1974., leg. I. Fazekas, gen. prep. I. Fazekas № 608). 10. Huebneria lonicerae Schewen: Szibiriai, Nyugat-Európában diszjunk elterjedésű faj. A dél-európai magas hegységektől délre, mint a szibiriai faunaelemek általában a lonicerae is hiányzik vagy csak elvétve fordul elő. Morfológiailag igen változatos formákat mutat. A szárnypettyek variabilitása miatt a H. triiolii Esp.-hez igen hasonló példányok is előkerültek. Ugyanez az ivarszervekről is elmondható. Mecklenburg környéki vizsgálatok szerint (Alberti, 1939) lonicerae X íilipendülae hybrid példányok is létrejöhetnek. A hybridek uncusa igen erőteljes, bazálisan a lőni-