Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Természettudományok - Fazekas Imre: Vizsgálatok a Keleti Mecsek nagylepkefaunáján II. A Keleti Mecsek Zygaenidae és Diurna faunájának alapvetése (Lepidoptera)

92 FAZEKAS IMRE szervi ábrák Alberti nyomán készültek. Összeha­sonlító Kárpát-medencei gen. prep, anyag nem áll rendelkezésünkre. Alberti (1958) szerint földraj­zilag távoleső populációk egymástól igen eltérő, variábilis genitáliákat vonultatnak fel. Vizsgála­taim szerint különösen sok nehézséget jelent a faj alatti taxonok megítélése, amelyek csak igen nagy sorozatok kvantitatív kiértékelése után állapítha­tók meg, ökológiájuk és állatföldrajzi viszonyaik részletes egybevetésével. Munkámban eltekintek a genetikailag semmi­képpen nem igazolható és a mecseki populációk evolúcióját nem befolyásoló úgynevezett aberra­tiok ismertetésétől, amely a Zygaenidae-k irodal­mában még ma is fellelhető. Mindezeket a problémákat figyelembe véve szükségesnek tartom a Kárpát-medencei Zygaeni­dae fauna teljes revízióját, különös tekintettel taxo­nómiai, ökológiai és állatföldrajzi vonatkozások­ban. A Keleti Mecsekben ezidáig a hazai Zygaeni­dae-k alig több mint 40 százalékát lehet kimutat­ni. Ez a szám várhatóan 20—30 százalékkal emel­kedni fog a belső területek feltárásával. 1. Lucasia subsolana Stgr. Szubmediterrán faj, amely Délnyugat- és Kö­zép-Európában elterjedt, de a „Heide" és lápos te­rületeken igen lokális (Forster, I960). Röpülési ideje a hazai adatok szerint (Gozmány, 1963) jú­nius. A Keleti Mecsekből egy augusztusi példány van, amelynek fenológiai adata nem tér el Európa más populációitól. Tápnövényei: Echinops és Centaurea fajok, va­lamint a Carlina vulgaris. Morfológiailag igen hasonlít a Jordanita globu­lariae Hbn. és a Roccia notata Zell, fajokhoz. Az ivarszervekben és 8. sternitben jelentős eltéré­sek mutathatók ki (3. ábra). Ivarszervi különb­ségek fedezhetők fel de Laever (1958) által kö­zölt belgiumi (Torgny) példányok és a magyar­országi populációk között. A belga subsolana val­vája háromszög alakú (!), apexe erősen kihúzott, uncusa hosszú, keskeny, a tegumen erőteljesen fej­lett. Ezek a bélyegek a kárpát-medencei populá­ciókra nem jellemzőek. Az aedoeagusok szerke­zetében, kvantitatív értékeiben lényeges különb­ségek nem fedezhetők fel. Új adata: Mecsek hgy., Budogahegy 250 m, 1976. VIII. 2. leg. Fazekas I. 2. Jordanita chloros Hbn. Közép-Európában Magyarországon, Ausztria és Németország néhány pontján, valamint Lengyel­országból ismeretes (Forster, I960). Leginkább mészkő-dolomit sziklagyepeken, száraz lejtőkön, erdőszegélyeken, cserjésekben röpül június köze­pétől július végéig. Tápnövényei: Centaurea scabiosa, Globularia vulgaris. Ivarszervileg a /• graeca Jord.-hoz igen közelálló, de valvája kevésbé megnyúlt, hirtelen elvékonyodó erőteljes tövist visel, amely soha­sem hasonlít a /. globulariae Hbn. mediálisan ki­szélesedő válva töviséhez (4. ábra). Új adata: Apátvarasd, 1972. VII. 4. leg. Uher­kovich Á. 3. Jordanita globulariae Hbn. Európából és Elő-Ázsiából ismert faj Közép­Európában igen elterjedt, de a láp- és heide jel­legű területeken lokális (Bergmann, 1953; Koch, 1955; Forster, 1960). Magyarországon a száraz és nedves biotópokról mindenütt kimutatták június— július hónapokban. Tápnövényei: Centaurea scabiosa, C. jacea, Glo­bularia vulgaris, Platango lanceolata. Utóbbi táp­növényén tömegesen tenyészik a Zengő északi ol­dalán. A mecseki példányok genitalia ja konstans jegye­ket visel, s némileg eltér a hazai populációktól. A válva ventrális széle sohasem visel kisebb tüské­ket, mint ezt több szerző munkájában feltüntette (Alberti, 1954; de Laever, 1958; Forster, 1960; Gozmány, 1963). dorzális széle egyenletese íve­lő, vége erősen konkáv. Az aedoeagus mediálisan nem hajlott, s ductus ejaculatoriustól távolabb eny­hén elkeskenyedő (5. ábra). Új adatai: Mecsekfalu, Komló-város, Püspök­szentlászló, Sikonda, (sok, de íőleg hím példá­nyok) leg. Fazekas I. és fénycsapdák. 4. Procris statues L. Főleg Dél- és Közép-Európában elterjedt faj, amelyet egészen Nyugat-Ázsiáig kimutattak száraz és nedves rétekről egyaránt. Hazánkban június végétől augusztus elejéig vannak adatok (Goz­mány, 1963). Tápnövényei: Rumex acetosa, R. acatosella, de Krieghoff Centaurea scabiosa-ról, Spuler Globula­ria vulgaris-vól is említést tesz (Bergmann, 1953). A hím ivarszervét a 6. ábrán szemléltetem. Új adata: Komló-Kökönyös, 1975. VII. 15. leg. Fazekas I. 5. Mesembrynus purpuralis Brünn. ssp. pluto O. Expanzív típusú szibiriai faunaelem, amely posztglaciálisan a Bajkál tótól Kelet- és Közép-Eu­rópán át egészen Dél- Spanyolországig hatolt. Ha­sonlóan, mint a Mesembrynus genusba tartozó többi faj (M. favonia Fr., M. sareptensis Krul., stb.) több alfajt vonultat fel (ssp. reissiana Bgff., ssp. pythia F. stb.). Alsó-Ausztriában és Magyaror­szágon a ssp. pluto O. röpül (Forster, 1960). Goz­mány (1963) által synonimként feltüntetett smir­novi Christoph nem azonos a M. purpularis pur­puralis Brünn.-el, hanem annak Észak-Perzsiából leírt alfaja (Alberti, 1958).

Next

/
Thumbnails
Contents