Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Komlósd környékének nagylepkefaunája (Macrolepidoptera)

KOMLÓSD KÖRNYÉKÉNEK NAGYLEPKEFAUNÁJA 85 da megállapításánál, feltüntetésük csak az adott faj ritkasági fokáról ad tájékoztatást. Ezzel szemben a fénycsapda a teljes aktív időszakot átfogta két éven keresztül, s így adatait mennyiségileg már értékelhetjük. Azonban itt is meg kell jegyezni, hogy egy adott területen élő bizonyos rovarcsoport mennyiségi viszonyainak pontos meghatározásához még ez is kevés: 1. A módszer nem tökéletes, mivel különböző fajok más-más módon reagálnak a fényre. Általában megfigyelhető, hogy a Noctuidák zöme, valamint csaknem az összes (tágabb értelemben vett) szövőlepke lényegesen nagyobb arányban gyűjthető higanygőzlámpával, mint normál fényű lámpákkal. Olyan módszert, amely valóban helyes arányban mutatja ki egy adott területen élő csoport arányszámát, repülő imágókra nem ismerünk. 2. Rendkívül lényeges, hogy sok faj esetében igen jelentős ingadozás figyelhető meg a populációk népességében egyes években. Az egyedszám-ingadozás több nagyságrendet is elérhet, s ez igen jól megfigyelhető a kártevő fajok elszaporodásánál. A csapda kétéves működése során is jelentős különbség van egyes fajok évi mennyiségében. A közölt számadatok alapján feltűnik, hogy némelyik országszerte elterjedt, közönséges faj kis egyedszámmal szerepelt, viszont az ellenkezője is igaz lehet: rendkívül ritka fajok is nagy mennyiséget érhetnek el. A fénycsapda kétéves működése alatt 23 olyan fajt fogott, amelynek mennyisége 1 százaléknál nagyobb volt: . Példányszám % Riuula sericealis Scop. 2945 10,36 Amathes c-nigrum L. 1946 6,84 Mythimna turca L. 1835 6,46 Axylia putris L. 1094 3,85 Pelosia muscetda Hufn. 1094 3,85 Ochropleura plecta L. 916 3,22 Phtagmatobia íuliginosa L. 645 2,27 Plusia chrysitis L. 617 2,17 Macrochilo tentaculatia L. 594 2,09 Hypena proboscidalis L. 585 2,06 Calothysanis amata L. 532 1,87 Apatele rumicis L. 510 1,79 Eilema griseola Hbn. 400 1,41 Scotia segetum Schiff. 391 1,37 Tholera decimalis Poda 376 1,32 Orthosia gathica L. 371 1,30 Hoplodrina ambigua Schiff. 369 1,30 Diarsia rubi View. 354 1,24 Spilosoma menthastti Esp. 353 1,24 Zanclognatha tarsicrinalis Knoch 349 1,23 Bapta bimaculata F. 324 1,14 Spilarctia lutea Hufn. 289 1,02 Jaspidia pygarga Hufn. 288 1,01 A leggyakoribb fajok zöme általánosan elterjedt széles ökológiai tűréshatárú faj, csaknem minden élőhelyen megtalálhatók és mennyiségük is többnyire jelentősebb. Meglehetősen nagy mennyiségben szerepel a Pelosia muscetda Hufn., amely égerligetek, láperdők egyik jellemző faja. Ugyancsak figyelemre méltó a Diarsia rubi View, magas dominanciaértéke, e faj nedves erdők aljnövényzetében, nedves irtásokon, magaskórósokban gyakori. A fenti eredményeket érdemes összevetni a gilvánfai (Uherkovich 1976a) és kisvaszari vizsgálatokkal (Uherkovich 1977). Gilvánfán meglehetősen eltért a domináns fajok sorrendje: ott az 1%-nál gyakoribb fajok között sok lombfogyasztó van és jóval több a zuzmófogyasztó is. A kisvaszari helyzet hasonlóbb, mivel ott a fénycsapda nagyobb rétet és egyéb nyílt területeket világított meg, hasonlóan a komiósdihoz. A nagylepkék tápnövényenkénti megoszlását vizsgálva — és összehasonlítva az előző területekkel — ugyancsak feltűnik a lombfogyasztók kisebb aránya: Táplálkozási mód Faj szám Példányszám % Lombfogyasztó 158 3 474 12,20 Zuzmóevő 10 1877 6,60 Lágyszárúakon élő 250 23 077 81,17 Fenti arányok kissé eltérnek egy korábban közölt összeállításomtól (Uherkovich 1975), ahol még csak a komiósdi lámpázások eredményeit adhattam meg, és ez — mivel a gyűjtés nem folyt egész évben — más eredményt is adott. A lombfogyasztó fajokon belül (összes lombfogyasztó = 100%) legnagyobb mennyiségben itt is polifág, tölgyön is élő fajok vannak (73,14%), ugyancsak gyakoriak a fűzőn és nyáron élő fajok (19,11%). A gilvánfai Szilas-erdőben észleltnél kisebb a monofág tölgyfogyasztók mennyisége (1,72%), viszont több égerevő faj van (2,62%). Más lombfákon és tűlevelűeken élő fajok menynyisége nem éri el az 1%-ot sem. Állatíöldrajzi helyzet Korábbi dél-dunántúli vizsgálataim során Varga (1963, 1964) alapján elemeztem az egyes élőhelyek ökológiai-állatföldrajzi viszonyait (Uherkovich 1972, 1976a, 1976c, 1977). A Komlósd környékén végzett gyűjtések alapján a korábban vázolt tények látszanak érvényesnek. így tehát elsősorban a sok nedvességkedvelő, mocsári, mocsárréti, láperdei faj jellemző a területre és úgyszólván teljesen hiányoznak a mediterrán jellegű állatok. Viszont ami figyelemre méltó: a nyugati határszélre jellemző állatok közül meglehetősen sok fordul elő itt; több, mint pl. Sellye környékén.