Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)
Természettudományok - Uherkovich Ákos: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez VIII. Mecseki karsztbokorerdők nagylepkéi (Lepidoptera)
64 UHERKOVICH ÁKOS számlálásos módszerrel. Mivel a 10 gyűjtési év során — összességében — minden időszakra több felvételezés is esett (4. ábra), az adatok véleményem szerint mennyiségileg jól értékelhetők és öszszehasonlíthatók. 2. Rendszeres éjjeli gyűjtésekre 1974-ben nyílt alkalmam a Tettyén. Ez a városrész a Mecsek déli lejtőjén fekszik, felette részben szőlők, helyenként pedig az eredeti karsztbokorerdők vannak. Itt egy meredek déli lejtő lábánál, közvetlenül Rusco—Orno-Quercetum szélén gyűjtöttem február elejétől december közepéig. E gyűjtések során 125 wattos higanygőzlámpát használtam. Meglepően alacsony volt a gyűjtött Macrolepidopterák faj- és példányszáma a Máriagyűdön végzett gyűjtéseimhez képest (5—6. ábra). Egy-egy alkalommal gyűjtöttem a Tubes nyugati lejtőjén (1976. VI. 21.) — itt dr. Varga Zoltánnal együtt —, illetve a Mecsek szállótól nem messze, az Issekutz (1952) által közölt első hazai Erannis ankeraria Stgr.-lelőhelyen (ahol sajnos, nem sikerült begyűjtenem e ritka faj újabb példányait). A Diurna-fauna jellemzése A számos gyűjtés 81 Diurna-íajt eredményezett, ami viszonylag alacsony szám. Ez természetesen nem tartalmazza azokat a fajokat, amelyeket a Mecsek más területein fogtam, hanem kizárólag a karsztbokorerdők fajai. Nagy részüket kimutattam a Villányi-hegységben is (Uherkovich 1975), de 9 olyan faj is előkerült mecseki karsztbokorerdőkből, melyeket ott nem fogtam: Leptidea morsei Fent., Aporia crataegi L., Aricia agestis Schiff., 7. ábra: Mecseki karsztbokorerdők nappali lepkéinek ökológiai spektruma. A: Policentrikus palaearktikusholarktikus fajok, A-he: hypereuryök, A-ex: euryökxerofil, A-es: euryök-sylvicol-mezofil; S: szibíriai elterjedési alaptípusú fajok, S-e: szibíriai euryök, S-m nemorális. S-m: mezofil, S-sx: szubxerofil; W: nyugatpalaearktikus fajok, W-e: euryök-ruderális, W-xst: xerofil sztyep, W-qst: erdőssztyep, W-xq: molyhostölgyes bokorerdő, W-nq: nemorális-Quercetális fajok. Abb. 7. Ökologische Spectrum der Tagfalter der mecseker Flaumbuscheichenwälder. A: Polizentrisch palaearktische-holarktische Arten, A-he: Hypereuryözische, A-ex: euryözische-xerophil, A-es: euryözischesylvicol-mesophil, S: Arten der sibirische Verbreitungstype, S-e: sibirische-euryözische, S-n: nemoral, S-m: mesophil, S-sx: subxerophil, W: Westpalaearktische Arten, W-e: euryözische-ruderal, W-xst: xerophil Stepp, W-qst: Waldsteppe, W-xq: Flaumbuscheichenwälder, W-nq: nemoral-quercetalische Arten. Cyaniris semiargus Rott., Lysandra dorylas Schiff., Mesoacidalia aglaja L., Nymphalis polychloros L., N. antiopa L„ Neptis rivularis Scop. A két hegység nagylepkéinek összehasonlítását elvégeztem az ökológiai spektrum segítségével is (7. ábra). A mecseki viszonyokra jellemző, hogy jobban előtérbe kerülnek az általános elterjedésű palaearktikus-holarktikus fajok, ezek közül is a silvicol (erdőkedvelő) típusúak. Ennek megfelelően viszont kevesebb a nyugatpalaearktikus- és szibíriai elem. A Jaccard-féle azonossági számot alkalmazva (Balogh J. 1958, Uherkovich 1974), a következő eredményt kaptam a mecseki és a máriagyűdi karsztbokorerdők fajaira : Összes fajra Ja 0 = 78,0 Dominancia ^> 0,2% Ja 0 ,2 — 70,5 Dominancia ^> 1% Jai = 50,0 A ritkább fajok közül említést érdemel a Jolana jolas Ö'., amely karsztbokorerdők egyik jellegzetes eleme. 9 alkalommal összesen 21 példányt észleltem, illetve gyűjtöttem a Misina—Tubes-csoport több helyén, általában az alsó erdőhatáron. Leggazdagabb egyedszámban a Tettye felett élt, de ez az élőhelye napjainkra már csaknem teljesen tönkrement, ugyanis az ott lévő nagy kiterjedésű Colutea-mezőt feketefenyővel ültették be, emiatt a Colutea-cserjék erősen pusztulásnak indultak. Valószínű, hogy itt néhány éven belül megszűnik a jolas életlehetősége. Több élőhelye korábban jutott hasonló sorsra. Néhány jolast a Tubes délnyugati lejtőjén is láttam, ott lényegesen kevesebb van tápnövényéből. Néhány nappali lepke rajzását mutatja a 8. és 9. ábra.
