Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Művészettörténet - Tóth Antal: Nagy István képek a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében

NAGY ISTVÁN KÉPEK A JPM GYŰJTEMÉNYÉBEN FÜGGELÉK Nagy István pécsi kapcsolatai és vonatkozásai 365 Bár Pécs Nagy István életében nem töltött be fontos szerepet, de a művésznek voltak kapcsolatai e Dél-dunántúli várossal. Néhány ezek közül: 1927-ből aról értesülünk, hogy a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága által szervezett, és a Nőegylet palotájában megrendezett kiállításon szerepelt Nagy István is. A hír annál érdekesebb, mivel „a rendezőség az anyag összegyűjtése szempontjából csak azt az egy korlátozó szempontot állította fel, hogy minden pécsi tulajdonból kerüljön elő." Azaz 1927-ben Nagy István-kép (vagy képek) van pécsi polgár tulajdonában, ami a pécsi közönség feltehetőleg széles rétegét érintő kiállításon híradással szolgált Nagy István művészetéről. A kiállítás meglehetősen vegyes képet mutathatott: régi és új művészek alkotásai mellett az akkor működött pécsi festők is felvonultak. A számos divatos és közkedvelt művész (Glatz Oszkár, Kacziány Ödön, Karlovszky Bertalan, Kárpáti Jenő stb.) mellett a kortárs művészet olyan jelentős és ma is sokra tartott képviselői, mint Gulácsy Lajos, Iványi Grünwald Béla, Kunííy Lajos, Perimutter Izsák, Rippl-Rónay József, Tornyai János, Berény Róbert, Boromissza Tibor képei között állították ki Nagy István képét (vagy képeit). Felvinczi Takács Zoltán: Kiállítás Pécsett; Magyar Művészet 1927. 162—166. 1. banális kifejezésmód megkerülésébe viszi, nagyotakarása a magyar határok között marad. Mint legtöbb kiváló magyar kortársa, ő is óvakodik a szélsőséges absztrakcióktól, a francia szempontból csak a közelmúlt művészeti irányainak keretén belül hoz megjelenítő ereje és egyéni sajátossága folytán új, érdeklődő értékeket. Magyar festő a természettel való ősi, egyszerű kapcsolatok erőteljes befejezése, a mély lelki értékek megsejtetése és festésmódja folytán. Tájképei a földet, vizet, a fákat és a felhőket visszafojtott heves feszüléssel tömörítik némiképp erőszakolt széles formákká, tompa kék, barna, zöld, sárga és fehér színekké. A testek jobbára határozott világítás híján, ősi lényegükben jelennek meg, a formák gyakran alakulnak feszülési irányukat követő világosabb és sötétebb színcsíkokból, felületszerűén terülnek el és a testek közvetlenségével hatnak. Tájképeinek hatása dekoratív és telített. Alakos képei régebben oly sötét színűek voltak, mint tájképei, újabban többnyire színesebbek. Egyik-másik régi alakja a népi lélek legjellegzetesebb magyar és legmélyebb kifejezései közé tartozik." ... Gerlőtei (Gärtner) Jenő: Nagy István művészete; Pécsi Napló 1932. augusztus 12. (MN

G adattár 9437/58. sz.) A pécsi sajtónak tudomása volt a Baján élő Nagy Istvánról. Művészetéről tájékoztatta olvasóit, egyik 1932-es évi számában: „A kivételes festő Nagy István Baján él most, meglehetősen elfeledve, s nélkülözések között" ... ... „Programja, hogy a táj vagy az ember létéről vagy tagolt mozgásáról természetközeli, de alakított lényegre sűrített képet adjon. E program magában foglalja az egyes képek különleges életének keveredését és a sajátos egyéni vonásokkal való alakítást; a végeredményben a múlt század elejéről induló modern művészeti törekvésekből ered és francia vonatkozásban csak a század elején létrejött „Matisse-iskolá"-ig ér fel. Van Gogh nyomokat hagyott Nagy István vonalvezetésében és foltképzésében és reá Czóbel az újabb szerkesztésbeli eljárások és a komor színhangulat tekintetében irányítólag hatott. Ám Nagy István a távoli múltba visszanyúló szerény programot az olykor megmutatkozó ösztönzések dacára oly sajátosan valósítja meg, hogy megérdemli az újat alkotó művésznek kijáró érdeklődést. Alkotó erejének egészét a kép monumentális élettel való telítésébe és a környezete értelmében vett Pécs—Baja közelsége és Pécs összehasonlíthatatlanul elevenebb képzőművészeti élete miatt, feltehetőleg személyes felkeresésre Nagy István 1935ben felvételét kéri a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságába. Kérelme így szól: „Tisztelettel kérem, hogy engemet a vezetése alatt álló Művész Egyesületbe felvenni méltóztassék. Minden idegszálammal azon leszek, hogy bennem ne csalatkozzék. Igaz híve Nagy István festőművész". Ajánlói Gábor Jenő és Gebauer Ernő voltak. A Társaság rendes tagjául 1935. XI. hó 7-én vették fel. Kiállításon való szereplései is kapcsolódnak a Társasághoz. Talán a felvételt előkészítendő vagy már a Társaság tagjaként 1935 őszén több alkotásával szerepelt Nagy István a pécsi őszi kiállításon. (JPM adattár 773—73. sz. és 1155—73. sz.) A Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága szervezetében Szombathelyre is eljutottak Nagy István művei. Vas vármegye és Szombathely város Kultúregyesületének Képzőművészeti Szakosztálya, a Szent Márton Céh 1936. január 26.—február 4. között a Dunántúl képzőművészeti életének egységes bemutatására reprezentatív kiállítást hozott lét-