Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Művészettörténet - Tóth Antal: Nagy István képek a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében

358 TÓTH ANTAL mivel Nagy István életének a 20-as évek végétől kezdődő, a bajai évekbe torkolló időszaka egyre fokozódó anyagi gondoktól terhes. Ezek a gondok már korábban jelentkeztek, összefüggésben a korszak általános és a müvésztársadalmat is sújtó gazdasági nehézségeivel és Nagy István élete két fontos eseményével. Ezek közül az egyik, hogy 1926ban megszűnt a Singer és Wolfner céggel fennállott szerény, de rendszeres havi jövedelmet, viszonylagos anyagi biztonságot nyújtó szerződése, amely segítségével átvészelhette az első világháborút követő és évről évre súlyosbodó korona-devalvációt.

1

" A másik pedig, hogy ugyanebben az évben megnősült, feleségül vette Joeckl Antal szén- és fakereskedő özvegyét. Kettőjük megélhetéséről kellett tehát gondoskodnia, majd egy év múlva, gyermekük megszületésével hármójuk létfenntartásáról. Természetesen művészetével. Nagy István felesége sz. Unstadt Mária a jugoszláviai Sajkásszentiván község tisztes módban élő szülésznőjének (bábaasszonyának) Karolina Unstadtnák lánya volt, aki első férje, Joeckl Antal mellett átlagosan jó polgári életmódhoz szokott.

11 Nagy Istvánné nyilván nem tudhatta és nem is kívánta elfogadni azt a nagy mértékű igénytelenséget, amelyben Nagy István élt. Együttélésük első éveiben — amennyiben ezt meg lehet ítélni — nem alakult ki köztük egy olyan proletár-bajtársias egymásvállalás és küzdelem az élettel, mint például Derkcvitsék életében, vagy olyan József Attila-i értelemben fegyelmezetten okos egymás- és életvállalás, mint Dési Huberék esetében. Annál érdekesebb, hogy a 20-as évek végén, a közelgő gazdasági világválság egyre érezhetőbb hatására felesége szülőfalujában. Sajkásszentivánon kerestek és találtak menedéket. Ezekben az években alakult ki — legalábbis ettől kezdve szaporodnak adalékaink — Nagy István feleségének menedzserszerű fellépése férje oldalán: borongós tétlenségbe merült, időnként letargikus közönybe süllyedt férjét fesA Szőj ka családból származó Voudra Ottóné kijelentése: „kimondottan elcsúfította az embereket". 10 Pap Gábor: Adaléknak Hagy István „Alföldi" korszakához. Nagy István művészete; Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai. Baja, 1975. 24. 1. 11 Pap Gábor i. m. 22. 1. „Joekl szén- és faüzlete az Aradi utcában volt. Halála után az asszony egy darabig még tartja az üzletet — Székely Miklóstól származó adat. „Özv. Nagy Istvánné szíves közlése nyomán az alábbi adatokkal egészítjük ki a képet: Első férjem lakása a Jókai-tér 3. sz. alatt volt Pesten. Férjem Joekl Antal cégjegyző volt, . . . gyakran közvetített művészek és üzletemberek között. (Felvéve: I960. XI. 6-án, illetve 1961. I. 24-én.)" „Ezt a témakört néhai dr. Aszalós Imre mondanivalójával zárjuk le: Nagy Istvánné gazdag nagykereskedő felesége volt először. Ez a nagykereskedő is vett képeket Nagy Istvántól, így ismerkedett meg későbbi feleségével. (Felvéve: 1960 novemberében. Baján.)" tésre ösztönözte oly módon, hogy virágcsendéletet helyezett el előtte „Nesze Pista, fesdd meg!" felszólítással.

12 Ennél az anekdotaszerű, kissé ízetlen, de szemtanú által elmondott epizódnál fontosabb, hogy ugyanekkor közvetítőként is közreműködhetett és működött is — szülésznő anyja széles körű ügyfél ismerősi és baráti társaságára mint társadalmi bázisra támaszkodva, hogy férje portrémodelljei között fizetni is tudó megrendelők legyenek. Béla Duránci, a művész jugoszláviai éveinek legjobb ismerője erről így ír: „Sajnos a művész érvényesülése mindig a kínálat és kereslettől, a vevők jóindulatától függött. Nagy István nem volt alkalmas arra, hogy munkáit megvételre ajánlja. Feleségének köszönhetően, mi őt arról az oldaláról ismerjük; amely az akkor uralkodó kíméletlen körülmények hatása alatt alakult ki. A vevők utáni vágy építette ki ennek az alkotóművésznek vajdasági útjait. Esetleges kapcsolatait az itteni művészekkel, még magyarokkal sem lehetett felderíteni. ... Ez abban az időben történt, amikor Budapestről a hamisítványokat garmadával küldték az »alvó Bácska« piacára, a vásznakon hangzatos nevekkel kérkedve a műveletlen, de még mindig pénzes, parvenü közönség előtt. Nagy Máriának köszönhető, hogy feltalálta magát ebben a kereskedelmi környezetben, s felhasználta a jótékonycélú egyesületek és jóakarók támogatását, sikerült eladnia igen termékeny férjének eredeti pasztell jeit. Sajkáson, Karolina Unstadt szülésznőnél töltött napjaiban sokat bolyongott a Tisza-parton, látogatást tett új barátainál, — csaknem kizárólag szerbek voltak, — időközben mindenütt festett, rajzolt. A helybeliek arra is emlékeznek, hogy csaknem mindennap, a reggeli órákban látogatást tett a jegyzőnél, hallgatagon üldögélt ott és »jegyezgette« az ügyfelek, a tisztviselők, alkalmi látogatók alakjait. Felesége szüleinek udvarában, a nagy eperfa alatt, mely még ma is áll, a szegény szomszéd redőkkel teli arcát rajzolgatta. Megfestette a falusi öregasszonyokat, a népszerű gajdást, a, tanító szolgálólányát, amint vizet iszik — »mintha élne« —, a jegyző kertjében lévő virágokat és mindent így sorban . . ,"

13 Hogy miért szűnt meg Sajkásszentiván Nagy István élete központja lenni, miért telepedett át Bajára, nem tudjuk, de úgy a sajkásszentiváni mint 12 Béla Duránci i. m. 61. 1. 13 Béla Duránci i. m. 59—60. 1. és 61. 1. Megjegyzésre szorul azonban, s itt ismét Aszalós Endre lektori véleményére, mint korrekcióra kell hivatkoznunk, hogy Béla Duránci figyelmét az idézett sorok megírásakor elkerülte az az éppen általa felfedezett tény, hogy Nagy István 1933 körül megfestette Pechán Béla szabadkai festőművész portréját. A kép megvan, ismerjük, Szabadkán, Hódmezővásárhelyen és Baján volt bemutatva. A kép tehát azt bizonyítja, hogy valamiféle szerény kapcsolata volt Nagy Istvánnak a jugoszláviai festőkkel.