Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)
Művészettörténet - Tóth Antal: Nagy István képek a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében
356 TÓTH ANTAL tói közvetlenül, részint pedig özvegyétől sz. Unstadt Máriától szerezték a műveket. Nézőpontunkból fontos kérdés, hogy Nagy István és özvegye milyen műveket bocsáthatott áruba Baján és milyen kapcsolat jött létre a művész (valamint özvegye) mint eladó és a gyűjtők-vásárlók között. Létrejött-e a művész és a művei iránti érdeklődők között egy olyan magasabbrendű mecenatúra jellegű kapcsolat, amely anyagi biztonság mellett művészi vonatkozásban ösztönzőleg hatott, hathatott Nagy Istvánra? Ha nem — és itt előre bocsáthatjuk nemleges válaszunkat —, akkor mi volt az oka? — Milyen társadalmi, gazdasági és kulturáltsági tényezőkön múlott ez? — Mit jelentett ez a helyzet a gyűjtők és mit a művész számára? Elsőnek tehát azt próbáljuk kideríteni, hogy milyen művek kerültek ki Baján a művész keze alól, pontosabban mit festett ott és volt-e, valamint milyen korábbi időből származó készlete volt. Nagy István, mint mindenhová, úgy bizonyára Bajára is kész művei, pasztellrajzai garmadával állított be. Életmódjából, valamint festői gyakorlatából következett, hogy az ?utóbbi hetek-hónapok termésével, de nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy régebbi — esetleg valamilyen sajátos szempont szerint válogatott — képek is lapultak mappájában. 3 Mivel rapszodikusan és gyorsan alkotó művész volt, aki élete nagyobb részében állotta az adatokat és egy ízben, mikor Pestre utaztam, egy mappát is küldött fel velem Nagy István képekkel, melyet Lóránt Lászlónak személyesen át is adtam. így kerültek a képek lassan szerteszéjjel. — A legtöbb a második világháború -raehéz, ínséges ideje alatt került Kürtös ügyész tulajdonába, élelemért cserébe. Majd pedig Kürtöstől egy része öccséhez, Krammer Józsefhez, ki a Lóránt- és a Farkas-gyűjtemény egy részét is megszerezte Budapestről." 3 Mint több korabeli újságban, tanulmányban megírták. Nagy István mindig jelentős mennyiségű rajzát hordta magánál, viaszosvászon mappában a hátizsákjában. Siklóssy László: Nagy István. Művészeti Szalon, 1927. március. 6. sz. Hogy esetenként jelentős képeiből válogatott kollekciót hordott magával a művész, arról a következő cikkből értesültünk: „— Lejöttem, hogy dolgozzam kissé — mondja Nagy István. Régóta készülök Bukarestbe, most végre elhatároztam magam. Nem állítok ki, bár sok képet hoztam magammal, melyeket el szeretnék itten adni. Nyári kóborlásaim java termését hoztam el, s nehezen válok meg tőlük, mert számomra új eredményeket •és új megoldási lehetőségeket jelentenek e képek. Művészetemnek egy új állomásához érkeztem el." Kákassy Endre: Nagy István Bukarestben. Keleti Újság, 1929. november 10. Mindkettő Pap Gábor gyűjtéséből. Miskolczy Ferenc i. m. 19. 1. „Igényes volt műveivel szemben, elégedetlen, addig nem nyugodott, újat kezdett, míg a megfelelő kifejezést meg nem találta. Azt aztán, amit megfelelőnek talált, félre tette külön mappába, a feleségének nem -volt szabad eladnia." landó lakó- és munkahely, műterem nélkül kóborolva hol itt, hol ott megszállva járta az országot, szükségszerűen magánál halmozta fel munkáit. Túlzottan naggyá és súlyossá nőtt terhétől rendszerint úgy szabadult meg, hogy ismerőseinél, barátainál, vagy — arra is több példa van — lapszerkesztőségekben megőrzésre vagy eladásra hátrahagyta munkáit. 4 Ezek a deponált képek Nagy István újabb arrajártakor, méginkább felesége a 30-as években rendszeressé vált — nyugodtan mondhatjuk úgy — „üzleti" útjai alkalmával visszakerültek a művészhez ill. feleségéhez. Ebből származott, hogy Baján az újonnan alkotott művek mellett jelentős mennyiségben fordultak elő és kerültek forgalomba olyan képek, amelyeket Nagy István korábban készített és az ország legtávolabbi szegletéből, vagy közelebbi vidékekről hozott a Duna-parti városba. A legfrissebb „bajai" munkák mellett a 20-as évek erdélyi, bakonyi és alföldi tárgyú képei, valamint az első világháborús katonaportrék, a 10-es évek első feléből származó erdélyi képek, s ami a legérdekesebb, az 1900-as évek rajzai, olajfestményei és pasztelljei jutottak e csatornán Bajára. A teljes életműben válogathattak tehát a bajai gyűjtők. A képforgalom azonban nem egyirányú. A legkülönösebb, hogy az Erdélyben, feltehetőleg a rokonság és barátok körében hátrahagyott igen korai művek Bajára áramoltatásával párhuzamosan a fordítottja, új képek Bajáról történő kivitele is zajlott. Erdélyi gyűjtők és rokonok birtokában bőven találhatók olyan képek, amelyek teljesen egyértelműen Baján, ill. a bajainak nevezett időszakban készültek. Felfedezésük dr. Solymár István többrendbeli kutatóútjának köszönhető. Időközben Viorica Herdeán romániai kutató pedig 1975-ben megjelent műtárgyjegyzékkel és illusztrációkkal kísért kismonográfiában közzé tette ezeket az összes általa fellelt egyéb időszakból származó Nagy István képekkel egyetemben. 5 Bár Nagy István bajai letelepedése gyökeres fordulat volt korábbi, szinte űzötten mozgalmas életvitelével szemben, nem jelentette azt, hogy a művész egyáltalán ki sem mozdult Bajáról. 1931-ben Bácsalmáson interjúvolta meg őt Berényi János, jugoszláviai látogatásai is 1934-ig kimutathatók. Egy 1935-ös híradásból pedig azt tudjuk meg, hogy Erdélyben járt, hogy még egyszer, utoljára meglátogatta szülőföldjét. 6 4 Ilyen módon deponált, raktározott képeiből 1926 májusában barátai kiállítást rendeztek Kolozsvárt. Kolozsvár álmot lát; Újság 1926. május 1. MNG Adattár 9508/58. sz. Szerkesztőségben hátrahagyott művekről ír: Nagy István mappája,- Reggeli Újság 1929. vagy 1930. MNG Adattár 9506/58. sz. 5 Dr. Solymár István szíves közléséből. Viorica Herdeán: Nagy István, Tg. Mures, 1975. 6 Berényi János: Látogatás a Bácsalmáson nyaraló Nagy Istvánnál, Napló 1931. MNG Adattár 94771/58. sz. (e. a.): Nagy István ^művészete ; Újság 1935. október 10. sz. „A »Műterem« Kossuth Lajos-utcai termeiben