Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Művészettörténet - Aknai Tamás: A képző- és építőművészeti szintézis problémája III.

A KÉPZŐ- ÉS ÉPÍTŐMÜVÉSZETI SZINTÉZIS PROBLÉMÁJA III. AKNAI TAMÁS A Bauhaus fotóművészeti tevékenysége, különös tekintettel Moholy-Nagy László munkásságára. (A szintézis lehetőségének kutatása a „médiumok" forradalmának első korszakában.) J. Burnham „menedzser-forradalom" elmélete. K. Popper „társadalmi technológia"-felfogása közvetlen bázisul szolgált a társadalmi viszonyok művészi visszatükrözésének radikálisan új, az „ideológiák alkonyát"- posztuláló rendszeréhez. A huszadik század művészetében számos, egymás mellett ható periódus idézhető fel, mely a társadalmi fejlődésnek azt a közvetett perspektívát kölcsönözte, hogy a lehetséges két rendszer; a szocializmus és kapitalizmus közötti választás elveszítette értelmét. Az alternatíva ilyen módon való megszüntetése azon az „ipari társadalom"-elméleten nyugodott, mely lényegében formális, technikai ismérvek alapján fogalmazta meg a társadalmi rendszerek lényegét. Az avantgárdé első, forradalmi hullámának gyengülésével, nagyjából a Bauhaus-periódussal (1919—1930) szinkronban, a művészi alkotás, az elméleti megközelítések lemondanak a nyílt apológiáról, de az oppozícióról is. Ennek a lemondásnak dezideologizáló, depolitizáló jellege ugyanakkor párosul a tudomány és művészet autonómiájára való hivatkozással. Ez független marad a marxizmus ideológiai befolyásától, de érintetlenül hagyja a monopolkapitalizmus kritikai analízise is. A dezideologizációs küldetés művészettörténeti elemzését jól segíti a valóság művészi elsajátításának módszerében bekövetkező néhány változás végigkövetése, elsősorban a mindenhatónak deklarált, technikai, eszköz mivoltában jellemző összetételekben. Metaforikus közelítéssel élve: az építészeti funkcionalizmus keretében megragadható életmódok sokjelentésű „terei" az építészeti technológia fegyelmével és hidegségével szemben egy alternatív, az alkotási eszközök birtoklása tekintetében nem privilegizált kultúrát állítanak. Dolgozatunk a fotográfia történetének egyik, látszólag érdektelen, s elsősorban a képzőművészet határterületén létrejövő periódusával foglalkozik. Az új kommunikációs technikában megalapozott művészet, a foto, a Bauhausban a művészi munkának elengedhetetlen kísérője és kontrollja. Miképpen válhat valamely „eszme" hordozójává, miképpen válthat át autonom jelentéseket sugárzó „művé" a foto? — erről szól a dolgozat. II. A huszadik századi művészet társadalmi beilleszkedésének folyamatát vizsgáló munkák a jelen ismeretében, a mai művészet tartalmát képező tárgyak és egyéb „megvalósítások" szorítása következtében dialektikus megoldást követelnek az experimentális kutatás és esztétikai kommunikáció között.

1 A pszichológia és logika, vagy a természettudományok felvetette kérdések, az ezekkel azonos időben megjelenő metodológiai, információátviteli problémák jelentenek egy síkot, mely a művész formaadó tevékenységének, intuíciójának, annak a módszerének, mellyel megelőlegezi a kultúra fejlődését, ad helyet. A tudományok experimentalizmusa és a művészet experimentalizmusa között jött mindig is létre a kultúra, mint szintetikus minőség. A lényeg szerinti meghatározás eképpen számos nehézségbe ütközik, a kísérleti jellegű mű végső kimenetelének esetlegessége miatt, és rendszerint csak életmű-méretű tárgy együttesekben mérlegelhető a súlya. De a kommunikációs eszközök és a hatások ezzel együtt jelentkező fenomenológiájára át lehet térni. A műalkotás feltételezett struktúrája és a világ feltételezett struktúrái között nem volna helyes a párhuzamot analógiaként felfogni, mert hiszen a műalkotásban megjelenő vizsgálati eredmények okozatisága, vagy akauzalitása, a komplementaritás, a harmónia visszavezetése arányrendszerekre, nem létezési módok, hanem a jelenségek leírásának, „megmutatásának" eszközei. Akkor, amikor egy társadalmi technika által lényegbevágóan meghatározott művészeti jelenség feltűnik, annak experimentális mivoltán túl az is feladata, hogy egy „ontológiai szituációval" kapcsolatot teremtsen, s hogy ebben a kapcsolatban megtalálható legyen a tudományos és a poétikai metodológia közötti párhuzam.

2 Az új kommunikációs techniká1 Umberto Eco.- A nyitott mű. Gondolat, 1976. 114. 1. 2 Niels Bohr: Vita Einsteinnel az atomfizika ismeretelméleti problémáiról. In.: Atomfizika és emberi megismerés. Gondolat, 1964. 62. 1.