Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Történettudomány - Rövid közlemények

RÖVID KÖZLEMÉNYEK A 17-19. SZÁZADI PÉCSI VESZTŐHELY A Baranya megyei Levéltárban a kéziratos térképek között elfekvő PvT. 23. számú térkép adatai a katalógusban a következők: „Plan der königlichen Freystatt Fünff-Kirchen. Ospitz (?) Ferenc. 1777. 1000 b. öl = 130 mm. 123X60 cm." Újabban előkerült adatok szerint a fentiek módosításra szorulnak. Ugyanis az 1817. évi július havi közigazgatási ügyiratok között található az alábbi: 3323/1815. Specificatio In Mense Aprilli 1815. Mappám totius Territorii Reg. Civitatis Quinque-Ecclesiensis in minorem Schalam Copiavi, Calculumque Geometricum . .. dies 16 fi. 48. VEcclesiis die 23 Xbris 1815 Franciscus Quits L. R. Cittis VEccl. pensionatus Geometra. Vagyis a térképet 1815-ben Quits Ferenc készítette. A nem általa végzett fölmérés eredménye, hanem kisebbített másolat egy másik térképről. Mivel a szabad királyi rang elnyeréséért folytatott küzdelemben arra szükség volt, a város felmérette egész közigazgatási területét és arról térképet készíttetett Duplatre Antal hites földmérővel. Ez a térkép azonban elveszett. Csak a fallal kerített belváros térképéről maradt vissza néhány, eltérő technikával készült másolat. A Duplatre térkép nagyméretű volt. A telekkönyv és az adóztatás alapjául szolgált. Ezért minden ingatlant felismerhetően kellett feltüntessen, olyan méretben, hogy abba a házszám, kataszteri helyrajzi szám beírható legyen. Ez a nagyméretű térkép más célokra nehezen volt kezelhető. Ezért volt szüksége a város vezetőségének egy kisebb méretű térképre és adott megbízást volt kiváló földmérőjének, hogy azt készítse el. Quits nem írja meg, hogy a kisebb léptékű másolatot milyen térképről készítette, de mivel előtte más térkép nem készült Pécsről, mint a Duplatre-féle, csak az lehetett az alap. így helyesnek látszik a katalógus évmeghatározása, bár fel kell tételezni, hogy a közben eltelt 38 év alatt történt lényegesebb változásokat Quits a másolaton átvezette. Ennek a másolatnak értékes eleme, hogy — főként a külterületeken — bizonyos pontokat vörössel írt számokkal megjelölt és a térkép alján — táblákba foglalva — feltüntette a számok jelentését is. A harmadik táblán, a 27-es számnál a szöveg: „Das Hoche Gericht." — vagyis a magas bitó. A térképen megkeresve a 27-es számot, azt nagyjából a Zsolnay mauzóleum helyén találjuk meg. Itt helyes megemlíteni, hogy ez, és a tőle északra fekvő terület a mai napig is a Vesztőhely dűlő nevet viseli. Bár a legutóbbi években ez a terület is beépülvén, elvesztette mezőgazdasági jellegét, és ezzel nevét is. Tudjuk, hogy amikor Zsolnay Vilmos meg akarta szerezni a várostól a mauzóleumi területet, azt csak oly feltétellel kapta meg, hogy a gyepmester — a hóhér utóda — telepét saját költségén más, kijelölt helyre áttelepíti. Ez meg is történt, és ezzel megszűnt itt a vesztőhelynek minden maradványa. Pedig valamikor jelentős maradványai lehettek. Erre éppen a Quits-féle térképnek két adata hívja fel a figyelmet, amit azután más adatok is megerősítenek. Az egyik az, hogy megnevezésként nem a Richtplatz, vagy az egyszerű, fordított L alakú bitót jelentő Galgen-t, hanem a Hoche Gericht kifejezést használja, ami valami nagyobb létesítményre utal. A másik pedig az, hogy a vörös 27-es szám mellett egy fekete tussal rajzolt ábrát is találunk. Ez egy kocka alakú építményt ábrázol, melynek egyik oldallapja közepén egy boltíves záródású ajtó látszik. Maga a térkép már eléggé kopott, így nem látszik világosan, mi van a kocka fölött. De abból a tényből, hogy a lapostetejű, nyilván kőépítménynek, ajtaja van, bizonyos, hogy annak külső mérete, oldalhossza nem lehet rövidebb 3—4 méternél. Fentiekből az következne, hogy a pécsi vesztőhelyen nem egyszerű akasztófa állt, hanem a középJanus Pannonius Múzeum Évkönyve (1977) 22, p. 285—292. Pécs (Hungária), 1978.