Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Történettudomány - B. Horváth Csilla: Adatok a pécsi fényképezés kezdeteihez

218 Б. HORVÁTH CSILLA óra, festett háttér stb.). A fényképeket legtöbbször kartonra ragasztották, melynek a hátoldalán szerepel a fényképész neve, címe, kitüntetései, néha hirdetések is. Ezek a fényképész legfontosabb adatai, de kormeghatározáshoz nem elégséges, hiszen ha a műterem összes változásait megörökítő fénykép van a birtokunkban, még akkor sem tudjuk a működés teljes idejét meghatározni. Ezért a fényképek önmagukban nem elégségesek a feldolgozáshoz. Ehhez szükséges volt átnézni a levéltárban a Városi Tanács jegyzőkönyveit, az Ipartestület anyagát, a korabeli sajtót (főleg a hirdetések bizonyultak hasznosnak). Ezek alapján sikerült viszonylag teljes képet nyerni a kor fényképészeiről. A fényképezésről, azaz a daguerreotypiáról az első tudósítás a pécsi katolikus főgimnázium 1852/3-i tanév programjában található. Hosszú cikkben ismerteti a névtelen szerző (a gimnázium egyik tanára). „Alig jutott a közönség tudomására valaha fölfedezés, melly élénkebb lett volna kísérve, mint amaz a hihetelennel határosnak látszó tény, mellynél fogva napfény segélyével bármi tárgy, épület, tájék vagy egyéb csekély idő alatt olly hú képben másoltathatik le maradandólag, millyet emberi ecset utánozni teljesen képtelen. Mi eleinte csak hír és az újságlapi közlemények szárnyain terjesztetett el, arról azonnal tettleg is meggyőződni számtalanoknak nyílt alkalom. A fölfedezés közzétételével ugyanis sokan találkoztak, kik az érdekes találmány gyakorlati ágában maguknak lehető képességet szerezvén, az említett módon létrehozott „fénykép"ekkel az érdekelt közönséget a műveltebb világ minden részeiben annyira megismerkedtették, miszerint alig van már ki illy képet, valaha nem látott volna/ vagy talán nem bírna." Ezután következik magának a folyamatnak a leírása :„... egy ezüsttel bevont rézlemez sajátságos velebánással elkészíttetik, erre a leképzendő személy vagy egyéb tárgy egy sötétkamrának (Camera obscura) nevezett láttatni (opticus) eszköz elébe helyeztetik, — a rézlemez pedig fakamrába téve a sötétkamrába illesztetik, és abban — a leképzendő mozdulatlan maradtával — bizonyos ideig bennhagyatik, ezután a lemez sötét szekrénykébe tétetik, és alatta lámpaláng élesztetik, — az innen kijött és már teljesen látható kép lemosatik, végre pedig egy más folyadékkal leöntve lángfölé tartatik, midőn szárazon levéve, mint kész mű szemléltethetik." Majd a daguerre képek készítésének hiányait és erényeit részletezi a szerző. Utána a „fényrajzolásnak" felhasználásáról így ír : „ . . a természettudományokban jelesen állattan és növénytanban, mellyekben mint segédeszköz megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz a legkülönbözőbb növények és állatok élethű lemásolásában. Különböző emberfajok hű megösmertetésének érdemében és az építészeti rajzolás tárgyában eszközlött. Régiségtudományban Aegyptus Hieroglypheinek élethű lemásolását, mellyre évtizedek, és egész serege a rajzolóknak, volnának szükségesek, egy fényrajzoló minden várakozást kielégítő tökéllyel képes volna létesíteni." Végezetül a festészetei hasonlítja össze az új találmányt: s művészeti szempontból a festményt részesíti előnyben. „A tény ti. eme rajzolási műtéteiében nem szerkeszt, hanem csupán másol, — másolja pedig a tárgy hatályosb kinyomatú részeit ép olly híven, mint a kevésb jelentékenységűeket. De ép e hiánya a művészi kiválogatásnak az mi a fényrajzi képnek művészi értékét gyengíti. . . . tagadhatatlan mindazáltal, hogy a tudományos fölfedezések körében a fényrajzolás az első helyek egyikét foglalja el." Befejezésül a fénykép megjelenését is megemlíti. Ugyanebben az évkönyvben a következőket olvashatjuk: „A Musaeum Physicum nyert ez évben: tárgylencséket a Daguerreotypba."

4 Ezek szerint az iskolának készüléke volt, de hogy képeket készítettek vagy sem, erre eddig adatunk nincs. A következő adat a fényképezés őskorából arról tudósít, hogy ki volt Pécsett az, aki a daguerreotypiát meghonosította: „Később volt egy dilletáns, aki Daguerreotypiát honosította meg Pécsett, Lukrits Ignác városi mérnök. A Daguerreotypia volt a mostani fényképezés anyja, érclemezekre vetített képek, melyeket mihelyt sikerült őket papírra vetni elég hálátlanul Photographiának neveznek most, a kiváló francia chemikus Daguerre találmánya volt."

5 A múzeum tulajdonában van ugyan daguerreotypia, de ismeretlen mestertől. Talán lappang pécsi daguerreotypia valahol, s majdan az is múzeumba kerül. Az első pontos adat a fényképészekről 1860-ból ismeretes. Szentkuty István bécsi fényképész azelőtt valószínűleg vegyész, nyit műtermet a városban. Az újsághirdetéséből pontos adatokat tudunk meg a műterem helyéről, a képek áráról, minőségéről, s a képek elkészüléséhez szükséges ülésidőről. Ez nem volt közömbös, hiszen nem régen még hosszú időt kellett tölteni a gép előtt. „Alólírt bécsi íényfeslész ajánlja a t. ez. közönség figyelmébe íényíestészi műtermét, hol naponta élethű s vízhatlan arczképek készíttetnek — Szabott ár-, a nagysághoz képest — 2 Ft-tól 6 Ft-ig, színezve 1—2 Ft-tal drágább; — a másolatok tele árban számíttatnak. A műterem létez a Dominikánus-utcában 36-ik számú Szirá4 A pécsi katolikus főgymnázium programja 1852/ 3-iki tanévre Pécsett 1853. 5 Pécs—Baranya megyei Múzeumi Egyesület Értesítője V. kötet 1912. 1—2. füzet.