Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Történettudomány - Kováts Valéria: Adalék Pécs középkori vízvezeték rendszeréhez (Pécs, Káptalan utca 4. szám)

204 KOVÁTS VALÉRIA közkút helyén egykor a forrás vizét két ágra osztották. Az általa feltételezett egyik ág itt irányt változtatva nyugat felé a Káptalan u. 4. számú ház vízellátását biztosította. Erre vonatkozóan egy 1723—24-ből való írásos dokumentumra hivatkozik, mely a Káptalan-i vízvezetékkel kapcsolatos sérelmet tárgyalja.

8 Petrovics Ede újabb pécsi kutatásai során ezt az írásos forrásanyagot nem a Káptalan u. 4. számú házra, hanem a Káptalan u. 2-re vonatkoztatja.

9 Gosztonyi szerint a másik ág, vagyis a keleti ág irányváltoztatás nélkül az északi városkapu, az ún. Vaskapun keresztül folyt lefelé a lejtős hegyoldalon a mai Káptalan u. 2. sz. mellett lévő Aranyoskútig.

10 E feltételezés szerint ennek az ágnak a várárkon keresztül kellett volna folynia, mielőtt a városkaput eléri. Az Aranyoskút elnevezés nem teljesen egyértelmű. Az 1324-ből való írásos dokumentum, mely a nagypréposti kúria (Káptalan u. 2.) pontos helyét meghatározza, szól az Aranyoskútról is „.. . mely a préposti ház mellett van."

11 Hogy itt ásott kútról, forrásról vagy a csorgóba vízvezetéken keresztül bevezetett forrásvízről van szó, az az elnevezésből nem derül ki. A kútra vonatkozó többi írásos anyag sem ad egyértelmű felvilágosítást. 1702-ben tanúk kihallgatásával tisztázták a Káptalan u. 2. sz., vagyis a nagypréposti ház és az állítólag hozzá tartozó Aranyoskút tulajdonjogát.

12 A tanúkihallgatás során már a kérdésfelvetés sem határozta meg egyértelműen az Aranyoskút mibenlétét. A feltett kérdés így hangzott: „Mi van azon kúttal, vagy forrással, melynek a nép között Aranyoskút a neve?" Az egyik tanú a préposti ház mellett lévő forrásról tud. Egy másik tanú azt tanúsítja, hogy az Aranyoskút nevű forrás a préposti házhoz tartozott. Egy tanú viszont azt állítja, hogy „az Aranyoskút nevű közeli forrás a Vaskapu mellett, és azon kívül ered, és ezen ház mellett dél felé folyik." Tehát ez a tanú vallomásában határozottan állítja, hogy az Aranyoskút forrás azonos a Kaposvári forrással, s vize az Aranyoskútig folyik. Egy tanú a feltett kérdésre azt válaszolta, hogy a török időkben megmérték a ház mellett folyó forrásvíz súlyát, s úgy találták, hogy az jelentékenyen könnyebb az összes többi víznél. A fentiek alapján csak maga az elnevezés, az Aranyoskút egyértelmű. A tanúvallomásokból kitűnik, hogy az egyik tanú a feltett nevet a Kaposvári forrásra vo8 Petrovich (1956) 41—42. ö Uo. 41. Petrovich Ede legújabb pécsi kutatásai alapján úgy véli, hogy a fenti tanulmányában feldolgozott forrásanyag vonatkoztatható a Káptalan u. 4. sz.-ra is. A kanonokok gyakori lakóházcseréjét adatszerű pontossággal nem lehet minden esetben követni. Petrovich Edének szíves felvilágosításáért és közlésének felhasználásáért ezúttal mondok köszönetet. 10 Uo. 33. 41—42. Gosztonyi (1941) 33—34. IV. tábla 39. 11 Petrovich (1956) 31. Gosztonyi (1941) 33. 12 Szentkirályi (1924) 4. natkoztatja, mások a préposti ház mellett lévő forrásra, vagy ásott kútra. A tanúk a két helyet, illetve a csorgót nem választják szét, s nem jelölik meg pontosan a helyüket. Feltehetően ennek az lehetett az oka, hogy a forrásnak és csorgónak nem volt külön neve, vagyis a forrás és a csorgókút között szerves összetartozást kell feltételeznünk: a forrásvíz táplálta a csorgót. Ha ezt így elfogadjuk, ehhez még a Káptalan egyöntetű tulajdonjogát is hozzátesszük, akkor ha jogilag nem is pontos a kérdésfelvetés és az erre adott válaszok sem, mégis gyakorlatilag helyesnek kell ezeket elfogadni, mert mind a forrás és a vele szervesen összetartozó csorgókút tulajdonjogára adnak feleletet. A tanúkihallgatás a Káptalan győzelmével végződött,

13 s ez is a fenti következtetést bizonyítja. Ugyanis itt közismert tényként kell elfogadnunk azt a kiindulást, amit szóban nem mondottak ki, nyilván mert mindenki előtt ismeretes volt, hogy itt azonos tulajdonrészekről volt szó. Vagyis a Káptalan tulajdonjogában lévő forrásról, a saját vízvezetékén vezetett vízről, s az ugyancsak az ő tulajdonában lévő csorgókútról. Tehát e forrás, vagyis a mai Kaposvári forrás, a vízvezeték és a csorgó szervesen összetartozó egységet alkotott. A Kaposvári forrás, illetve az Aranyoskút forrás csatornájának közelebbi vizsgálatához segítséget nyújt Josef Haüy francia hadmérnök, 1687-ben Pécsről készített helyszínrajza.

14 (10. kép.) Ez a helyszínrajz, bár a visszafoglalás után készült, s a készítésének idejében lévő Pécset mutatja, mégis lényegében tükrözi az egykori középkori, vagyis a török hódoltság előtti városszerkezetet. A várfallal körülvett püspökvárat és a települést, melyet szintén fallal vettek körül, az úthálózatot a városkapukkal. Az egyes városrészek az egykori középkori Pécs településének szerkezetét bizonyítják, melyet a török csak helyenként és minimális mértékben módosított.

15 A térkép két helyen is feltünteti írásban, francia nyelven a „Fontaine" — forrás — megjelölést. Jelölésük is azonos módon történt. Az északi városkaputól az ún. Vaskaputól északra lévő, s csaknem egymás mellett lévő két forrást azonosítani lehet a Kaposvári és a Papnevelde forrásokkal.

16 A tér13 Szentkirályi (1912a) 19—20. 14 /. Haüy Pécsről készült helyszínrajza: Bécs, Karlsruhei levéltár (VIII. 21. a.). A helyszínrajz részletes feldolgozása: Gosztonyi (1939) 156—164. ábrázolás: 157. Bercsényi (1956) 58—60. Az 1687-ben készült térkép fotója: 56. 27. kép. Bercsényi (1966) 44—45. 15 Babies (1960) 11—13. Pécs belvárosának rekonstrukciós telektérképe 12. Madas 21—22. a mellékelt rekonstrukciós helyszínrajzzal. Petrovich (1969) 193. és 1. a várostérkép rekonstrukcióját. Bercsényi (1966) 40. 44—45. 16 Joseí Haüy Pécs várostérképén a „forrás" feliraton kívül nincs más magyarázó szöveg. A két forrásra vonatkozóan 1. Ágh 218. Gosztonyi (1941) 33—34. 37—38. IV. tábla 39.