Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Történettudomány - Kováts Valéria: Adalék Pécs középkori vízvezeték rendszeréhez (Pécs, Káptalan utca 4. szám)

ADALÉK PÉCS KÖZÉPKORI VÍZVEZETÉKRENDSZERÉHEZ (Pécs, Káptalan utca 4. szám) KOVÁTS VALÉRIA 1970 márciusában a Pécs, Káptalan u. 2. sz. épület mélypincéjét elöntötte a víz. Az 1324 óta már ismert lakóház

1 a Baranya megyei Múzeumigazgatóság egyik épülete. (1. kép.) Itt kapott helyet a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay Kerámia Kiállítása és raktára. A Mecsek lábánál a lejtős területre épített Káptalan utcai műemlék

2 és múzeumi épület állagvédelmének biztosítására először magát az épületet, majd a hozzá tartozó telek vízvezetékrendszerét átvizsgálták. Mivel csőrepedést sehol sem találtak, a szomszédos, 4. sz.-ú telekre is átterjedt a kutatás. Ugyanis a Káptalan u. 2. sz.-ú épület mélypincéjének egyik szakasza átnyúlik a szomszédos 4. sz.-ú telek alá.

3 (2. kép.) Az itt dolgozó munkások aknákat ásva keresték a megsérült vízvezetékcsöveket, a hiba forrását. Az egyik kimélyített akna fenékrészén kőfalat találtak, s ezt meglazították, de a kitermelést — mivel a munkaidő befejeződött —• a következő napra halasztották. Az éjszaka folyamán beomlott a kőfal, s az így keletkezett mély üreg két végében egymással szemben, összetartozónak látszó, ívesen kifalazott nyílás tűnt elő. Ebbe behatolva a szerelők több mint 50 m hosszú csatornát jártak végig. A látottakról április elején értesítették a Janus Pannonius Múzeumot. A Káptalan u. 2. számú épület pincéjébe behatolt víznek a származási helyét és okát a vízvezetékszerelőknek nem sikerült felderíteni. Ennek további kutatása, módszeres vizsgálata több hónapon keresztül folyt a Káptalan u. 4. sz. alatt váratlanul napvilágra került csatornával, valamint a környező kutak és források vizsgálatával együtt. E közzétett munka a kutatás módszerét és eredményét ismerteti. A Káptalan u. 4. sz.-ú telek keleti részén dolgozó munkások aknaásás során megbontották egy eddig ismeretlen észak—dél irányban húzódó csatorna boltozatát. A kőből épített boltozat beomlott, s az 1 Petrouich (1956) 31. 2 Szőnyi 556. Gosztonyi (1942) 27. VII. tábla. Centhon 257—258. Bercsényi (1956) 179—182. 128—132. kép. Dercsényi (1966) 149. 158—160. kép. Csemegi 8—30. 3 Gosztonyi (1942) 28. VIII. tábla. A közölt helyszínrajz pontatlan. A pincékre ez még fokozottabban vonatkozik. L. 2. sz. kép. így keletkezett üregben előtűnt maga a csatorna. Alja a föld felszíne alatt 4 m mélységben volt. (3—4. kép.) A csatorna a leszakadt aknától északi irányban, két töréssel 45,30 m, déli irányban 17,50 m hosszúságban húzódott. A csatorna vonulata a terepviszonyokat követte, s északi vége csaknem a telekhatárig, vagyis az egykori városfalig húzódott. Itt végetért. A majdnem sértetlennek mondható csatorna üregének magassága 145—155 cm között váltakozott, s szélessége 75—80 cm volt. A csatorna oldalfalát a Mecsekben, főleg a Tetytyénél található sötétszürke színű, fehér erezetű trias mészkőből

4 építették. A durván megmunkált köveket szorosan egymáshoz illesztették, s így képezték ki a csatorna oldalfalát. Kötőanyagnak forró meszet használtak. Ez kitűnően összefogta az egyenlőtlenül megmunkált, különböző nagyságú, szabálytalan alakú köveket. A kisebb, nagyobb egyenetlenségek ellenére a csatorna oldalfala nagyjából sima, s az egyes kövek csak kismértékben emelkednek ki a falsíkból. A csatorna dongaboltozata más anyagból készült. Itt mésztufát

5 használtak. Az egyes tufadarabokat már egyenletesebbre, szögletesebbre faragták, s ezeket szorosan illesztették egymáshoz. Szakaszosan, helyenként a boltozat középső részén több sorban, máshol a vállon kétoldalt 2—3 sor téglát illesztettek a rövidebb oldallapukkal egymás mellé a mésztufa sorok közé, vastag mészha4 Trias amesusi emeletből származó szürke színű bitumenes kagylós mészkő, fehér kalcit erekkel. Törése helyenként kagylós. Pécsen az Üdülőszálló vonalától a Kisrétig húzódik. — A csatorna oldalfalában szórványosan előfordul sárga színű márga, liasz latiurgiai emeletből. Pécsen a napvilágra került középkori és törökkori épületek alapfala nagyrészt a helyben bányászható trias mészkőből készült. A tettyei XVI. sz. elejéről fennmaradt Szathmáry palotát is ebből építették. Szabó (1940) 396. szerint kizárólag csak ez a mészkő alkalmas kötőanyagnak, vagyis csak ebből lehet meszet égetni. 5 A mésztufa pécsi előfordulási helye a Tettye. Középkori épületeknél, mint építőanyag csak elvétve fordul elő. A Káptalan u.-i csatornánál megfigyeltekkel egyezően a tettyei palota kapuzatának íveit szintén mésztufából építették. A Tettye utca északi végénél a Tettye patak zárt csatornájának boltozata szintén mésztufából készült. — Itt köszönöm meg Erdősi Ferencnek a csatorna kőzetének vizsgálatát és szíves felvilágosítását. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1977) 22, p. 197—216. Pécs (Hungária), 1978.