Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Régészet - Ecsedy István: Adatok a Somogyvár – Vinkovci kultúra kérdéséhez

188 ECSEDY ISTVÁN emelni egy, véleményünk szerint rendkívül jelentőségű leletet, Mala Gruda jól ismert halomsírját.

32 Ez a leletegyüttes igen tanulságos példája a Nyugat-Balkán és az égéi kör kulturális kölcsönhatásának. A leukasi R-sírokkal való plauzibilis kapcsolat,

33 a sírt a vucedoli korszakra datáló kerámia,

34 a Leukason talált, ezzel teljesen azonos jellegű cserepek

35 alapján nagyon valószínűnek látszik, hogy a nyugati Balkán korabronzkorának jellegzetes halmos-kőládás és kőkörös temetkezései ugyanolyan eredetűek, mint a Marathon, Mykene, Vodine, Pazhok hasonló, részben egykorú, nagyrészt későbbi sírjai.

36 (Bóna István állapította meg, hogy a nyugat-balkáni halomsírok közeli rokonságban állnak az erdélyi kőládás temetkezésekkel (Vládháza—Bedellő), viszont semmiképpen sem hozhatók kapcsolatba az Endze — Kárhozotthalom — típusú kurgánokkal.

37 Ezt a figyelmeztetést folyamatosan negligálják a „Kurgán-vándorlás" hívei, akik a sztyeppéi gödörsíros kultúrát éppen Béla Crkván, Macedónián, Leukason át vándoroltatják Mykene fellegváráig.

38 Az eddig ismert adatok alapján úgy tűnik, hogy a nyugat-balkáni halomsírok nem az egész népesség temetkezési szokásának megváltozását jelzik. Elsősorban a tőrmellékletes sírok alapján ezek a vezető réteg temetkezései lehetnek. Esetükben helyénvalónak tűnik egyes kulturális elemek átvételére gondolni, és nem szükséges nagyarányú migrációkat feltételezni. (Ahhoz természetesen nem fér kétség, hogy a kultúrelemek átvétele közvetlen kap32 parovig—

Pelikan—Trbuhovic 1974. 211. Abb. 1. 33 V. ö.: Gimbutas 1973/a. 203—205. Nem érthetünk egyet Gimbutas feltevésé**!*-'ami Mala Gruda és Leukas kronológiáját illeti. Míg az R-sírokat (EH II—

III; Ld. : Branigan 1975.) nagyvonalúan az i. e. III. évezred közepére keltezi, Mala Gruda leletanyagát ezzel egyidejűnek, sőt ennél korábbinak tartja. Ez nehezen elképzelhető, hiszen Mala Gruda féméi nem datálhatok a korai helladikum végénél korábbi időre, kerámiája pedig Vucedol. V. ö.: Makkay 1976. 271—272. Szeretnénk felhívni a figyelmet az RG 15. temetkezésben talált függőknek a Mala Gruda lelőhelyről közölt darabokkal való teljes azonosságára. Figyelembe véve a leukasi sírok Branigan által tisztázott kronológiai helyzetét (EH Hg—MH I) és égéi analógiáit, nehezen fogadható el olyan interpretáció, amely a leukasi temető népének északi eredetét feltételezi. Sokkal inkább valószínű, hogy az EH III — MH I korszakban a vucedoli kultúra és az égéi kultúrák kölcsönhatásai érvényesültek a nyugati Balkán „interferenciazónájában". 34 V. ö.: 32. sz. jegyzet. Ld. még: Batovic 1975. 125—127. T. 26, 28. (Adria csoport) 35 Dörpfeld 1927. 307., Beilage 61/b 11—15. „Kerbschnitt" díszítésű cserepek az RG 16. temetkezésnél bizonyosan későbbi sírok betöltéséből. Analógiáik nemcsak az Adria csoport, hanem a Cetina csoport leletei között is megtalálhatók. Ld. : Batovic 1975. 125— 127. T. 24. 1—2. 36 Hammond 1974. 141—143. (További irodalommal). Branigan 1975. 45—49. 37 Bóna 1965. 58—59. 38 Ld. fentebb a 29. jegyzetet. csőlátók, nem pedig bizonytalan „hatások" következménye volt. Erre mutat az égéi típusú fémek helyi gyártása és egy sor, a Kárpát-medence középső bronzkorában is fellelhető hasonló motívum).

39 Az említett temetkezési rítus megjelenésének előidézője elsősorban a hosszantartó kulturális érintkezés és a társadalmi fejlődés együttes hatása volt. (A leukasi „R" sírokat éppen társadalomtörténeti szempontból tartja rendkívül jellegzetesnek Keith Branigan) 40 Ha figyelembe vesszük, hogy a Leukas—

Mala Gruda összefüggés csupán egy kis részletét képezi a korai Helladikum végén kibontakozó nagyarányú kapcsolatrendszernek a Balkán északi része, így a virágzó és széles körbéíi elterjedt vucedoli kultúra és az Égeikum területe között, akkor az anyagi kultúra régészetileg megfigyelhető részének megváltozását nem szükséges feltétlenül nagyarányú migrációval, hódítással vagy a népesség kicserélődésével magyarázni. A nagy területen közös vonásokat mutató közép-európai korabronzkor kialakulásához a szomszédos területek virágzó kapcsolatrendszerének integráló hatása vezetett, egy olyan folyamat, melynek legtöbbször csupán végső eredményét tükrözi a feltárt leletanyag. Úgy véljük, ennek a folyamatnak a keretében jól elképzelhetőek mind a késő Vucedol-postvucedol jellegű, nagy területen egységes leletanyag elterjedése, mind az ezzel a szakasszal érintkező korszak egymással szintén kapcsolatos egységeinek megjelenése: Somogy vár—Vinkó vei, Belotic—Béla Crkva, Glina III.—

Schneckenberg В, Óbéba—Pitvaros, korai Nagyrév. (Ezeknek a csoportoknak rendkívül sok közös sajátosságát Jan Machnik elemezte több tanulmányában.)

41 A két említett jelenség tehát azonos korszak és azonos történeti zóna összefüggő színképéhez tartozik, anélkül, hogy közöttük speciális okozati összefüggést lehetne megállapítani. Valószínűleg ugyanebbe a jelenségcsoportba tartozik a harangedénykultúra megjelenése és integrálódása is a makói csoport végső, a nagyrévi kultúra korai fázisában. Visszatérve a Somogyvár—Vinkovci kultúra dunántúli történetének a kérdésére, összefoglalva a következőket mondhatjuk: 1. A Somogy vár—Vinkovci jellegű leletanyag a déli területen a Vucedol С korszak legvégén, a Makó—Kosihy—Caka csoport elterjedésével párhuzamosan tűnik fel. 2. A Dunántúlon legkorábbi lelőhelyein makói jellegű leletanyaggal találjuk. 3. Feltételezhető, hogy legalábbis a Dél-Dunántúlon, a Somogyvár—Vinkovci leletanyag tölti ki a Vucedol С—Makó korszaktól a korai kisapostagi kultúráig terjedő időszakot. Ennek a korszaknak megismeréséhez egyelőre kevés a rendelkezésre álló 39 Jovanovic 1972. 37—38.; V. ö.: Kovács 1973. 40 Branigan 1975. 4&Щ&&41 Ld. fentebb a 24. jegyzetet.