Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Régészet - Ecsedy István: Adatok a Somogyvár – Vinkovci kultúra kérdéséhez

A SOMOGYVÁR—

VINKOVCI KULTÚRA KÉRDÉSÉHEZ 187 a periódust jelezhetik a késői cotofeni (Baile Herculane) és a kosztoláci (Iza) együttesekben megjelenő „Gefässe von Vucedol Gepräge".

19 A Makó—Caka (Vucedol С végső fázisa) elterjedését ésszerűnek látszik a legkorábbi Somogyvár—Vinkovci elemek déli megjelenésével összekapcsolni. Nem bizonyos, hogy a Somogyvár—Vinkovci kerámia megjelenése egy hódító népesség megjelenését jelenti, de semmi esetre sem hagyható figyelmen kívül, hogy míg az ismert erődített telepeken a vucedoli kultúra anyaga a kosztoláciét követi, ugyanezeken a lelőhelyeken a Vucedol С periódust követően a Somogy vár—Vinkovci jellegű kerámiát találjuk.

20 Úgy tűnik, hogy a Somogyvár—Vinkovci kerámia jellegzetes típusai nem kapcsolhatók a szintén jellegzetes vucedoli kerámiához, csak éppen a késői vucedoli korszak és a Makó—Caka csoport egyes típusaihoz.

21 Ebből a szempontból figyelmet érdemel a Somogyvár— Vinkovci jellegű leletek előkerülése Zók-Várhegyen és a Zecoviban (késői vucedoli kultúra) feltárt hasonló típusok.

22 Valószínű, hogy a Somogyvár—Vinkovci-típusú leletanyag elterjedése délről észak felé a késői vucedoli korszakban ment végbe, s mint említettük, nies kizárva, hogy összefüggést lehet keresni az újtípusú leletanyag megjelenése és a késői vucedoli kultúra egyes típusainak nagyarányú elterjedése között. Az egyik legfontosabb feladat lehet annak eldöntése, hogy milyen ez az összefüggés. A Somogyvár—Vinkovci kultúra megjelenése a késői vucedoli korszakban Bona István, aki a somogyvári csoport történelmi szerepét elsőként értékelte, egy Kelet-Macedonia felől érkező népcsoportnak tulajdonította a jellegzetes formák megjelenését.

23 Jan Machnik ezt az eseményt egy meglehetősen nagyméretű, Anatólia felől induló migráció keretébe helyezte.

24 A tárgyalt Badener Kultur anknüpfen kann. Offenbar liegt hier ein Hiatus in den Quellen vor, den erst künftige Forschungen beseitigen werden." Neustupny véleménye ebben az esetben nehezen igazolható, mert a badeni kultúra, majd pedig a Makó—Kosihy—Caka csoport elterjedési területén tőlük eltérő és a Vucedol korai és középső szakaszával párhuzamosítható régészeti forrásanyag nem került elő. Valószínűnek látszik, hogy ebben a korszakban a baden—kosztoláci kerámiastílus továbbélésével számolhatunk, a „Hiatus in den Quellen" feltételezése nem indokolt. 19 Roman 1976. loc. cit.; Nemejcová—Pavuková 1968. 406—407, 424—429. (További irodalommal); Pleslová—Stiková 1914. 171. 20 Tasié 1968. 19—20., 22. (Pecine bei Vrdnik) 21 Bóna 1972. 10.; Dimitrijevié 1966. 77. 22 Bóna 1965. Pl. 16. 5—9, 11; Benac 1956. 164—166. 23 Bóna 1965. 61—63; ВашЛ972. 13. V. ö.: Dimitrijevic. 1966. 77. Tasié 1968. 27—28. 24 Machnik 1973. 163—165.; Machnik 1974. 205—206. változások nagyjából egybeesnek a korai és középső Helladikum fordulójával, aminek történeti problematikája szüntelenül vitatott.

25 Ily módon bőséges lehetőség van mindenféle migráció feltételezésére. A kutatók egy része a középső Helladikum görög népességét igyekszik az Észak-Balkán és a Kárpát-medence felől származtatni.

26 Mások szerint Anatóliából a Kykiadókon át érkeztek a jelentős új népcsoportok,

27 míg többen azt a nézetet képviselik, hogy ugyanekkor Macedonia és Thrákia felől érkeztek a korai bronzkort kialakító etnikum csoportjai.

28 Ha az ún. „kurgán-kultúra" Hammond és Gimbutas által feltételezett kalandos útjait megpróbáljuk elképzelni az i. e. III. évezred utolsó századaiban,

29 akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy sok őstörténész szinte már túlzottnak látszó szkepticizmussal tekint mindenféle feltételezett vándorlásra.

30 A „párhuzamos fejlődés" feltételezésével, vagy a közös vonások „általános jelenség"-ként való deklarálásával azonban éppúgy nem lehet megválaszolni a leletanyag által feltett kérdéseket, mint a különböző történeti hipotézisek igényeinek megfelelően szerkesztett vándorlások beiktatásával. Valószínűnek látszik, hogy egyes kulturális-regionális egységek párhuzamos fejlődése során kialakuló, hosszan tartó kapcsolatoknak nagyobb szerepet kell tulajdonítani a jellegzetes rokon vonások vagy analóg jelenségek kialakításában, mint az egyes törzsek vándorlásának. (Egy megjegyzés: ezzel a metodikai elmélkedéssel semmiképpen sem akarjuk elvitatni azoknak a kutatóknak az érdemeit, akik a korai bronzkor leletanyagának kapcsolatait, és az egyes kultúrák vagy leletegyüttesek időrendi helyzetét tisztázták. Mint a fentebb említettek mutatják, nem törekszünk ezeknek az eredményeknek a negligálására, vagy mindenáron való módosítására. Megjegyzéseink legfeljebb kiegészítő jellegűek.) A Somogyvár—Vinkovci—Zók—Makó viszonykérdésére visszatérve, a Somogyvár—Vinkovci kultúrának nem a Zók — vucedoliból eredő, hanem az Égeikumhoz köthető elemeit kell felvetni. Kétségbevonhatatlannak tűnik számunkra a Bóna István által megállapított összefüggés a Drina-völgyi és a nyugat-szerbiai halomsírokkal.

31 Anélkül, hogy megpróbálnánk az általa felvázolt széles körű kapcsolatrendszer részleteit elemezni, szeretnénk ki25 V. ö.: Crossland 1973. 6—15. (További irodalommal) 26 Howell 1973. 90—95.; Hammond 1973. 189—195.; Hood 1973. 59—70. 27 Caskey 1971. 804.; Mellaart 1971. 410. 28 Hammond 1972. (További irodalommal) 29 Gimbutas 1973. 129—139.; Hammond 1972. 242— 249. V. ö.: Ecsedy 1975. 282—283., Anm. 85. 30 French 1973. 52—53. 31 Bóna 1965. 57—63. Az összefüggés szembetűnő, függetlenül attól, hogy a jugoszláviai kutatók a Szávától délre fekvő halomsírokat (Priboj, Negrisori stb.) a Belotic—Béla Crkva csoporthoz és nem a „Vinkovci csoporthoz" sorolják. V. ö.: Tasié 1968. 19—20.