Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Szakály Ferenc: Schreiber Farkas pécsi bíró (1527–1542)

SCHREIBER FARKAS PÉCSI BÍRÓ 81 király adókedvezményben részesítette a város polgárait, hogy azok a város falait saját költségükön megerősíthessék. Erre nyilván éppúgy a török portyáktól való félelem kényszeríthette, mint ahogy fiát, II. Lajost is, aki ezt a kiváltságot megerősítette

61

. A török dúlás természeteden érzékenyen érintette a környék fejlődését, súlyosabb következményekkel azonban egyelőre nem járt, hiszen a Duna és a Dráva mentén még a XVI. század első negyedében is a virágzó mezővárosok egész sorát találjuk, Pécs város zökkenőmentes fejlődésére pedig — jobb híján — a krakkói és a bécsi egyetemre beiratkozottak számának egyenletes megoszlásából következtethetünk (negyedévenként: 20, 22, 22)62. Nándorfehérvár elestével és a magyar végvárcentrum összeomlásával (1521) közvetlen veszélybe került a Dél-Dunántúl is, amelyet azonban egyelőre még megvédett a zsákmányéhes török portyáktól Tom\ori Pál alsó-magyarországi főkapitány erélye

63

. A mohácsi csatavesztés után azonban éppen Pécs városa volt az első, amely megtapasztalhatta Szulejmán hadainak erejét és a hódítás török módszereit. A mohácsi táborból kibocsátott akindzsik előtt a város lakossága önként megnyitotta a kapukat, s ezzel megpecsételte önmaga és lakóhelye sorsát. Az otthon maradt lakosokat a törökök harmadnap összegyűjtötték a város vásárterére és lekaszabolták, majd mielőtt eltávoztak volna, felgyújtották magát a várost is. Tűz martalékává lettek a polgárházak mellett az egyházi épületek is; az életben maradt István domonkos ír átért 1527ben azért helyezték át a rend zágrábi házába, mert a pécsi konvent felégetve, lakhatatlanul állott

64

. Pedig az ellenállás nem lett volna eleve kilátástalan, hiszen a szintén nem különösen megerősített püspöki vár épen vészelte át a törökök első pécsi „látogatását',, nyilván azért, mert akadtak olyanok, akik megvédjék. Persze, a lakosság java része — mint azt alább Boltos Márton és talán Schreiber Farkas életútja mutatja —• nem várta be a törököket. A felbolydult környéken azonban a menekülőkre is ezernyi veszély leselkedett; a kincseiket mentő pécsi kanonokokat pl. Báthori István nádor „szabadította meg" egyházuk kincseitől

65

, amelyek aztán csak hosszas huzavona után és csak részben kerültek vissza a káptalan birtokába

66

. Hogy az 1526-os dúlás mindennek ellenére sem 61 Erről lásd alább a Függelék I. alatt közölt oklevelet! 62 Kubinyi A. (1971) 74. 1. G3 Szakály F.: A mohácsi csata. Bpest, 1975. (Sorsdöntő történelmi napok. Szerk.: Juhász Gy. 2) 21— 22. 1. 64 Iványi B. : Die Vergangenheit der ungarischen Dominikanerprovinz. Mélanges Mandonnet 2(1930) 475. 1. 2. jegyz. 65 Minderről: Jászay P.: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. I. Pest, 1846. 11—12. 1. 06 Németh B. (1898) 394. 1. lehetett végzetes, és a polgárság csakhamar visszatérhetett felperzselt lakóhelyére, azt két — egymással is szorosan összefüggő — 1526 végi és 1527 eleji esemény teljesen egyértelműen igazolja. Miután Cs\srni Jöván délszláv menekültekből álló hada 1526 őszén János király engedélyével megszállta Bács megyét és a cár Török Bálint szabadkai kastélyában tartotta udvarát, az ugyancsak Szapolyai-párti Török Bálint 1526 végén — sikertelenül — megkísérelte, hogy 67 válogatott katonájával azt tőle visszafoglalja

67

. Bár útja szigetvári várából a hagyományos, bátai Duna-átkelőhelyig Pécsen át vezetett volna, Török — Szerémi György káplán elbeszélése szerint — ,,elkerülte Pécset" („de arcé sua Scighettwar in Baronya direxit se ipsum circumitum repente de parte Quinque-Ecclesiensi et vitra transfretauit Ister flui in vadum Batta")

68

. Márpedig, ha Török valamilyen okból — hogy miért, arról alább lesz szó — tartott a pécsiektől, a város semmiképpen sem lehetett néptelen, sőt még csak gyéren lakott sem. A történet folytatásából Török óvakodásának okaira is fény derül. Miután a Szapolyai-párti délvidéki urak a Törökéhez hasonló sorozatos támadásaikkal elidegenítették Jovánt János királytól, 1527 elején Habsburg Ferdinánd pártja elérkezettnek látta az időt, hogy a cárt és akkor már vagy 15 000 főnyi hadinépét a maga oldalára vonja. Ferdinánd levelében várakat ígért Jovánnak, s ígéretei zálogaként 5000 forintot, 500 vég posztót

69

, 10 aranyozott kupát és 5 török lovat küldött neki ajándékba. Az ajándékok átszállításának és ezzel Jován megkörnyékezésének kényes, veszélyes és jó diplomáciai érzéket követelő feladatára az a Boltos Márton pécsi kereskedő vállalkozott, akiről a fentiekben már szóltunk. Boltos feladatának mindenben sikerrel eleget tett, sőt még arra is ígéretet vett a cártól, hogy a továbbiakban békében fog élni az időközben Ferdinándhoz állott Török Bálinttal, annak ellenére, hogy az 1527 januárjában orvul visszafoglalta tőle Szabadkát és a benne talált rác őrséget felkoncoltatta. Mindebből következik, hogy Pécs városa 1526 és 1527 fordulóján — éles ellentétben a környékbeli nemesség Szapolyaipárti állásfoglalásával — Ferdinándhoz húzott, és így 1526 végén az akkor még Szapolyai-párti Török Bálint joggal tarthatott polgáraitól. Mint ahogy Török pártváltoztatásával a béke is legott helyreállt köztük: a Jovántól visszatérő Boltost Török már barátként vendégelte szabadkai udvarában, s — mivel az még itt is nagyon félt Szapolyai bosszú67 Bánkúti L: Az Alföld népének harca a török hódítók ellen a mohácsi csata után. 1526—1527. Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Historioa II. Szerk. : Mérey Gy. Szeged, 1957. 22—23. 1. 68 Szerémi Gy. (1857) 155. 1. 69 Geréb L. fordításában — hibásan — 50 vég posztó áll: A hazai osztályharcok irodalma, 1525—1660. Bpest, 1955. 42. 1. 6 J. P. Múzeum Évkönyve, 1976