Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez VII. Kisvaszar környékének nagylepkéi (Macrolepidoptera)

BARANYA NAGYLEPKÉI VII. Spatalia argentina Schiff. — 24 Ochrostigma melagona Bkh. — 32 Lophopteryx camelina L. — 78 L. cucütla Esp. — 5 Pterostoma palpinum L. — 68 Ptilophora plumigera Esp. — 223 Phalera bucephala L. — 11 Gluphisia crenata Esp. — 1 Clostera anastomosis L. — 25 C. curtula L. — 28 C. pigrra L. — 179 Herse conuolvuli L. — 3 Sphinx ligustri L. — 12 Hyloicus pinastri L. — 9 Mimas tiliae L. — 4 Smerinthus ocellata L. — 45 Laothoe popüli L. — 35 Proserpinus proserpina L. — 1 Hyles euphorbiae L. — 7 Deilephila elpenor L. — 51 D. porcellus L. — 174 Teí/zeiíiae Habrosyne pyritoides Hufn. — 168 Thyatira bâtis L. — 36 Tethea duplaris L. — 12 T. or F. — 10 Polyploca diluta F. — 43 P. ridens F. — 12 P. ruticollis F. — 5 Drepaniáűe Drepana talcataria L. — 51 D. curvatula Bkh. — 13 D. harpagula Esp. — 121 D. binaria Hufn. — 29 D. cultraria F. — 60 Cilix glaucata Scop. — 35 Söíurniidöe Eudia pavonia L. — 8 La si о с ampidae Malacosoma neustria L. — 2 Trichiura crataegi L. — 98 Poecüocampa popüli L. — 49 Eriogaster rimicola L. — 28 Philudoria potatoria L. — 1 Lasiocampa quercus L. — 8 Pachygastria tritolii Esp. — 29 Macrothylacia rubi L. — 134 Dendrolimus pini L. — 1 Odenestis pruni L. — 32 Gastropacha quercitolia L. — 43 Endromis versicolora L. — 4 Összefogíatós A Völgység alacsony dombvidékének lepidopterológiai viszonyait jól reprezentálja a Kisvaszar környéki nagylepkefauna. A kisvaszari fénycsapda 6 éves működésének ideje alatt 540 fajnak mintegy 46 000 példányát fogta meg. Egy magyar faunára új, szubatlanti jellegű faj, a Chesias legatella Schiff, is előkerült a gyűjtések során, ezen kívül számos ritka faj, melyeknek országosan kevés lelőhelyük van. E ritka fajok részben ún. „pszeudomontán" fajok. Ezek létfeltételeiket elsősorban a csapadékosabb és beerdősült hegyvidékeken találják meg, viszont az újabb vizsgálatok során a Dunántúl nyugati és déli részén is többfelé előkerültek. Az intenzívebb dél-dunántúli faunakutatások során többfelé ismeretessé vált néhány délkelet-európai — kelet-ázsiai diszjunkt eltérj edésű, ún. Sibylla-típusú faj is. A lepkeállományban dominálnak a széles ökológiai tűréshatárú polifág fajok, melyek egyéb élőhelyeken is nagyobb mennyiségben fordulnak elő. Ezek mellett sok lombfogyasztó és zuzmóevő faj is az átlagosnál nagyobb dominanciával szerepel. Az állatföldrajzi elemzésben megállapítottuk, hogy zömükben euroszibiriai és nyugat-palaearktikus elterjedésű fajokkal állunk szemben, ugyanakkor néhány boreális elemünk is ismert innét. IRODALOM Abaíi—Aigner, L. (1907): Magyarország lepkéi. — Budapest. Balogh, I. (1962): A pécsi fénycsapda lepkeanyagának ökológiai és faunisztikai értékelése. — Pécsi Ped. Főisk. Évk. (1961/62), 397—415. Balogh, 1. (1965): A zobáki (Mecsek-hegység) fénycsapda lepkeanyagának faunisztikai értékelése. — Pécsi Ped. Főisk. Évk. (1964/65), 67—74. Balogh, I. (1967): A Bükk-hegység lepkefaunájának kritikai vizsgálata. — Folia Ent. Hung. S. N. 20, 521—588. Balogh, J. (1958): A zoocönológia alapjai. — Budapest. Bulla, B.—Mendöl, T. (1947): A Kárpát-medence földrajza. — Budapest. Gozmány, L. (1970): Bagolylepkék I. Noctuidae I. — Fauna Hung. XVI:11, 1—151. Gyulai, P.—Uherkovich, Á.—Varga, Z. (1974): Ujabb adatok a magyarországi nagy lepkék elterjedésiéhez (Lepidoptera). — Folia Ent. Hung. S. N. 27, 75—83. Horvát, A. O. (1972): Die Vegetation des Mecsekgebirges und seiner Umgebung. — Budapest. Horvát, 1. (1938) : Biljnosocioloska istravizanja suma u Hrvatskoj (Pflanzensoziologische Walduntersuchungen in Kroatien). — Ann. pro experim, forest., Zagreb, 6, 127—270.