Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez VII. Kisvaszar környékének nagylepkéi (Macrolepidoptera)

BARANYA NAGYLEPKÉI VII. 31 mutatott, de legalább 1 évben elérte az 1%-ot. Mindössze 3 olyan faj van, melyek dominanciaértéke valamennyi vizsgálati évben elérte az 1%-ot (Ph. fülig ino sa, Ch. clathrata, M. tentacülatia). A fenti — összesen 65 faj — közül a legtöbb széles ökológiai tűréshatárú és egyéb helyeken végzett vizsgálatok eredményei szerint is nagy gyakoriságot ér el (Uherkovich, 1976b, 1977). Ezek rendszerint apró lágyszárú növényeken élnek, polifágok, sok esetben gyomnövényzeten is megvannak (pl. Phragmatobia íuliginosa, Rivula sericealís, Eusttotia candidüla, Chiasmia clathrata, Spilosoma menthastti, stb.). Akadnak közöttük fokozott nedvességigényűek is, amelyek a nedvesebb helyeken általánosan elterjedtek és csak ott gyakoriak, száraz élőhelyeken alacsony dominancia-értékkel szerepelnek (pl. Macrochilo tentacularia, Timandra griseata, Diacrisia sannio, stb.), némelyik nedvességkedvelő faj viszont sajátos elterjedési területe folytán csak a déldunántúli és alföld-peremi nedves vagy mocsaras területeken vált gyakorivá (Eucarta amethystina, E. vir go). A lomberdők hatására több lombfogyasztó és erdei zuzmókon élő faj is magas dominancia-értékű (pl. Orthosia gothica, Cyclophora annulata, Orthosia cruda, Asthena albülata, Boarmia danieli, Orthosia incerta, stb.; illetve zuzmóevők: Miltochrista miniata, Eilema complana). 24 faj csak egyetlen évben ért el 1%nál nagyobb dominancia-értéket (ld. még az 1. táblázatot is). A lombfogyasztók közül külön kiemelendők a potenciális vagy tényleges kártevők, így egyes Orthosia-í aj ok (cruda, gothica, stabilis), melyek szerepelnek a 65 domináns faj között, valamint az Operophtera brumata, melynek mennyisége két évben érte el az 1%-os dominanciaértéket, gradációja felfelé ívelő szakaszában (1973—74). A Lymantria dispat tetőzése a Dél-Dunántúlon 1974— 75-ben volt, a kisvaszari csapda a fajt csak jelentéktelen mennyiségben fogta és a környéken kártétele sem volt megfigyelhető ezekben az években (ezzel szemben pl. a Dráva-síkon több helyütt okozott tarrágást!). A legtöbb lombfogyasztó (az összes példány 14,45%-a) polifág, tölgyön is élő faj. A monofág tölgyevők példányszáma jóval alacsonyabb (1,91%). Jelentős mennyiségű fűz-nyár (3,57%) és cserjéken élő faj van, az egyéb lombfogyasztók mennyisége itt is csekély (2. táblázat, 7. ábra). A zuzmófogyasztó fajok mennyisége jelentős, 5,95%-nyi összmennyiségben fogta azokat a csapda (vö. Uherkovich, 1977). A szerves törmeléket (detritus) és avart fogyasztók (elsősorban egyes Sterrha- és Zanclognatha-íajok) mennyisége 3,46%ot ért el. 6. ábra: Dominancia-eloszlás, 1967—74 (összesítve) 7. ábra: Lomfogyasztó fajok mennyiségi viszonyai, 1967—74. 1: polifág, tölgyön is élő, 2: monofág tölgyevő, 3: gyertyán- és bükkevő, 4: nyár- és fűzevő, 5: mogyoró- és hársevő, 6: egyéb lombosfákon élő, 7: cserjéken élők, 8: zuzmóevők, 9: szerves törmeléken és avaron élők.