Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Keserű Katalin: Korniss Dezső: Kántálók (Képelemzés)

314 KESERŰ KATALIN 3. Szökröny (Tormás, Baranya megye). 53ХЮ4 cm. Pécs, Janus Pannonius Múzeum. dencia kapcsolja például Korniss konstruktivizmusát Rippl-Rónaihoz és a századfordulóhoz, hanem a festőiség új elveinek kibontakoztatása, mely elvek a szecesszióban váltak általánosan elfogadott törvénnyé. Ezt képviseli Gauguin és iskolája (PontAven), nálunk a Franciaországban ehhez a csoporthoz csatlakozott Rippl-Rónai művészete. A kísérletek a vászon sík mezejéhez való alkalmazkodás jegyében folytak. Picasso szintetikus festményén a sík hármas felosztása látható, mint háttéré, s a középső mezőbe helyezett alakok hajlékony körvonalai adnak térértéket az egyébként sík kompozíciónak. A figurák — benyúlva a fölső és alsó mezőbe is — összekapcsolják a három síkot. Ezáltal az egész kép térbelisége jön létre. A színkapcsolatok is segítik, hogy a sík foltok viszonyaiból tér szülessen. A harlequin ruhájának kékjei a felső és az alsó mezőben kapnak nagyobb teret, így tulajdonképpen magunk előtt látunk egy lépést afelé, hogy a festményen az egymás mellé rendelt, egyenértékű színfoltok határozzák meg a kompozíciót. Azaz a figura mint a festmény irodalmi témája egyenlő súllyal szerepel a képen a festői témával: a színek és formák viszonyainak, e viszonylatokból való képépítkezésnek törvényeivel, így érzékeljük e képen és például Rippl-Rónai 1910-es enteriőrjein (Sárga zongoraszoba. Intérieur zöld karosszékkel) a síkra vetített, egymás mellé rendelt, egynemű színfoltokként jelentkező formák esetében a képépítés új lehetőségeit. A centrális és perspektivikus kompozíció helyett a látványból leszűrt formák teljes képfelületre vetítését. A szecesszió tanulságait tovább fejlesztette Malevics és a De Stijl kontsruktivizmusa, és az ő elveiket viszi tovább és módosítja Korniss művészete, majd a 60-as évek különböző, leszűrt áramlatai. A háttér-előtér-felosztás tehát eltűnik.

8 8 Összekapcsolásuk más módjai közül egy lehetőséget mutat Pór Bertalan Hegyibeszédje, ahol az erősen, részletezően plasztikus figurák, elvont szobrászi típusok teljesen csupasz táji környezetben jelennek meg, mely ugyancsak elvonatkoztatott a valóságostól, és sűrűn tagolt, plasztikus formáival a figurákkal keresi az azonosulás lehetőségét.