Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)
Művészettörténet - Romváry Ferenc: Csontváry szénrajzai. Adalék Csontváry grafikai munkásságához
CSONTVÁRY SZÉNRAJZAI 287 tétet képez a cédrusokkal, amelyeknek bár van tört oldaláguk, de van koronájuk, jövőjük, fejlődési lehetőségük is. Míg a cédrus lombjai között a sasmadár ül, amely az intuíciót, a zsenit, az irigylendő legszélesebb látókört jelképezi a festőnél, addig az elszáradt ágakon egy kismadár látható, arra szegezi megtört tekintetét a szarkofágban fekvő férfi. Majd egy gyertya tűnik fel, az a fényforrás, amely a legkisebb, legsilányabb, szinte ellentéte az igazi fényforrásnak, a napnak. Egyben jelképe az éjszakának, az éjszakai életnek, amely züllésbe torkollik és a tiszta látást akadályozza. Mellette áll az erotika szimbóluma, a meztelen női szobortorzó. Az éjszakát jelképezik a baglyok is, azok az élőlények, amelyek soha napba nem néznek, kerülik a napvilágot, mert szemük, látásuk az éjszakától teljesen elkorcsosult. Ezután egy szobanövény következik, az a fajt megcsúfoló, nemesített élőlény, amely teljesen elszakadt a természettől és a természetellenes légkörben nevelve, elvesztette ellenálló erejét, szaporodóképességét, „fajtatulajdonságát." A cserép alatt a szarkofágban két kisgyermek látható. Ők is olyanok, mint a szobanövény, üvegházban nevelődtek, életképtelenek, talán az éjszakai élet, a szűk látókör miatt degeneráltakká váltak, vagy már egyenesen olyanok, mint a baglyok, nem lesznek alkalmasak a tiszta látással, a természetben való gyönyörködéssel és alkotásokkal istentől megszabott emberi fajtatt ,1 ajdonságra. A szarkofág mellett is szobanövények sorakoznak, mert minden mesterséges a modern ember világában, minden mesterkélt, elszakadt a természettől. A kép jobb sarkában egy másik férfialak görnyed, kezei deformáltak, egy nála kisebb, ördögfülekkel ellátott törpe alak előtt térdel. Ez az alak lehet maga az ördög, vagy a sokat emlegetett kereskedő, aki kapzsiságra, az anyagiak hajszolására tanítja az embereket. Jobboldalt a falon egy sárkányhoz hasonló mitikus alak fekszik egy állványon, letéteményese a rossznak, az elfajultnak. Állványa alatt tükör, talán ebbe kell tekinteni, hogy legalább önmagát meglássa, hogy hibáit felismerje az ember. Mintiha erre intene a tükör mellett oszlopon álló mellszobor, mely Csontváry is lehetne szakállas arcával, számonkérő szemével. A kép egésze mintha figyelmeztetésül szolgálna, borzalmakra hívná föl a figyelmet. Az elemzés asszociáció sorát valószínűleg a kép bal oldalán kell elkezdeni, ekkor az írásokban is felhasznált metaforák, képek szinte törvényszerű egymásutánját tudjuk megtalálni." 22 Németh Lajos szerint az Allegorikus jelenet tulajdonképpen a „Kultúrember tévedése" pamfletje, mondandóinak allegóriája ... A kép jelentésének megértése nem is tartozik már csupán a művészettörténeti kutatásra, hanem inkább pszihiátriai feladat, a pszihózisból fakadó nem szublimálódván már teljesen esztétikai jelenséggé, megmaradnak csupán pszihikai projekciónak. A kép szimbolikus célzatú, mégsem a századvég szimbolizmusához rokonul, hanem a szürrealizmus pszihikai projekcióihoz. 23 Az 1913-ra datált, pauszpapír mindkét oldalán, tehát tükörképbe fordíthatóan megmunkált azonos méretű két rajz, a Róka és a hattyú, valamint az Önarckép rigóval ugyancsak különös kompozíció. Az elsőn a fejét hátrafordító madár nyakának íve, testének kerekded vonala szinte körformát ír le. Téglányforma oszlop (?) mögött ülő róka figyel. A téma feloldása sokféleképpen megközelíthető. A feltételezések egyike lehet az állatok vélt, vagy csak nekik tulajdonított jellemvonásainak párhuzamba állítása. A mesék birodalmában a róka a ravaszság, az álhatatosság, az eszesség, a hattyú pedig a hivalkodás, az ostobaság és az ösztönösség tulajdonságaival ruházódik fel. A másik lapon a tükörbe néző (vagy ablakon benéző) önportréval szemben pihenő-lépő állásban fekete rigó és lefelé lépő női lábak. A festő átható tekintete a néző felé irányul. A múltba nézés-jövőbe látás kettőssége, az emberi lélek bölcsessége, az élet hívságaival való bátor szembefordulás, melynek pedig mindennapiságát, állandó meglévőségét a közelítő, lépő nőalak jelképezi és a merészen kihívó tartású, sárgacsőrű fekete madár közvetíti. A fenti két szimbolikus mondanivalót hordozó lappal mutat tartalmi és formai rokonságot a Kompozícióterv figurákkal és a Kompozícióterv figurákkal, állatokkal. A két töredék ma már nem illeszthető össze pontosan, és minden bizonnyal egy nagyobb mű részletének tekinthetők. A hiányosan fennmaradt, töredékes kompozíció vizsgálatakor jószerivel csak a látható figurák számbavételére vállalkozhatunk. A kisebb kartonon balról-jobbra csőrös figura mellett két karját felemelő, háttal ábrázolt dekoltált nőalak látható, körötte kuporgó, fetrengő figura. A kép alján kontyos női fej néz maga elé mereven. Jobbra gyermekét féltőn magához szorító anya riadtan szemléli a hosszú csőrű, kígyózó nyakú flamingók csoportját. A hármas madárkompozíció átnyúlik a másik kartonra is. Azon kanyargó úton három fatörzs látszik, földhöz kötődésük állatlábhoz hasonlatos. A fejét oldalra fordító madár mellett tátottcsőrü, karcsúnyakú flamingó. Középen körökkel, párhuzamos vonalakkal jelzett szekérsaroglyából egy róka néz hátrafelé, ahol egy férfialak látszik halvány-áttetszőén. A kocsi elején előrenyújtott karú férfi, a kocsi előtt ló. A hátsó, magasranyúló keréklőcsön fekete madár gubbaszt. Az előtérben sündisznószerű gömböcformák látszanak. 1914-ben két nagyméretű szénrajzot is készített az általa tisztelt és csodált császárról, Ferencz Józsefről. (17—18. sz. kép.) Az a pillanat örökítődik meg a rajzokon, amely oly sorsdöntő volt népek és 22 PER.: 149—151. o. 23 NL. Cs. IL: 237. о.
