Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez VII. Kisvaszar környékének nagylepkéi (Macrolepidoptera)

BARANYA NAGYLEPKÉI VII. 27 Év 1967 1968 1969 1970 1973 1974 Faj szám Példányszám 276 369 339 213 399 376 4799 7070 5204 3352 16 495 9317 Látjuk tehát, hogy mind a faj számban, mind a begyűjtött példányok számában nagy az eltérés az egyes évek között. Kiugróan nagy volt mindkét ér­ték 1973-ban, viszont ez évben kezdett működni a higanygőzlámpás csapda, amelynél a számszerű eredmények lényegesen nagyobbak a normál lám­pa fogásainál (Uherkovich, 1976b, 1977). Igen ta­nulságos nyomon követni a faj szám gyarapodását is. Minél hosszabb ideig végzünk egy területen gyűjtést, idővel egyre kevesebb új faj jelentkezik; hasonlóan ahhoz, ha egy adott biocönózisban a fel­vételi területeket egyre nagyobb területre terjeszt­jük ki (Balogh ]., 1958). Ez a 3. ábra „C" dia­gramján szemléletesen is leolvasható. Év 1967 1968 1969 1970 1973 1974 Faj szám­gyarapodás 276 142 38 14 53 17 Év végéig kimutatott faj 276 418 456 470 523 540 A fenti adatokban 1973-ban tapasztalható sza­bálytalanság, az ott észlelt nagyobb fajszám-növe­kedést nyilván a nagyobb hatásfokú higanygőz­lámpa felszerelése okozta. Ugyancsak érdekes je­lenségre mutat rá a családonkénti példányszámok részesedése az összes mennyiségből: Év 1967 1968 1969 1970 1973 1974 Geometridae % 53,1 45,3 33,9 49,9 27,3 22,8 Noctuidae % 29,4 35,4 42,5 40,1 43,1 53,4 Arctiidae % 11,9 14,3 15,7 5,9 21,5 16,2 Notodontidae °/ 0 1,3 0,8 1,4 0,9 2,8 2,3 Fenti adatok (valamint a 3. ábra „F") több ér­dekes tanulságul szolgálnak, melyek — egyéb ha­sonló, folyamatban lévő vizsgálatok szerint is — eléggé általánosíthatók : 1. A Geometridák részaránya az évek során csök­ken, ennek arányában nő a Noctuidák — és kisebb mértékben egyéb családok — részesedése (a rész­ben feldolgozott 1970-es évi anyag mennyiségi ada­tait itt mellőznünk kell!). E ténynek több magya­rázata lehet. A Geometridae család tagjai átlagban sokkal kevésbé mozgékonyak, mint a Noctuidák és különböző szövők. A csapda környékén a Geometri­dák kissé meggyérülhetnek a folyamatos működés során, távolabbi területekről nehezebben pótlódnak. A csapda környékén egyes erdőrészleteket tarra vágtak, tehát a lombfogyasztó és erdei aljnövény­zeten élő Geometridák itt ez miatt is megritkultak. A nagyobb nyílt területek következtében a Noctui­dák távolabbi helyekről is láthatták a csapdát és erre reagáltak. 2. A higanygőzlámpa beindításával — 1973-ban — ezek az arányok további romlást mutatnak. A bagolylepkék zöme, különösen a vándorfajok vagy vándorlásra hajlamos fajok (Amathes c-nigrum, Macdurmoughia coníusa, Mythimna pallens, Plusia chrysitís) viszonylag érzékenyebb az ultraibolya (általában rövid hullámhosszú) fényre, mint az ara­szolólepkék (vö. Mészáros, 1966; Rézbányai,, 1973; Uherkovich, 1976b, 1977). 3. A tágabb értelemben vett szövőlepkék nagy­része szintén jobban vagy lényegesen jobban rea­gál a higanygőzlámpára (Uherkovich, 1977). Meny­nyiségük a normál-lámpás időszakban többé-ke­vésbé egyenletes, míg a higanygőzlámpás gyűjtések beindításával több család fajainak mennyisége hir­telen megnő (Arctiidae, Notodontidae, Sphingidae, Drepanidae, Lasiocampidae, Endromididae). A hatéves feldolgozási időszak alatt a következő családok képviselőit mutattuk ki (a faj- és példány­szám feltüntetésével) : Család faj szám osiszes példány Hepialidae Cossidae Limacodidae Geometridae Noctuidae Nolidae Lymantriidae Arctiidae Thaumatopoeidae Notodontidae Sphingidae Tetheidae Drepanidae Satumiidae Lasiocampidae Endromididae 1 1 1 199 234 6 7 28 1 25 10 7 6 1 11 1 87 18 137 15 814 19 576 491 177 7 651 20 341 286 309 8 425 4 Összesen 540 46 231 A domináns nagylepkék Valamely adott élőhelyen az egyes fajok meny­nyiségi viszonyai egymástól erősen eltérők és tág határok között váltakozhatnak. Rendszerint csak a fajok kis része ér el nagyobb dominancia-értéket, de ezek összes mennyisége a teljes példányszám nagy hányadát teszi ki. A domináns fajok között legnagyobb számban a széles ökológiai, tűréshatárú fajokat találjuk, amelyek az élőhelyek többségé­ben gyakoriak. Más részük speciális ökológiai igé­nyeit oly mértékben kielégítik az adott környezeti feltételek, hogy nagymértékben elszaporodnak. Vé­gül egyes esetekben csak időleges elszaporodás okozza a magas dominancia-értéket (egy-két évben), rendes körülmények között e fajok mennyisége je­lentéktelen. A kisvaszari gyűjtések során kimutatott 540 faj közül 6 éves összesítésben mindössze 29 faj domi­nanciaértéke érte el az 1%-os mennyiséget. További 36 faj összesítésben ugyan 1%-nál kisebb értéket

Next

/
Thumbnails
Contents