Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Tüskés Tibor: Adatok Fülep Lajos zengővárkonyi éveihez (Források a XX. századi művészet történetéből)

272 TÜSKÉS TIBOR A művészeti tárgyú előadások később előre kidolgozott sorozatokká szerveződtek: a társaság 1941—1942 és 1942—1943 fordulóján, az őszi és a téli hónapokban nyolc-nyolc előadásból álló sorozatot szervezett. A modern képzőművészet ismertetését és jobb megértését szolgáló előadásokat kiváló szakemberek, műtörténészek és művészek — többek között Holímann Edit, Kállai Ernő, Martyn Ferenc, Martinszky János, Oltványi Imre, Szobotka Tibor — tartották. 1942 szeptemberében a társaság titkára, dr. Török Gyula múzeumigazgató levélben fordul Fülep Lajoshoz, és fölkéri, hogy az 1942—1943-ra tervezett sorozatban elsőként — A művészet szükségessége címmel — tartson előadást. Az előkészítő-közvetítő munkát — ezúttal is — Martyn Ferenc vállalta, s néhány nap múlva levélben tájékoztatta Török Gyulát, hogy kint járt Zengővárkonyban Fülep Lajosnál, aki „elvben elfogadta a tervet", csupán az előadás tiszteletdíjával kapcsolatban vannak fenntartásai. (A társaság eredetileg 50 pengő tiszteletdíjat ajánlott fel az előadóknak egységesen.) Erről szól Fülep Lajosnak Török Gyulához írt — a társaság iratanyagában található — levele is (Janus Pannonius Múzeum Képzőművészeti Adattára 200/6—73) : „Kedves Barátom, nem tudom, Martytmak, akit mint hallom, behívtak, volt-e ideje találkoznia Veled s referálnia előző vasárnapi beszélgetésünkről, mint lehet, (igen, a részleteket mellőzve megismétlem, a lényeget,) t. i. 30 évvel ezelőtt se kaptam egy előadásért 50 p.-nél kevesebbet, amikor annyi pénzzel Londonba lehetett utazni — ez egy, másik: az ilyesmiért áldozni kell tudni, én is áldoztam egész életemben eleget; harmadszor: nekem sok veszteséggel jár a dolog, mert idegen helyen pláne hitelben aludni nem tudok, a másnapom agyon van ütve, az napom csonkítva; egyszóval: 100 p. + költségek a minimum, amiért a dologra vállalkozhatom, s még így is nem kis áldozatnak érzem. Azt hiszem, Te rs érezni fogod, s ez nem zsugoriság, ellenkezőleg. Szíves üdvözlettel Fülep Lajos ZV 42. IX. 28." Fülep előadására A művészet szükségessége címmel 1942. november 19-én, csütörtökön este 6 órakor került sor a városháza közgyűlési termében. (A társaság irattárában megőrzött elszámolás, illetve pénzügyi bizonylat szerint Fülep Lajos 100 pengő tiszteletdíjat vett fel.) A korabeli pécsi újságok utólag általában nem ismertették a társaság szervezésében megtartott előadásokat. Ehelyett mindkét pécsi lapban, a Pécsi Naplóban és a Dunántúlban az előadások napján ugyanazon — valószínű, az előadó által fogalmazott, vagy legalábbis általa jóváhagyott — szövegű ismertetések jelentek meg. Fülep Lajos előadásával kapcsolatosan is így történt. Előadásának tartalmáról annyit tudunk, amennyit a két pécsi lap előzetesen megírt: „A nagytudású előadó filozófiai és történeti alapon magyarázza azt az emberi adottságot, amely minden korban létrehozott műalkotásokat és műélvezőket. Az emberiség alkotó és műélvező képessége a mai gépesített életben sem halt ki, inkább a modern élet szükségleteként fokozottabban jelentkezik. Ezt az érdekes kérdést fejtegeti és világítja meg Fülep Lajos ma esti előadásában .. ." (Pécsi Napló. 1942. november 19.; Dunántúl. 1942. november 19.) A várkonyi két évtizedből Fülepnek tíz évig volt kapcsolata a pécsi egyetem bölcsészeti karával. Egyetemi működésének föltérképezését számos mozzanat nehezíti. Előadásairól annakidején nyomtatott jegyzet nem készült; hallgatóitól sem kerültek elő följegyzések. A kortársak, akikkel alkalmam volt levelet váltani vagy személyesen beszélni, általában tartózkodóak, nem szívesen nyilatkoznak.

37 Koltay-Kästner Jenő válasza: „Fülep Lajossal meleg viszonyban álltam; zengővárkonyi tartózkodása alatt többször meglátogattam, de munkásságáról a pécsi egyetemen sajnos nem szolgálhatok semmi felvilágosítással. Ő ugyanis akkor kapcsolódott be, mint olasz tanszékem helyettese, az egyetem életébe, mikor én római megbízatásom alatt szabadságon voltam."

38 (Valójában Fülep akkor már öt éve esztétikai előadásokat tartott az egyetemen!) Tóth László az olasz tanszéken volt tanársegéd, később Olaszországba került. Innét írta: „Ami Fülep Lajost illeti, igen, ismertem elég jól. Még két pécsi egyetemi évem alatt ismertem meg, amikoris ő magántanár volt az egyetemen . . . Igen tiszteltem és szerettem, nagyrabecsültem .. . Egyéniségére jellemző szóbeli emlékem csak egy volna, de mivel egy a közelmúltban meghalt közismert magyar emberre vonatkozó ítéletet tartalmazott, nem tartom megengedhetőnek, hogy nyilvánosságra hozzam."

39 Eredménytelenül fordultam az egykori olasz szakos hallgatóhoz. Vándor Gyulához.^ Néhány szóbeli közlést a filozófiai tanszék hajdani ÁDOB-os (állástalan diplomás) gyakornokától, dr. Babits Andrásnéíol (sz.: Ponesz Aranka) kaptam.

41 Fülep pécsi egyetemi magántanári működésének megrajzolásához a leghitelesebb forrásoknak az 37 Halasy-Nagy József hozzám írt levele. [Postabélyegző kelte: 1975. jan. 14.] 38 Koltay-Kastner Jenő hozzám írt levele. 1975. jan. 19. 39 Dr. Tóth László levele dr. Csősz Gyula orvosnak Pécsváradra. 1975. febr. 17. 40 Dr. Vándor Gyula hozzám írt levele. 1975. febr. 5. 41 1975. okt. 11-én. :.