Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez VII. Kisvaszar környékének nagylepkéi (Macrolepidoptera)

ADATOK BARANYA NAGYLEPKEFAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ VII. KISVASZAR KÖRNYÉKÉNEK NAGYLEPKÉI (MACROLEPIDOPTERA) UHERKOVICH ÁKOS Abstract (Data to the Knowledge of Macrolepidopterous Fauna of Baranya County VII. The Macrolepidoptera of Kisvaszar and Environs). Collectings made in the hilly country in the northern foreground of the Mecsek Mts. resulted in 46 000 specimens of 540 species. New in the Hungarian fauna is Chesias legatella Schiff. The bulk of the material comprises Eurosiberian and western Palaearktic species, with „Sibylla"-Type and boreal elements as colouring agents. Bevezető A Mecsek hegység délen meredeken ereszkedik a pécsi síkra, ezzel szemben északon fokozatosan hanyatlik le a Völgység és a Zselic löszborította halom vidékére (Bulla — Mendöl, 1947). A Völgység nyugati részén, a Baranya-csatorna — Gerényes — Magyaregregy közötti négyszögben a 300 méteres magasságot csak egy-két helyen elérő dombvidék van, amelyet a vízfolyások meglehetősen, felszabdaltak. E terület — a Kisvaszar környéki dombság — éghajlati viszonyaira jellemző a viszonylagos kiegyenlítettség, aránylag nagyobb csapadék (Kakas, I960). A lösz alapkőzeten erdőtalajok képződtek, s a területet jellemzi a nagyfokú erdőborítottság. 4 jelentősebb erdőtársulása van (Horvát A. O., 1972, Horvát, L, 1938): Querco petreae — Carpinetum illyricum (1. Horvát, 1938) « Querco — Carpktetum meősekense A. O. Horv. (48) 58 = Querco petreae — Carpinetum mecsekense Soó 37; Helleboro (odoro) — Fagetum Soó & Borhidi 60 = Fagetum mecsekense A. O. Horv. 59 — (?) Fagetum illyricum I. Horvát 38; ТШо argenteae — Quercetum petreae-cerris Soó 57 = Quercetum petreae-cerris mecsekense A. O. Horv. 56; valamint Car ici elongatae — Alnetum. Fentiek mellett kis kiterjedésű patakmenti füzesek és nedves rétek alakultak ki. Az erdőművelés erőteljes, több erősen elgyertyánosodott gyertyánostölgyes látható. Fenti tulajdonságok alapján a tárgyalandó dombvidék közeli rokonságban áll egyrészt a Mecsekkel, másrészt a Zseliccel. A változatos felszíni formák és gazdag növényzet alapján feltételezhető, hogy eme területen a fauna is gazdag és változatos. A kisvaszari lepidopterológiai kutatások Kovács (1953, 1956) Kisvaszar környékéről csak néhány nagylepke előfordulását említi; Gozmány (1970) a Zanclognatha tenuialis Rbl. akkori egyetlen előfordulási helyeként idézi. Egyéb forrásmunkákban — tudtommal — nem szerepelnek innét adatok, csak az utóbbi években végzett anyagfeldolgozások egyes kiemelkedőbb eredményeit közlik (Gyulai — Uherkovich — Varga, 1974). Az Erdészeti Tudományos Intézet országos fénycsapda-programjának keretében (Kovács, 1962) 1967-től fénycsapdát működtettek Kisvaszar mellett (1—2. ábra). A fénycsapda kezdetben normál izzóval, majd 1973. májusától higanygőzlámpával működött. Az 1967—69-es anyag feldolgozását dr. Kovács Lajos végezte el, a teljes anyagot jegyzőkönyvezte, és az ez idő alatt gyűjteménye számára eltett példányok fénycsapda-gyűjteményével együtt a Természettudományi Múzeum Állattárának gyűjteményébe kerültek. 1970-ben a csapdát átvette a Baranya megyei Növényvédő Állomás. Az anyagot növényvédelmi szempontok szerint dolgozták fel. 1970-ben néhány nyári hónapón át, majd 1973-ban és 1974-ben az egész működési idő alatt a teljes Macrolepidoptera-anyagot feldolgoztam, jegyzőkönyveztem. Az ebből az időszakból származó példányok a pécsi Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának gyűjteményében vannak. A hatévnyi feldolgozás eredményeképpen a kisvaszari nagylepkefauna 540 faját ismertük meg, és a fogott mintegy 46 000 példány alapul szolgálhat a nagylepkék mennyiségi értékeléséhez is. A következőkben a fénycsapda-gyűj,tések öehány számszerű adatát mutatom be (ezt kiegészíti még a 3—4. ábra is) : Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1975—76) 20-21, p. 25—47. Pécs (Hungária), 1977.