Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Néprajztudomány - Bosnyák Sándor: Baranyai betyármondák

BARANYAI BETYÁRMONDÁK BOSNYÁK SÁNDOR Ha végiglapozzuk Berze Nagy János háromkötetes munkáját (Baranyai magyar néphagyományok. Pécs, 1940.), meglepve tapasztaljuk, hogy ebben az egyedülállóan gazdag gyűjteményben egyetlen betyármonda sem szerepel. Az ötvenes évek végén, amikor munkahelyem a siklósi járás falvaihoz kötött, ezért is kerestem-gyüjtöttem a betyármondákat, s a hét legszebbet, melyekben Patkó Bandiról, Séta Pistáról és az áruló Soromfai Józsefről olvashatunk, ezeken a lapokon nyújtom át olvasóimnak. Somogyi János, akitől ezeket a mondákat feljegyeztem, 1887-ben Drávasztárán született. Ötéves korában már apja mellett bojtárkodott. A századfordulótól a 30-as évekig az Ormánságban, majd a siklóskörnyéki falvakban volt kondás. Az ötvenes évek végétől öregségokozta megrokkanásáig hét éven át a siklósnagyfalusi szövetkezet disznait őrizte, majd havi száz forint szociális segélyből élt. Meséi-mondái, melyeket 1959-ben jegyeztem fel tőle, egy kisebb kötetet tesznek ki s az egyik legjelentősebb baranyai mesélővé avatják. Egyénisége legjobban a tündérmesékben és a betyármondákban fejeződik ki. Mivel mindig az elképzelhető legnagyobb szegénységben élt, meséiben is a legszegényebbek képviselője. Hősei kanászok, juhászok, csordások, halászok, mind-mind a társadalom legszegényebbjei, akik nemes emberi tulajdonságaik révén a legalacsonyabb sorból a legmagasabb rangra emelkednek. Ami a mesében-regében ellentét, nála élesebb, mert helyzeténél fogva ő maga is jobban érzi a társadalmi ellentéteket. Kálmáncsai szarusótartó kiterített rajza (74.7.1) Patkó Bandi — a mesebeli Mátyás királyhoz hasonlóan igazságot tesz: a sok-sok megaláztatásért, amely a szegény népet éri, visszaüt. Az uraság háza előtt összecsődült tömegnek mondott szavaiból a szegényparasztság gondolkodásának, ha szabad így mondanom, ideológiájának legjellemzőbb vonásai megrajzolhatók. Hozzá fogható öntudatos betyárral Móricz Zsigmond betyáralakjain kívül sem az irodalomban, sem a néphagyományban nem találkozunk. Patkó Bandi mellett az elfogott és megláncolt Séta Pista és a volt betyártársait beáruló Soromfai József alakja tűnik elő. A Séta Pistára való együttérző, elégikus emlékezést Soromfai jellemzésében az árulók iránti ellenszenv és gyűlölet váltja fel. Soromfai sorsa Judás-sors, élete rettegés, a kegyelem, amiben részesítik, inkább büntetés, mint jutalom. E hét virágszálból álló kis mondacsokorral a dunántúli betyárok nagy krónikása, Gönczi Ferenc emlékének adózom. Patkó Bandi Patkó Bandi, az nagyon rendes betyár volt, de aztán ha valaki egy rossz szót ejtett utána, az aztán nem hiányzott ám! Nem is tudom hová való bírót a feleségével együtt fényes nappal kitérdepeltettek az utca közepére, ott lövöldözték agyon az egész falu népe láttára. 1. Ment egy menyecske az erdőben magányosan az úton. Vásár volt. Ez meg mindig — Patkó — szeretett közel az út mellett tartózkodni, mert ő jónak érezte magát, ő a szegényekhez nagyon Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1975-76) 20-21, p. 197-201. Pécs (Hungária), 1977.