Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Néprajztudomány - L. Imre Mária: Adatok a mecseknádasd–óbányai fazekassághoz I.

190 L. IMRE MÁRIA mélyedés kialakítására és tányérszél csipkézésére szolgált. A fennálló edény felhúzására kívül simitóiát (Schine) használtak, néha ezt rézlemez helyettesítette. Ehhez tartozott egy botra kötözött szivacs vagy rongydarab, a fennálló edény belsejének formálásához (Schwammdruckebund). A korongról rézből készült vágódróttal választották le az edényt, neve Schaide, 'Scheide'. „. . . Ha nem volt éppen kéznél, régen megtette egy erős cérna is".

31 A leemelés falapáttal, lapockával (Reinprett) történt. A tányér faragás után újabban kis kefét (kleine Bürste) használnak az edény letisztítására. Festésre fácán- vagy lúdtollal ellátott, kívül-belül mázas írókát, gurgulyát (Malhörchen, ,Malhorn') alkalmaztak. Ahány színnel dolgozott a fazekas, annyit készített a maga számára.

32 Régen réz, ma már zománcozott kanalat (Schöpf löfftl) használnak mázmerítésre. Általában műhelyenként 2—4 darab található belőle. A készre gyúrt agyagmennyiségből a fazekas 20—30 db halmot (Semmel) formál. Kovács János így mondja: „...csinálok magamnak egy fenék (Balle) agyagot."

33 Ez az agyagmennyiség három fázison át formálódik: rácsapja a korongra (draufschlagen), kiszorítja (aufprechen), majd fennálló edénynél fölhúzza (aufziehen). E n g ob, máz, k e m e n с e

34 A korongról lekerülő bőrkeménységű agyagot először tiszta engobbal vonják be. Alapanyagul csak váraljai fehér földet használtak. Néhányan próbálták a budaiföldet is, de ez lepattogzott, nem vált be. A váraljai földet először széttörték, megszárították s utána beáztatták. Leülepedés után kézi szűrővel megszűrték, s nedves állapotban a mázőrlőn megőrölték. A műhely fontos tartozéka a mázőrlő (Glasiermühl, Farbmühle). A nádasd-óbányai fazekasok mindig Kővágószöllősről hozattak vörös homokkövet

35 s a nádasdi kőfaragókkal készíttették a kellő méretre. Típusa eltér a Mohácson használt, valamint a somogyi Bencsikék szigetvári műhelyében látható formától.

36 Részei a következők:

37 felső, fából készült forgató szerkezet (Glasiermühljoch), az őrlőkőhöz kapcsolódó rúd: (Glasiermühlstecken), az állvány (Glasiermühlbock), a kifolyócső (Auslauf) és az alsó őrlőkőhöz kapcsolódó beállítócsavar (Richtschraufe). Az engob öntése után az edényeket deszkaalivárrZZ.-SZTZ. 1 «> 1 В B-METSZET 66 49 >\\l 30 FELÜLNÉZETEK A

m "\\ A OF ÍLOKÓ* j___. ÍLOKÓ* 4 —x ÍLOKÓ* A 0RL0K0 ALULNÉZETE В A-A METSZET M=-P20 4. ábra. Mázőrlőkő Teimel István műhelyében nyon (Brettstange) szárították (trocknen). Jó idő esetén az udvaron szikkasztották félárnyékos helyen, nehogy megrepedjen. A festékanyag kézi törésére vas mozsarat (Merschl, Mörser) használtak vastörővel (Stessel) zúzták szét a darabokat. A festék mérésére 20—25 dkg-os,

38 valamint 10—15 dkg-os

39 bádog, illetve cserépmércét használtak. A festékport 50 l-es hordóban tárolták. Beczkóyné Révész Ágnes mórágyi és gyúdi fazekasság с munkájában utal az óbányai edények domináns színeire, a barnára és sárgára

40

. A festékkel kevert engobok a következők:

41 barna: három mérce (a továbbiakban: m) váraljai fehér föld + 1 m mangánoxid -f- kb. 5—

б 1 VÍZ; sárga: 3 m váraljai fehér + 1 m sárga kőpor + 5—

б 1 víz; zöld: 3 m váraljai fehér + 1 m rézpor + 5—

б 1 víz. 31 Kovács János közlése. 32 Teimel István közlése. 33 Vö. Szepes L. 1959:44. 34 Helyszíni gyűjtés alapján. 35 Soproni Iparkamara jelentése 1878:63. 36 Knézy J. 1972:281. 37 Teimel István őrlőköve alapján. 38 Teimel István közlése. 39 Kovács János közlése. 40 Beczkóyné Révész Á. 1938:167. — kismértékben a zöld szín is előfordul, — ezt mintegy 150 különböző rendeltetésű, a közelmúltban gyűjtött nádasd—óbányai kerámia-anyag is igazolja. 41 Adatközlők alapján.