Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Néprajztudomány - Zentai Tünde: A hiedelemmonda tartalmi és formai szerveződése

150 ZENTAI TÜNDE „Kalap alá Istennek nevében, Főkötő alá Istennek nevében, Fiúnak Istennek nevében." „ . . . a kisfiú fölnézett az égre, és azt mondta, hogy: „Na, — aszongya — máma még agyonüti a Nagy Katát a ménkű." Erre az édösanyja azt mongya neki: „Hát fiam, nem is ismerőd te!" — „Igaz, hogy nem ismerőm, de agyonüti!" — És akkor a nap a villám agyon is vágta ezt a Nagy Katát." „Száraz dogot tövött az edénybe, oszt azt mondta, ha ki nyílik, meggyógyul, ha nem, meghal. Az a valami kinyílt, . . ., meggyógyélt a gyerök." A párhuzamosságnak nyomatékosító szerepe v^an. R. JAKOBSON a „nyelvi paralellizmust" a népköltészet fontos alkotó részének tekinti.

36 3. A hiedelemmonda STÍLUSA: A hiedelemnionda stílusáról általában: egységes, kollektív jellegű, az egyéniség nyomait nem, vagy alig viseli, irodalmi stílusirányzatok hatását nem mutatja. (Míg például a népművészet számos területén megvannak a magasművészeti stílusok lecsapódásai.) Erősen tartalomhoz tapadt stílus, legfőbb jellemzője a pontos megnevezésre, részletezésre való törekvés, mivel autonómiája szűk, kevés szóképet használ. BALASSA I. „tárgyias" stílusnak nevezi,

37 mert elsődlegesen a monda tárgyának megvilágítására törekszik. Leíró és párbeszédes, ami szintén a tartalomhoz való szoros kötődés megnyilvánulása. A dialógus nem a megjelenítésért, hanem a minél hűbb visszaadásért van. A rögtönző technika esetlegességei jellemzik. Nehézkes, sok a töltelékszöveg („aszongya", „tudomisén" .. .). Közvetlen, anekdótázó. Közvetlenségét erősíti a gyakori jelenidő használata. Művészi megformálási szintet csak helyenként ér el, elsősorban a kötött formulákban, ritmusában, kevés szóképében. STILÁRIS ESZKÖZÖK: a. Szókészlet, frazeológiai elemek

38 A hiedelemmonda szókincse szűk, nem vagy alig haladja meg a köznapi beszéd szóállományát. Szókészletében kiemelkedő helyet foglalnak el az állandósult szókapcsolatok, kötött nyelvi-színtaktikai formulák. Gyakran él szólásokkal („Megfogta az Isten lábát."; „Isten nem ver bottal."; ráolvasó szólások36 Jakobson, R. 1969. 347—371. 37 Balassa Iván 1963. 27. 38 Fábián Pál — Szűthmári István — Terestyéni Ferenc 1958. 1—298. kai: „Mennyen pusztákba!"; „Minden jótétlélek az urat dicséri."), szóláshasonlatokkal („Sír, mint a fába szorult féreg."; „Sovány, mint a hét szűk esztendő."), közmondásokkal („Nem szól szám, nem fáj fejem."; „Ki korán kel, aranyat lel."; „Aki másnak vermet ás, maga esik bele."). A hiedelemmondákban gyakran találunk verssorokat, strófákat. Pl: a váltott gyermekre való ráolvasás: „Kicsi csupor, nagy kalány. Nagyobb ördög nálamnál." (Rádfalva) A Lenore-típusú mondák versbetétének variánsai igen művésziek: „Szépen süt a holdvilág. Eleven a holttal jár, Nem félsz babám? Nem biz' én. Szeretőmvei megyek én!" (Tahitótfalu) „Szépen süt a holdvilág, Szépen vissze a hótt a lányt. Félsz-e rózsám tűlem?" (Gyöngyfa) Bizonyos fokig állandónak tekinthetők — de nem poétikai értékűek — a bevezető- és befejező formulák. Bevezetők: Volt egy ember.... Volt egyszer egy lány . . ., X-ben történt.. ., Velem történt meg . . ., N-nel történt. . . Befejező formulák: Ez megtörtént., Ez igaz volt.. Azt mondják, hogy nincsenek szellemek (boszorkányok stb.), hát én láttam.. Olyan igaz volt, mint hogy most itt ülünk., .. . A kötött formulák, versbetétek a hiedelemmondában esztétikai funkciójukon (stiláris és ritmikai) túl hozzájárulnak a hiedelemmonda életének meghosszabbításához, mivel úgy látszik, állandó formájuk által hosszabb életűek. Jelentőségüket R. JAKOBSON úgy fogalmazta meg, hogy „ ... egyfelől hatalmas támaszai a hagyományosságnak, másfelől viszont. . . hatékony eszközei a rögtönző technikának . . ."

39 VÉGH J. M. a bennük lévő ritmuselemekkel magyarázza változatlanságukat.

40 b. Szóképek: A szó-jelentés stilisztikai értékének megnyilvánulásai. A hiedelemmondákban a valódi szókép igen kevés. Az allegória, metafora, megszemélyesítés, szimbólum ritka. Metafora: „Úgy szerettem hallgatni, ahogy harangozik szájukban az élet." (marháékban), „Mosófafejű embör" stb. 39 Jakobson, R. 1969. 343. 40 Végh József Mihály 1966. 20.