Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Bérdi György: Pécs legnagyobb adófizetői, 1887–1901

PÉCS LEGNAGYOBB ADÓFIZETŐI 121 gyobb arányú a személycsere, 1899—1901 -ben 17 új személy lép be. Ennek oka egyrészt a halálozásokban keresendő, másrészről a borhamisítás következményének tekinthető. De az újonnan belépők is a már ismertetett szerkezeti arányokat erősítik meg. Egyszóval úgy néz ki, hogy viszonylag stabil társadalmi szerkezet jellemezte a várost ebben az időben. Végül nézzük meg a szőlő- és háztulajdon alakulását. A szőlőbirtokosok 1884. évi jegyzéke alapján a következőknek volt szőlője a virilisták közül : kat. hold D-öl Spitzer Ignác, kereskedő 15 463 ifj. Engel Adolf, borkereskedő 6 151 Trixler Alajos, magánzó б 80 Hamerli János, kesztyűgyáros 5 1393 Egry József, ügyvéd 5 1049 Zsolnay Vilmos, majolikagyáros 5 760 Förster Béla, ügyvéd 5 726 Ratkovics Ferenc, mészáros 5 571 Heindlhoffer József, szappangyáros (Eszék) 5 394 Maletter Rezső, ügyvéd 5 329 ifj. Scholtz Antal, sörgyáros 4 1092 Szuly János, ügyvéd 4 873 Mestrics Imre, magánzó 4 358 Piacsek Gyula, magánzó 3 1274 Justus Lipót, olajgyáros 3 1054 Erreth János és Lajos, ügyvéd, orvos 3 527 Nagy Gadó József, vállalkozó 3 113 Jankovics Hugó, borkereskedő 2 1549 Erreth Antal, magánzó 2 1244 Weidinger Ferenc, malmos 2 1158 Kucenic Henrik, orvos 2 1116 Ludwig János, sebész 2 888 Körösztös Imre, gabonakereskedő 2 848 Kindl Ferenc, gépgyáros 2 657 Wertheimer Jakab, borkereskedő 2 440 Orf Gáspár, cipész - 2 383 Kerese Kálmán, ügyvéd 2 305 Pasitzky Ede dr., orvos 2 158 Fekete Mihály, ügyvéd 2 93 Vasváry György, vaskereskedő 2 32 Szautter Gusztáv, ügyvéd 1 1549 Scholtz Antal, sörgyáros 1 1535 dr. Schaurek Bódog, jogtanár 1 1202 dr. Mendl Lajos, orvos 1 1187 Müllherr Alajos, vendéglős 1 1120 Horváth Antal, ügyvéd 1 788 Simon János, fűszerkereskedő 1 686 Zelms György, téglagyáros 1 396 Piribauer János, pék 1 234 Kovacsics János, mészáros — 1482 Krausze Ignác, textilkereskedő — 1477 Schapringer Joachim, bankár — 1319 Mihálovics György, vendéglős — 1277 Vogl N. János, kőfaragó — 1128 Engesser Miklós, aranyműves — 1071 Mint látjuk, 45 személy rendelkezett már 1884ben szőlővel a virilisták közül. Ha megvizsgáljuk, hogy kik, akkor azt láthatjuk, hogy mindazok, akik huzamosabb időn keresztül virilisták voltak, azok itt szerepelnek. Az ügyvédeknek, a kisiparosoknak, kisebb kereskedőknek biztosított állandó jövedelmet a szőlő. A magánzók zöme tekintélyes nagyságú szőlő birtokosai voltak. A filoxéravész sem rendíthette meg szőlőbe vetett bizalmukat, hiszen az 1903-as címtár adatai szerint továbbra is a legtöbben szőlőbirtokosok maradtak (46 személy). Érdekes megfigyelni, hogy a borkereskedők viszonylag kis szőlővel rendelkeztek. Ennek oka talán az lehet, hogy nem régi pécsi családok kezébe került a borkereskedelem, hanem idetelepült, vagy országos cégeké. És mivel a szőlő komoly jövedelmet jelentett az itt élő polgároknak, nem a szőlőt, hanem csak a bort adták el ezeknek a kereskedőknek. A szőlőbirtokok jelentősége tehát a város vezető rétege szemében mindvégig megmaradt. A filoxéra után újra telepítették a szőlőket, vincellériskolát nyitottak, egyszóval megpróbálták megőrizni a szőlő, illetve a borkereskedelem jelentős szerepét. Az igazi csapást a borhamisítás jelentette, amikor a piacok bezárultak a pécsi bor előtt. A háztulajdon szintén fontos alkotórésze volt a vagyonnak. 1887-ben 89 virilista rendelkezett háztulajdonnal. 1896-ban 95 személy volt háztulajdonos. Mint a következő tábla mutatja, megváltozott ezalatt a háztulajdon jelentősége. Háztulaj don 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10—20 20— 1896-ban már 21 virilista rendelkezett 5-nél több házzal (azaz a házzal rendelkezőknek 22%a). Ez arra mutat, hogy vagyonuk egy részét házakba fektették. Ráadásul az adóalapban ez nem tükröződik, hiszen az új házak meghatározott ideig adómentesek voltak. Minőségi változással kell számolnunk azok egy részénél is, akik csak 1—2 ház tulajdonosai voltak. Ugyanis ezeknek a házaknak jó részét újjáépítették, modernizálták, s ez is adómentességet jelentett. Tulajdonképpen az ingatlanszerzés, illetve a szőlő újratelepítés a tőke kifizetődő befektetésének bizonyult, tekintettel ezek adómentességére. Az más kérdés, hogy ezt a tőkét újra mozgósítani elég nehéz volt. A legtöbb háza, telke Zsolnay Vilmosnak volt. Ezek nagyrésze munkáslakás volt. De Zsolnay ezen kívül — a két házszámjegyzéket összevetve — ingatlanspekulációval is foglalkozott. Ugyanis több háza és telke volt a belvárosban 1887-ben, amely 1896-ra már másoké volt. Szőlőjének egy részét is parcellázta. Igaz, hogy ő gyárába fektette az így szerzett nyereséget. Tulajdonosok száma 1887 1896 39 34 22 20 10 10 4 5 4 5 3 6 5 2 — 6 — 3 1 3 1 1 8/1 J. P. Múzeum Évkönyve, 1976.