Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)
Néprajztudomány - Zentai, Tünde: A monda és a néphit összefüggésének törvényszerűségei
A MONDA ÉS A NÉPHIT ÖSSZEFÜGGÉSE 237 bonthatatlan egységet alkot." 83 pontosan így nem fedi a valóságot (elsősorban a műköltészetre érvényes), helyesebb C-H. Tillhagen immár elfogadottá vált meghatározása, hogy a mondát kevésbé a költészet, mint inkább a hiedelem határozza meg. 84 (A különböző vélemények összefoglalását lásd az ISFNR konferenciáinak anyagában !)85 4. Törvényszerűség: A MONDAI FORMA megnöveli a hiedelem ÉLETTARTAMÁT. A hiedelemből létrejött monda hordozójává vált a hiedelemnek, stimulálóan hat rá vissza. Erősíti, hozzájárul továbbéléséhez, azáltal, hogy: 1. Általánosabbá teszi: — A viszonylagos kötött nyelvi forma által, — szelektív tulajdonsága által: a monda nem minden tartalmi elemet fogad be, csak az értékesebbeket, általánosabb érvényűeket (Balassa I.) 86 2. A népköltészeti termék sajátosságaival, funkcióval ruházza fel a hiedelmet: — A hiedelem a népköltészeti művészi foglalat, funkció, szituációba helyezés által tágabb érdeklődésre tesz szert. — A szájhagyományozás törvényszerűségeinek eredményeként nagyobb elterjedést nyer térben és — időben. Az általánosabb érvényű népköltészeti forma bizonyos fejlettségi fokon — már a belief fabulát fokán — időben túléli a puszta hiedelmet, tovább hordozza a hiedelemmagot, akkor is, amikor a hiedelem már elhalt. Azért, mert népköl1 Dömötör T. 1969. 156. 2 Balassa I. 1963. 13—16., S. Dobos I. 1964. 198— 217., Dömötör T. 1969. 155—158, 166—167., Ferenczi I. 1966. 5—10., Zentai T. 1969—70. 1—5, 10—12. 3 B 0 dker, L. 1965. 225., Peuckert, W-E. 1938. 82. ff. 4 Röhrich, L. 1956. 26. ff. 5 Jolies, A. 1956. 50—75. 6 Dömötör T. 1969. 156. 7 Simonsuuri, L. 1963. 32. 8 Hand, W. 1965. 443—444. 9 Ferenczi 1. 1967. 5. 10 A magyar nyelv értelmező szótára. 1956. 13. 11 Voigt V. 1972. 18. 12 Austerlitz, R. 1972. 36. 13 Voigt V. 1971. 106., 1972. 36. 14 Jakobson, R. 1969. 343. 15 Ortutay Gy. 1959. 201—215., Voigt V. 1972. 28. 16 Voigt V. 1972. 27—30., részletesebben: 1972a. 232—282. 17 Voigt V. 1972. 85. 18 Lévi-Strauss, Cl. 1964, 1966, 1968. 1971. 19 p ropP} y. 1971. I. 121—132. tészeti műfajjá válva esztétikai sajátosságai révén függetlenedhet a hívestől, míg a hiedelem híveshez kötött. Dömötör T. szavaival: „A hiedelemmonda az általános európai tapasztalat szerint az alapját képező hiedelem fokozatos elhalása után is még jó néhány generáción keresztül fennmarad. 87 Sőt a hiedelem meglététől független sztereotip mondaklisékről beszél. 88 A mondai forma éltető, hiedelmet túlélő sajátosságát leghűbben az álhiedelemmondák bizonyítják. Bennük a természetfelettihez való viszonyulás alapvetően megváltozott, a hiedelemelképzelések korrekciót tartalmazzák, komikus elemekkel karikírozva. A hiedelem már nem élő, viszont a hiedelemmag bennük foglaltatik, — és ebből a szempontból érdektelen, hogy más interpretációban. De ugyanezt igazolják a fabulatok is. Gondoljunk csak a (szép) Lenore-típusú fabulatokra. Tartalmukat már nem hiszik, de bennük továbbél a halotthit egy része. (AT 365; B. VII.5. típus) összegezve : A hiedelemmondák és a néphiedelmek azonos szerkezeti felépítéssel rendelkeznek. Az azonos struktúráitság biztosítja a hiedelemmondának a néphit elemeiből való építkezését. A hiedelemmonda a néphiedelem népköltészeti, esztétikaiműfaji foglalata. A hiedelem viszonylatában formai tulajdonságokat mutat, így a priori meghatározott a hiedelem(mag) által. Ugyanakkor a mondai forma alátámasztja, megerősíti, tovább fenntartja a babonás tartalmat szájhagyományozó természete, viszonylagos kötött formája által. 20 Lévi-Strauss. Cl. 1971. 134—148. 21 Köngäs, E-K.—Maranda, P. 1971. Id.: Voigt V. 1972. 50. 22 Sydow, С. W. von 1948. 60—88. 23 Németh I. 1964. 483. 24 Bßdker, L. 1965., lásd címszavait! 25 Ferenczi I. 1961. 203. 26 S. Dobos I. 1964. 198—217. 27 Vajda L. 1944. 140. 28 Maácz L. 1956. 279—293. 29 Dégh L. 1957. 308. 30 Korner T. 1970. 51. 31 Hand, W. 1965. 441. 32 Sydow, C. W. von 1934. 261, 253—268., 1948. 60— 85. 33 Hultkrantz, A. 1971. 17. 34 Sydow, C. W. von 1948. 73. 33 Peuckert, W-E. 1938. 117—118. 36 Ranke, Fr. 1925. Id.: B 0 dker, L. 1965. 87. 37 B 0 dker, L. 1965. 94. 38 Honko, L. 1964. 11. 39 Mullen, P. В. 1971. 411—412. JEGYZETEK
