Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Természettudományok - Boros, István: A baranyai faunakutatás rövid története és annak eddigi eredményei

96 BOROS ISTVÁN Megyénkben, mint a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének Munkálataiból

19 kitűnik, Nendtvich Tamás gyógyszerész (1782—1858) tekinthető Mitterpacher Lajos után olyan kutatónak, az első magyar, baranyai természetbúvárnak, aki nemcsak florisztikai tekintetben, de faunisztikai vonatkozásban is értékes munkát végzett. Egy, 1846-ban Pécsett ülésező vándorgyűlésen elhangzott „Pécsnek lepkéi és vidékökhezi viszonyaik" c. előadásában kimutatta, hogy 795 különféle lepkefaj — 85 lepkecsalád képviselője — él Pécsett és környékén. Gyűjtéseinek anyagát, válogatott példányokban a nagygyűlés résztvevői — köztük Jedlik Ányos, Frivaldszky Imre, Petényi Salamon, Xántus János, Entz Ferenc, már az időben ismert nevű természettudósok — számára ki is állította. Jellemző egyébként a magyar és nyugati szomszédaink között fennálló akkori tudományos szintkülönbségre, hogy Németországban ugyanekkor már „Európa lepkéi"-t összefoglalóan ismertető, ill. leíró 10 kötetes munka is létezett: Ochsenheim.er Ferdinand (1767—1822) — eredetileg színész, a Bécsi Opera tagja, „Die Schmetterlinge von Europa" с. munkája.

20 Ennek felhasználásával dolgozott, ill. határozta meg anyagát Nendtvich is. Ugyanez, ill. még rosszabb volt a helyzet az állatvilág valamennyi rendszertani csoportjának megismerésére irányuló kutatások közti nívókülönbségek tekintetében is, országosan és megyei viszonylatban egyaránt. De, bár az ország gazdasági és társadalmi struktúrájában jelentősebb változások 1867-ben, az Ausztriával történt kiegyezés után sem mentek végbe, politikai helyzetünk javulása, a közlekedést viszonyok átalakulásában bekövetkezett némi változások, az erre hivatott magyar tudományos intézmények egyre hatékonyabb s eredményesebb működését tették mégis lehetővé hazánk állatvilágának feltárása és megismerése tekintetében is. Hozzá kell tenni azonban, hogy mindezektől függetlenül az élők világa iránti érdeklődés, a növények és állatok megismerésére irányuló tevékenység fokozódása és megélénkülése, összefüg^^egy másik körülménnyel is. Avval nevezetesen, hogy Darwin (1809—1882) tanításai az állatvilág fejlődéstörténetének tudományos megalapozásával, s ennek folyományaként egy új, hatásaiban rendkívüli horderejűnek látszó és annak is bizonyult természetszemlélet kialakulásával kapcsolatban, a tudományos búvárkodás, adatgyűjtés és kísérletezés munkáját, eddig még soha nem tapasztalt mértékben hozták mozgásba és vitték előre.

21 Közel félszázados pangás után így kezdődik hazánk egyre felfelé ívelő és magasabb szintű zoológiai kutatásának folyományaként megyénkben is egy új, a faunakutatás fejlődésének második lépcsőjét jelentő időszaka, melynek során elmaradottságunkat Baranya viszonylatában is kezdjük behozni. Mindenekelőtt Frivaldszky Imre (1799—1870), egyik legelső természettudósunknak, a magyarországi faunisztika területén alapvetően fontos, „Jellemző adatok Magyarország faunájához" c. munkáját kell megemlítenünk, mely a Magyar Tudós Társaság (Akadémia) Évkönyveinek sorozatában, a XI. kötet IV. „darabja"-ként 1865-ben jelent meg. Az Akadémia nagydíjával 1868-ban kitüntetett munka már valóban figyelemre méltó, s az akkori zoológiai ismeretek legmagasabb szintjén, a legelső magyar zoogeographiai, ahogy ő nevezi, physiographiai vázlat is. Mert nemcsak faunisztika, az állatfajok — elsősorban bogarak és lepkék, főleg a sajátos, ritkább, vagy egészen új fajok — rendszeres s pontos leírásából áll, hanem az előfordulásukkal kapcsolatos ökológiai, környezeti viszonyokra és állatföldrajzi szempontokra is tekintettel van (sajátos fajok; délkeleti Oroszországgal vagy az európai Törökországgal, Olasz- vagy Franciaországgal közös fajok), így az első olyan mű is, mely faunagenetikai kutatások tekintetében ma sem mellőzhető. Egyetlen, de már első pillantásra szembetűnő hibája azonban, hogy magyar nyelvű nomenklatúrája a mi fülünknek szinte ijesztően idegen hangzású, és alig tudjuk elképzelni, hogy még az akkori nyelvújítási mozgalom lázában is, miként gyárthattak ilyen elnevezéseket, mint pl.: a bogarakkal — mint ő írja — téhelyröpüekkel vonatkozásban : nyúlánk ganász — czombos badács — hülye peszmeg — élénk rigya — ívelt ripacs — szegélyes vörelény — metelka lipenye — ténye mála — stb., stb. Szakemberek számára a latin nomenklatúra szerencsére útbaigazításul szolgál, és a mű XIII. tábla, főként gerincteleneket bemutató színes rajzai is hozzájárulnak a tájékozódáshoz. Megyénk vonatkozásában a gerincesek közül, mint jellemző állatot, egyet sem emel ki, de a lepkék — nála pikkelyröpüek— rendjéből, mint a Mecsek erdőségeire, illetve Pécs vidékére jellemzőket, 10 különböző fajt nevez meg. Többek között a CwcwZZia-génusz 2 faját — az ő elnevezése szerint: csakkör psuklász-t és ékes csuklász-t; egy bagolylepkét az -Agrrotis-génuszból, Frivaldszky elnevezése szerint serves mezőcz-öX stb., stb. A bogarak rendjéből 12 fajt: több ormányos bogarat, köztük a Cíeonus-génuszból — az ő nomenklatúrája szerint magyarul: dicserekből 2 fajt, és a cincérekből — nála bajlárofcból — néhány fajt, melyek közül a Callidium russicumot, az oroszhoni bajlárt nálunk, mint írja, eddig csak Pécs környékén észlelték.

22 A munkából egyébként nem állapítható meg, hogy Frivaldszky hányszor volt Baranyában, de