Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Természettudományok - Uherkovich, Ákos: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez V. A gilvánfai Szilas-erdő nagylepkéi

BARANYA NAGYLEPKÉI V. 67 6. ábra. A Gilvánfán működött fénycsapda. Abb. 6. Die Lichtfalle im Wald von Gilvánfa. túl területén működő csapdák fogási eredményei ezt meg sem közelítették (pl. Balogh L, 1958). A csapda egy éjjelre jutó fogási mennyisége természetesen jóval kisebb volt, mint amennyit a lámpázások alkalmával fogtam, átlagosan 115 példány. Gyakran elérte a 200—300, olykor a 600—850 példányt is. A 313 üzemnapból 36 napon nem fogott egyetlen nagylepkét sem, ezek a fogásmentes napok II—

IV. és IX—

XII. hónapokra estek, elsősorban Il-ra és XII-re. Az év folyamán a csapda anyagából 408 fajt mutattam ki, többet, mint amennyit bármely évben a lámpázások során gyűjtöttem. Az előző 3 évihez képest 34 új faj jelentkezett, mindegyik csak egy vagy néhány példányban. A rajzásra ható meteorológiai tényezők 1. Éghajlati tényezők Az ország egyes területei közötti éghajlati különbség — részben a növényzeten keresztül — a faji összetételt is jelentősen befolyásolja. Ezen túlmenően az egyes fajok rajzásidejét és esetenként nemzedékszámát is meghatározza. Ez különösen feltűnően mutatkozik meg akkor, ha a télvégi-koratavaszi, illetve késő őszi fajok rajzásidejét hasonlítjuk össze az ország déli és északi részei között. Ez az eltérés körülbelül megegyezik a hótakaró megjelenésében, illetve eltűnésében fennálló különbségekkel, valamint az azonos hőmérsékletek átlagos megjelenésében fennálló különbségekkel. E különbségekre különösen jól rávilágítanak a fénycsapdák által szolgáltatott adatok.így például egyes téliaraszolók a gilvánfai erdőben és általában a Dráva-síkon már rendszeresen megjelennek február elején (olykor januárban is: Ph. pilosaria Esp., E. leucophaearia Schiff., Apocheima hispidaria Schiff.), áprilisban csak késői kitavaszodás esetén figyelhetők meg. Ugyanakkor az ősszel repülő fajok rajzásideje igen későn kezdődik, többnyire november közepe táján (O. brumata L., E. defoliaria CL, A. quadripunctaria Esp., P. plumigera Esp.), rajzásuk eltarthat december második feléig is, nőstényeiket pedig még december utolsó napjaiban is lehet fogni, ha nem jön közben hosszantartó, erős fagy tartós hótakaróval. (V.o. még: Kovács, 1957b). A fénycsapda működésének évében, 1973-ban, november-december fordulóján rövid ideig tartó hótakaró és —10 C° körüli fagy alakult ki. A hótakaró elolvadása után, december közepe táján viszont az enyhe időjárás mellett ismét megindult egyes fajok rajzása, a fénycsapda XII. 25-ig még több faj számos példányát fogta. 2. Időjárási tényezők Hosszabb távon — tehát több hétre terjedő, erősen rendellenes időjárási viszonyok mellett — egyes fajok repülési ideje erősen eltolódhat. Ez különösen jól megfigyelhető a tavaszi fajoknál. Hatására az átlagosnál több héttel korábban vagy későbben kezdődhet meg a repülés. E tekintetben különösen érzékenyek a január-április folyamán kelő fajok. Pontos értékeket természetesen csak ugyanazon a helyen hosszabb ideig működő fénycsapdák adataiból nyerhetünk. A gilvánfai Szilas-erdőben a 4 évi vizsgálat során egyes gyakoribb fajok átlagos repülési idejét a 8. ábra szemlélteti. A pillanatnyi időjárási helyzet ezzel szemben a repülési aktivitást határozza meg, és különösen jól szemlélhető az óránként begyűjtött példányok számával (óraintenzitás). Az időjárás hatásával többen is foglalkoztak, többek között Wéber (1959). A gilvánfai vizsgálatok során kitűnt, hogy az egyes időjárási elemek (hőmérséklet, borultság, légnedvesség és szélirány) viszonylag csekély, inkább csak módosító hatásúak, az aktivitást elsősorban a fronthelyzet határozza meg. a) A hőmérséklet. Bár magasabb értékei mellett nagyobb az aktivitás, lényegesen nem módosítja a rajzás erősségét. így alacsony hőmérsékleten is megfigyelhető igen jó aktivitás és maga-