Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Természettudományok - Uherkovich, Ákos: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez V. A gilvánfai Szilas-erdő nagylepkéi

BARANYA NAGYLEPKÉI V. 65 3. ábra; Elgyomosodott erdőnyiladék a lámpázóhelynél (észak felé) Abb. 3. Unkrautreicher Waldschlag beim Leuchtplatz (nach N). dőnyiladékban az „árnyékos" rész a lámpázóhelytől délre álló erdészház felé esett. Higanygőzlámpával 45 alkalommal gyűjtöttem (1970-ben 14, 1971-ben 19, 1972-ben 12 gyűjtés). A vizsgálatok felölelték : az egész évet, amikor egyáltalán lehetett számítani számottevő fogásra. Legkorábban február 16-án (1971-ben), legkésőbben november 20-án gyűjtöttem (1970-ben); ezeken kívül még számos gyűjtés esett a télvégikoratavaszi és késő őszi időszakra. Az egyes gyűjtések számszerinti eredményei is igen jók voltak (4—5. ábra). A gyűjtésenkénti átlagos fajszám 61, de az április közepétől augusztus közepéig terjedő időszakban sokszor 100 ... 150 is volt. Olykor még ezt is meghaladta: 1970. VI. 22-én 166, 1971. V. 18-án 170, 1971. VII. 23-án 154 és 1971. VII. 28-án 193 nagylepkefajt gyűjtöttünk. Egy-egy gyűjtés alatt átlagosan mintegy 650 példányt fogtunk. Ez 9 alkalommal 1000 felett volt, néhány esetben pedig a 2000-et is megladta (1971. VII. 28.: 2159, 1972. III. 8. (!): 2471, 1971. V 18.: 2797 és 1971. IV. 23.: 2908 nagylepke-példány!). A hatalmas, ezer feletti példányszámok csak néhány esetben adódtak egy-két faj igen nagy tömegű felléptéből (pl. 1971. IV. 23.: Eüema sororcula Hufn. 1130 példány, 38,9%; 1972. III. 8. : Orthosia cruda Schriff. 1720 példány, 69,6%), többnyire több faj, elsősorban lombfogyasztók, nagyszámú fellépése adta.

1 A gyűjtések időtartama 1,5... 5,5 óra volt. Kezdete besötétedés előtt volt, és rajzás erőteljesebb csökkenésekor fejeződött be. Mivel minden berepülő példányt megfogtunk, a tömegviszonyokról — a gyűjtési módszer hibáitól eltekintve — jó képet kaptunk. A rajzás erősségét pedig az egyes gyűjtések adataiból kiszámítható óraintenzitás értékeivel lehet jellemezni. Az óraintenzitás régóta ismert cönológiai karakterisztika-érték, amelyet Dahl vezetett be („Dahl-íéle időgyűjtés", Balogh J., 1953). E módszert egyes hibái miatt (pl. szubjektív tényezőkből következő összehasonlíthatatlanság) sok esetben nem lehet használni. Viszont a lámpázásos gyűjtésnél (és így a fénycsapdánál is), amennyiben az összes példány begyűjtésre kerül, a gyűjtő személyéből adódó hibát teljesen kiküszöböli. Alkalmazásának feltétele csak az, hogy a gyűjtőfelszerelés teljesen azonos felépítésű legyen. Számításaim során a rajzás erősségére mindenütt az óránkénti példányszámot alkalmazom. Ennek értéke a gyűjtések során csak ritkán volt 100 alatt (elsősorban szeptember-októberben), átlagosan 205 példány/óra volt. Egyes esetekben meghaladta az 500 példány/óra értéket is. Az óraintenzitás értékeit elsősorban a pillanatnyi időjárási viszonyok: a hőmérséklet, a borultság, a szél és mindenekelőtt a fronthelyzet határozza meg. 2. 1973-ban a területen fénycsapda működött. E csapda az ÉRTI fénycsapda-hálózatában használt készülékek (Kovács, 1957a, 1962) módosított változata: a lámpa mellett fémből készült ütközőlap fokozta a gyűjtőhatást. Világítóteste 80 wattos higanygőzlámpa volt. (6. ábra). Február 16tól XII. 25-ig folyamatosan üzemelt. Ez idő alatt 35 932 példányt fogott be, amelyből 31 109-et tudtam meghatározni. 4823 példány olyan erősen megrongálódott (főleg néhány rendkívül meleg augusztusi éjjelen, amikor 4—800 nagylepke mellett tömegesen repültek be egyes Carabida-íajok), hogy meghatározásuk lehetetlen volt. A rajzási görbe (7. ábra) márciusi, július-augusztusi és későőszi csúcsot mutat. A tavaszi és őszi csúcs — amely erősen beerdősült területekre jellemző — a lombfogyasztó fajok tömeges rajzása következtében alakult ki. A Magyarországon működő csapdák közül is kiemelkedett ez a csapda mind faj, mind példányszám tekintetében. Csak az ÉRTI néhány csapdája (Várgesztes, Makkoshotyka, Kunfehértó) fogott hasonlóan nagy mennyiséget. A Dél-Dunán5 J. P. Múzeum évkönyve 1974