Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Mendöl, Zsuzsa: Apáti Abt Sándor és működése a Zsolnay-gyárban

APÁTI ABT SÁNDOR 319 1. Fejezetdísz a Magyar Iparművészet с folyóiratból, 1900-ból Négyszer négy mezőre osztott csempetervén a négyzetelemek további harmadolásával kimetszett derékszögű háromszögek révén visszamaradt síkforma olyan elemet ad, amely ugyan még levélszerű alakzatnak is felfogható, mégis erősebb benne a mértani meghatározottság. Az így előállt tizenhatelemes egység — éppúgy, mint négyzetbe foglalt koncentrikus negyedkör elemes alapja —, ahol a színárnyalatok elkülönítéséből adódó dekorativitásra és térillúzióra is épít — nem csupán mechanikus egymás mellé sorolással, hanem a burkolólap lehetőségei kínálta •—• egymáshoz képest elforgatással történő — összeillesztését is feltételezve — újabb díszítménysort hozhat létre. A negatív formának — feltehetően figyelembe vett — új motívumképző szerepe, a színnek kettőre redukálása, illetve szétválasztott tiszta fokozatai modern gondolatot előlegeznek. A mértani síkformák, alapelemek közlési és variációs lehetőségeire érez itt rá — véleményünk szerint — Abt Sándor. A korszakból a burkolólapokra vonatkozó mintakönyvet, geometrikus mintaterveket nem volt alkalmunk tanulmányozni, így a rendelkezésünkre álló kis tervanyaggal általánosításokat nem tehetünk. Figyelemre méltó ebből az anyagából 2. Fejezetzáró dísz a Magyar Iparművészet с folyóiratból (1900.) megformázott négyzetelemes lapja, ahol a forgó mozgás a szecesszió nyugtalan, jellegzetes csigavonalának geometrikus megfelelőjét produkálta. Színei segítségével meggyőzőbbé teszi egyúttal a mozgás sugallását. Abt legtermékenyebb évei a Zsolnay gyárban teltek. Ha olykor a kor stílus negatívumai is megjelentek munkáin, alapjában véve itt, a Zsolnay kerámiában alkotott maradandót. További munkásságát nem állt módunkban megvizsgálni. Lyka Károly szerint tervanyaga az Iparművészeti Főiskola könyvtárába került, ebből azonban nem volt semmi hozzáférhető.

29 Pécsről történő eltávozásának okait inkább csak sejthetjük. A főváros pezsgőbb művészeti élete, lehetőségei is csábíthatták, esetleg a gyári tervezőmunka kötöttsége vált terhessé számára. Budapesten az iparrajziskolában vállalt ezután tanári állást.

30 A Székesfővárosi Községi Iparrajziskola 1909—10. évről szóló Értesítője

31 közli, hogy a nyilvános rajz- és mintázási terem fiú I., női I—

II—

III. osztályában, valamint a vasárnapi esti mintázási tanfolyamon a mintázást és a nőknél a kerámiakészítést. Az 1910—11. évi Értesítő ugyancsak felsorolja az évi feladatköreit. A további évkönyvekben már nem szerepel, így feltehető, hogy a háború kirobbanása előtt még viszszatért Tordára, s — Lyka Károly közlésének megfelelően — ott halt meg 1916-ban. Egyenetlen életműve alapján is érzékelhetők munkásságában azok a pozitívumok, amelyek az egyedi tervezés kezdeteit, kerámiaművészetünk előzményeit jelentik. Figurái azonban inkább szobrok még, mint kerámiák. A Zsolnay gyár biztosította anyagi-technikai feltételekkel korszerű eredményekre is rátalált. 3. A Ver Sacrum címlapja (K. Moser terve>