Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Néprajztudomány - Zentai, Tünde: A monda és a néphit összefüggésének törvényszerűségei

A MONDA ÉS A NÉPHIT ÖSSZEFÜGGÉSE 235 nyék természetfölötti tulajdonságainak ismeretét, másrészt bizonyos babonás célú cselekmények tényleges gyakorlatát foglalja magában.

65

) A babonás világkép rendszerben funkcionál. Magába foglalja a valóságos- és természetfeletti világot, melyben az ember a valóságos világból a természetfeletti felé tekint félelemmel és kívánsággal. Megpróbálja a természetfeletti hatalmakat megnyerni a természet leigázása (jobb termés, termékenység, etc.) érdekében. Mivel saját erejében nem bízik eléggé a természetfeletti lényekkel való konktaktus megteremtéséhez, és fél is azoktól, a maga valóságos földi világa és a természetfeletti világ közé közvetítőket iktat (Lásd „mediator"), az ő segítségükkel reméli a kívánt hatást elérni. A közvetítők emberek, akik mágikus erővel rendelkeznek. A hiedelemrendszert a következőképpen ábrázolhatjuk : VALÓSÁGOS világ TRANSZCENDENS világ KÖZVETÍTŐK (táltos, garabonciás, javas, boszorkány, más ,,tudományos"ok) EMBEREK TERMÉSZETFELETTI LÉNYEK (istenek, szellemek, démonok, tündérek, szépasszonyok, ördögök, kísértetek, halottak, lidérc stb.) KÖZEG = BABONÁS VILÁGKÉP A babonás világkép közegében a hiedelemrendszer működése — és csakis ebben funkcionál — meghatározott szabályok szerint történik. Főbb mechanizmusok: 1. A félelem motiválta: Tabu — megsértés — következmény. 2. A kívánság (cél) motiválta : Ok — feltétel — eredmény — melyben az ok: hiány formájában van jelen (pl.: nincs eső, valaki nem szeret stb.), feltétel : valamely cselekvés elvégzése, (pl. : varázslat), eredmény: a hiány felszámolása (pl.: megjön az eső). Mindkét működési sémában az első két tag emberi szférába tartozó, a harmadik, a következmény, eredmény, természetfeletti hatalmak által determinált. A hiedelemrendszerben a természetfelettiségnek, általános jelei, megnyilvánulási módjai vannak. A következők: a) az átváltozás képessége,

66 a láthatatlanná válás képessége; b) a tüzes jelenés, — táltos, lidérc, kísértet, halott, kincs . . . c) az időjárással, széllel való szoros kapcsolat, — táltos, garabonciás, boszorkány, javas, szépasszony, tündér — d) az oldás-, kötés-, varázsolás képessége, — mágikus erővel rendelkező emberek (a közvetítők), kísértet, szépasszony, tündér — e) a látás adottsága, — táltos, garabonciás, javas (különösen a „látó"), ördögös ember. III. A hiedelemmonda és a néphi(t)edelem összefüggésének törvényszerűségei A hiedelemmondát és a néphitet külön-külön vizsgálva is azonnal feltűnik, hogy néphiedelmek és a hiedelemmondák között visszacsatolás van. A mondakutatók általánosságban felfigyeltek, és valamilyen formában utaltak a hiedelmek és a monda között fennálló kapcsolatra. Az elemzésekben azonban a kölcsönhatás ténye nem került az őt megillető központi helyre. A hiedelemmonda és a néphit egymásra utaltsága valójában az utóbbi évtizedben tisztázódott, s ennek alapján már nem jelentett problémát a monda más műfajoktól való elhatárolása. Az összefüggés meglétét igazolja az is, hogy a hiedelemmonda definícióját lehetetlen megalkotni a néphiedelemre utalás nélkül. A monda osztályozása is csak a monda — hiedelem és híves alapján történhet; a) a hiedelemtartalom sokfélesége alapján a tartalmi osztályozás, b) a babona(mag)-tartalom és hívesének foka alapján (nem kizárólag) az alműfaji osztályozás. Az összefüggés törvényszerűségeinek felsorolása előtt idézek néhány olyan definíciót, amelyek a fenti összefüggést regisztrálják: a) Dégh L. : „A valóságban az úgynevezett helyivagy hiedelemmonda elválaszthatatlanul át van szőve az élő néphit megnyilatkozásaival."

67 b) R. Th. Christiansen : „.. . a hiedelem és a memorat között egymáshoz rendeltség áll fenn."

68 c) L. Honko: ,,. .. a memoratok felfedik azokat a helyzeteket, amelyekben a viselkedést közvetlenül befolyásoló természetfeletti hagyomány aktualizálódott és keletkezett."

69 d) P. B. Mullen: ,,. .. a memorat egy olyan cselekményt mutat be, amely hiedelmen alapszik. A kapcsolat alapvető .. ."

70 e) W. Hand: „. . . a monda része a néphiedelemnek."

7 l