Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)
Néprajztudomány - Zentai, Tünde: A monda és a néphit összefüggésének törvényszerűségei
232 ZENTAI TÜNDE A FABULAT : az általánossá vált memorat. „Olyan mondaként határozzák meg — írja L. Bodker^ 1 , amely ellentétben a memorattal nem vezethető le közvetlenül élményekből és tapasztalatokból." Eseményei nem kötődnek meghatározott helyhez. L. Honko a memoratról és a néphiedelemről írott monográfiájában kifejti, hogy a memoratok a sokszori elmondás során „condified"-dé, általános érvényűvé, általánosan meghatározottá igyekszenek válni, és fabulatokká alakulnak. Elhagyják a személyes élményjelleget, a személy, a hely pontos megjelölését, megváltozik funkciójuk a szórakoztatás irányában. 38 P. B. Mullen L. Honko megállapítását igazolja a texasi halászok hiedelemmonda-anyagának vizsgálatával.^ A memorat és a fabulát fok között elég nagy a távolság. L. Röhrich megjelöl egy közbülső harmadik fokozatot is, amely már nem memorat és még nem fabulát. A monda útjának, fejlődésének a következő sémáját állapítja meg: Memorat ->- Glaubensfabulat (— belief fabulát) -> fabulát. 40 A glaubensfabulat minőségre már von Sydow is tett utalást, amikor a Memorat ->- Erinnerungsage fejlődését felvetette. 41 És valóban a mondaszövegeket elemezve kiderül, hogy a hiedelemmondának ez a három műfaji tagolódása mérhető, — a határok gyakori összemosódása mellett is. Itt kell még megemlítenünk az egyéb műfaj tulajdonságú tartalmi képződményeket, a motívumot és a típust. Mindkét kategóriára a mondánál nagyobb fokú önállóság jellemző. A MOTÍVUM egy cselekvésmag általánosított, a történés részletezését nem tartalmazó megfogalmazása, a népköltészet legkisebb tartalmi-formai egysége. A TÍPUS egy-egy mondacsoport állandó tartalmiformai jellemzőinek összefoglaló kategóriája, elsősorban irodalmi meghatározású egység, fogalom. Voigt V. a motívum és a típus között átmeneti műfaji kategóriaként feltételezi a komplexeket, amelyek a motívumnál több elemet, történést is tartalmaznak. A komplex megfelel a hiedelemmonda változatainak, fejlődésében a típus felé tart. 42 2. A hiedelemmonda tartalmi szempontú osztályozása A tartalom szempontjából sokkal könnyebb az egyes hiedelemmonda csoportokat elválasztani egymástól, mint a labilis elbeszélő érték alapján — amint erre a mondakutatók többször rámutattak. (Lásd Dégh L. 1963-ban, W. Hand 1965-ben, és általában a mondakatalógusok összeállítói). 43 Magának a mondának az alműfajai (négy) is elsősorban tartalmi szempontok alapján megállapított kategóriák, így a hiedelemmonda is. A hiedelemmondák tartalmi disztribúciója a hiedelemkörökön alapszik. Problémát okozott, hogy a tartalmi csoportosítás vajon a a) hiedelemszereplők (dramatis personae) b) vagy cselekvések —, a hiedelemalakok tevékenységi köre, funkciói szerint történjék. Az ISFNR (International Society for Folk-Narrative Research) szimpóziumain végeredményképpen egy kompromisszumos kettős alapú megállapodás született, amely a tartalmi klasszifikációban mindkét szempontot érvényesíti. 44 Mivel a tevékenységi kör általánosabb kategória a hiedelemszereplőnél, ugyanazon cselekmények több hiedelemalakhoz kötődnek (látni fogjuk a hiedelemrendszer jellemzésében), célszerű amikor csak lehet, a ,,dramata persona" központú tartalmi felosztást megvalósítani. így oldotta meg Balassa I. a karcsai mondák osztályozását sikerrel. 45 Hiedelemszereplők szerint a hiedelemmonda tartalmi csoportjaiként említhetjük pl. a Spuksage-kat (kísértetek mondái), a Teufelsage-kat (ördögök mondái), Elfensage-kat (tündérek mondái) és így tovább. 3. A hiedelemmondák elterjedés szerinti osztályozása : Geográfiai szempontú felosztás, ami szerint a hiedelemmondának két alapvető csoportja van: a) helyi mondák (local legend) és b) vándor mondák (migratory legend). 46 Az egyes néprajzi csoportok monda-repertoárjának vizsgálatában feltétlenül helyet kell kapnia egy ilyen szempontú megközelítésnek is. (Példamutató jelentőségű J. Pentikäinen az egész tágabban értelmezett skandináv területre kiterjedő Dead— Child hiedelem- és mondahagyomány vizsgálata. 47 A két csoport döntő különbsége a földrajzi elterjedésben jelentkezik, ami viszont arra a lényegbeli különbségre utal, hogy a migratory legend-ek általánosabb érvényű alapgondolat megtestesítői, és a cselekmény, a mitikus szereplő magasabb fokú tipizálásának megvalósulásai. A vándormondák legjobb összefoglalását. R. Th. Christiansen adja, elsősorban norvég hagyományokra alapozott katalógus formájában. 48 Gyűjteménye sok, nálunk is elterjedt vándormondát tartalmaz. A mondák általános poligenetikus eredetfelfogásával szemben a migratory legend-ekről С— H. Tillhagen, L. Simonsuuri és követőik azt tartják, hogy azok közös tőről származnak. 49
