Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Helytörténet - Horváth, Csilla: Mozaikok a pécsi kisipar történetéből az 1930-as években

A PÉCSI KISIPAR AZ 1930-AS ÉVEKBEN 159 pengőt, az értelmiségiek 2405 pengőt, az egyéb kategóriába tartozók 2782 pengőt kerestek. Csak egyetlen kisiparos volt, aki 3000 pengőt keresett. A legtöbben, 567 iparos 700—800 pengő közötti évi jövedelemmel rendelkeztek. 13 szakma tartozik ehhez a réteghez: kárpitosok, köszörűsök, mérlegkészítők, fogtechnikusok, férfiszabók, üvegesek, borbélyok, kőművesek, zongorahangolók, asztalosok, fésűsök, gyapjúfonók, rézművesek. A legkevesebbet az évi 200 pengőt sem éri el 3 szakma 5 iparosa: 2 játékkészítő, 2 szőnyegszövő, 1 mérlegkészítő. A legnépesebb iparágak a cipészek (303 fő) átlagkeresete 417 pengő, a női szabók (215 fő) átlagkeresete 392 pengő, a férfiszabók, borbélyok, asztalosok (120—200 fő) átlagkeresete 700 pengő. 1936-ban a jövedelem megoszlása szakmák szerint

36 Kereset (pengő) Szakmák száma 2000—3000 14 1000—2000 29 900—1000 8 800—900 5 700—800 13 600—700 12 500—600 19 400—500 16 300—400 7 200—300 7 200 3 A kereset után fizetett adókat nehezen tudták kifizetni a kisiparosok. Ezért állandóan harcoltak ezek csökkentéséért. Már 1929-ben — tárgyalt időszakunk kezdetén — 2%-kal csökkentették a forgalmi adót az egyedül, vagy 1-—3 tanonccal dolgozó kisiparosoknál. Az Iparosok Lapja így reagált erre: „A kisiparosokat egészen mentesíteni kell a forgalmi adó alól. Meg kell szüntetni azt az égbekiáltó igazságtalanságot, hogy forgalmi adó átalányok burkában külön egyenes adókkal sújtsák az olyan kis embereket, akik két kezük munkájából igazán csak márólholnapra tengődnek."

37 1930-ban a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara felterjesztéséből arról kapunk híradást, hogy kivétel nélkül valamennyi kézműves iparosra terjesszék ki a forgalmi adó mentességet. A segédekkel dolgozók sincsenek jobb helyzetben, úgy segítenek magukon, hogy elbocsátják a segédeket, s így növelik a munkanélküliséget. De különféle erőszakolt magyarázatok miatt csaknem minden segéd nélkül dolgozó kézműiparos továbbra is kénytelen az eddig fizetett forgalmi adót fizetni. A mézeskalácsos, fényképész, villanyszerelő, órás, sütő, kávés stb. iparosoknak azért kell fizetni a forgalmi adót, mert nem műhelyben, hanem nyitott üzlethelyiségben dolgoznak.

38 1940-ben új adóztatási rendszert az egyenes5. kép adó törvényt, a legfeljebb egy segéddel és két tanonccal dolgozó kézműiparosok kereseti adóját az eddigi bizonytalan becslés helyett állandó öszszegű adótételek megállapításával, az osztályba sorozott adóztatást vezették be.

39 Az iparosok számára ez sem kedvező, mert számos szakmában adóemelést jelentett. 1941-ben a kisiparosok adókedvezményének új rendelete alapján a tanoncok után nem a kereseti adó, hanem a tételes adózási kedvezményt kapták. A kisipari alkalmazottak keresetének alakulását szintén nehéz megállapítani. A keresetüket csak összesítve adták a statisztikák a gyári munkásokéval. Hozzávetőlegesen úgy kaphatjuk meg, hogy a gyáripari statisztika adatait levonjuk az ossz munkások béréből. így is csak hozzávetőlegesen tudhatjuk meg a béreket és a kereseteket, hiszen minden városban, faluban, sőt mesterenként is változó volt ez az összeg. A szórványosan ugyan, de jelentkező 1—2 napos bérmozgalmak azonban utalnak arra, hogy néha a létminimumot se igen érték el. 1934-ben Pécsett 2 hétig tartó sztrájkot tartottak a ruhakereskedők raktárra dolgozó szabói. A megállapított egységárnak a 40%-át, 15—17 fillér órabért kaptak, amely még kenyérre sem elegendő. A mozgalmat azért indították, hogy 40 filléres órabért kapjanak. A munkaadók csak 15—20%-ot akartak adni. Végül is