Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Helytörténet - Holovics, Flórián: Haramiák Baranyában a XVIII. században

HARAMIÁK BARANYÁBAN 147 ütni, mely hozzám fordulván egyik fogatfïat ki rúgta, mellyet ihon mégis mutatok, és az ki rúgott fogát a Páternek kezében adá. lm látod az orczamon-is az rúgás hellyet. Azután az harambasa elé vévé lajstromát, és a Páternek kezeben adá, mondván: ime lásd magad ezen spécifiait (= kijelölt, megjelölt) hat Bollyi svábnak, kiknek neveken kereszt vonyás vagyon, még kell halni, és ezen fellyül az falut fényes nappal hétfelé fel gyujtyuk, az eöregeket ezen kenzó instrumentumokkal, mellyeket legényeim kezeiben latol, meg kínozzuk, az gyermekeket mind edgyik kardra hánnyuk, hacsak az első 1400 ft, a másik 400 forint, es ig(y) consequenter (= következőleg) a többiis bizonyos számú pénzt nem küldenek, és azzal elettyeket, s falu jókat meg nem váttyák. Felelvén erre a Pater, honnejt vegyenek szegények ennyi summa pénzt (?) Papi hűtőmre mondom, hogy azoknak annyi krajczárjok sincsen, a mennyit kivántok és még a stolámot (= papi járandóság) sem vehetem meg rajtok. Mondván az harambasa, a te esküvésedre mar ell hiszem, hogy annyi pénzek nincsen, hanem az egész falu külgyön száz arannyat életek és falujok válcságára. Végtére ugyancsak a Páternek informatiojábol meg értvén szegénységeket, ugyancsak húszon eöt körmöczi aranyba meg állottak. Mondván az harambasa a Páternek: Atya, tudom, hogy négy consecrált (= megszentelt, felszentelt) ujj od vagyon, ketteit tares keresztül, ennél több kereszt nincsen, én azokra majt meg esküszöm. Kérdezvén a Pater: miért hiszel te az papnak consecrált ujjában (?) Azért, mond a harambasa, mivel avégre vadnak consecrálva, hogy azokkal Krisztus Urunk Szent Testét fel emelylyétek, és hogy titeket az Isten e világra maga hellyet rendelt, hogy titeket minden világi ember tiszteilyen, és meg böcsüllyön. De mivel a világi urak és tisztek benneteket meg nem böcsülnek, az Isten bennünket, ugy mint vitéz hajdúkat, ostorul avégre rendelt, és küldött rajok, hogy mi azokat kénozzuk. Ezekután a Pater kette je ujját keresztül tartván, az főbbik harambasa süveget le tévén, fél térdre áll, három ujját az Páter consecrált ujjaira tévén, es az Tellyes Szent Háromságra, Boldogságos Szűz Mariára, és Istennek minden Szentéire, keservessen az egekre vetvén szemeit, irtóztató képpen meg esküzsik, hogy ha Bollyiak azon napra mellyet determinálni fognak, az húszon eöt arannyat ki küldik, soha semmi bántások nem lészen, ha minden szomszéd falut fel rablanak, az embereket meg kenozzakis, semmit ne fellyenek, és ámbár akár hol haramiákra találnakis, csak magát Bollyainak mongya, semmit ne tarcson. Ellenben pedig, ha az említet húszon eöt aranyat ki nem küldik, ime ismét újonnan meg,, esküszöm az Tellyes Szent Háromságra, B. Szűz Mariara, és Istennek minden Szentéire, hogy mind azon gonoszságokat kiket meg mondottunk, ell követtyük, és evei confirmálom (= megerősitem) a többi esküvésemet, hogy az Ur Isten se énnékem, se legényeimnek soha szerencsét ne adgyon, és ezen helyrűl, a hol térdepelek, és legennyeim állanak, soha egy szabad lépést ne engedgyen. Melyre a leginnyei-is mondották: ugy légyen. Ezen esküvéseket az Páter nagy félelemmel halgatván mondotta az harambasának : Tudom hogy az falu hüszön eöt aranynak meg küldésére magát resolválna, ha koldulással keresné-is, ha az Nemes Vármegye ellene nem volna, mert többször-is hallottam illyeneket, hogy eltek vesztése alatt meg tiltotta, azért mind egy szegénnek, akár a ti kezetek által, akár törvényessen vesznének el. Felelvén az harambasa: mi a pénzt illeti, ha az falunak annyira való nincsen, az uraság tegye le helyette, s üdővel rajtok meg veheti. Hogy pedig ezeket a Varmegye tilalmazza, bízvást Pécsre mehecz, és meg mondhatod, külgyék ellenünk pandúrjaikat, meg mutattyuk azt, hogy azokon kivűl, kiket pajtásom harambasa Kozloder Erdélybőlis fogh hozni, kiknek számát ugyan nem tudgyuk, három százan vagyunk, és a Vármegye-is bizonyos lehet abban, hogy ha ezeket tilalmazza, Bolly felül rövid nap alatt spectaculumat (= látványosság; itt: rossz hir, botrány) fogh hallani. A tisztartonak pedig mond meg, hogy az András ispánnyát Tőtés mellet negyven négy napig lestük, és ha kézbe kérethettük volna, elevenyen meg nyúztuk volna, az bőréttyen lévő körtvély fel akasztottuk volna, mert szintén ollyan rösz kutya, mint Bellei Praefectus Adámovics, aki ha ezer lelke-is lesz, kezünk által kelletik meg halni, miért robotaltattyák olly keményen a szegény rácz polgárokat. De ha az húszon eöt arannyat meg küldik, tisztarto az ispánnyal f egy vernéikül parolára ki jöhetnek. Hogy ne ketelkedgyenek, Istennek minden Szentéi (három uját fel tartván: ugy segellyen) három száz legént szemek eleibe allitok. Látod, vagyon secretáriusom, (= titkár), aki jo deák [= latin (nyelvben járatos)], nemeth és magyar. A papot és kápolnát kit szemeddel lácz, heába magunkal nem hordozzuk, — és az rácz missálét (= misekönyv) veres barsannyal meg borítva s a tábláján külömb féle üst státuácskákkal [= (dombormű) szobrok] ki czifrázva meg nem mutatták. Ezekután egy sült bárány, és s. v. [= sit venia ,bocsánat a szóért' (?)] malacz mellé le ülnek a Páterrel együt, és jól ittak ettek, hogy az Pater derekasint meg-is borosodott. Ebéd után eötön tamburáztak, a többi kik tanczoltak, kik pedig mezételen fegyveren keresztül kosul ugrándoztak, ezek után fogván az harambasa egy pár pis-