Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)
Régészet - Kiss, Attila: Megjegyzések a mai Szlavónia és Szerémség X–XI. századi ethnikai viszonyaihoz és az ún. Bjelo Brdo kultúra névadó temetőjének értékeléséhez
76 KISS ATTILA Papuk hegység mentén északnyugat felé húzódó vonaltól nyugatra lévő területen a helynévanyag szláv lakosságra utal; b) az előbbitől keletre, a Duna mellett magyar többségű vegyes magyar— szláv lakta területek voltak, míg körülöttük a Száváig szintén vegyes, de azonos arányban magyar—szláv lakta vidékek voltak. 11 (2. kép) Mindezeken a vegyes lakosságú területeken e helynévanyag Kniezsa szerint „beweist klar dass das Ungartum hier im X — XI. Jh. auf ein sehr bedeutendes Slawentum ansiedelte." 12 A tárgyalt terület, illetve a középkori Valkó és Szerem megye helynévanyagában egy olyan csoport is jelentkezik, melynek kialakulása igen korai időre tehető. — Valkó megyében Kend helynév fordul elő. 13 A Kurszán fejedelem kíséretét jelentő kék-kend nemzetséget — Györffy Gy. adatai szerint — az Árpád-dinasztia 904-es hatalomátvétele után telepítették Magyarország peremterületeire. 14 Ekkor jöhetett létre a Valkó megyei Kend helynév is. Ugyancsak Valkó megyéből ismert az a Szabolcs helynév, melynek ottani felbukkanását Györffy Gy. Szabolcs vezér X. század eleji szálláshelyével látja összefüggésben. 15 Egyéb magyar törzsnevekből képzett helynevek közül a Nyék helynév mind Valkó, mind Szerem megyében, a Jenő helynév viszont Szerem megyéből ismert. 16 Mindazoknak a helyneveknek a keletkezését, melyek Konstantinos Porphyrogenitus-nál felsorolt magyar törzsnevekből erednek és az írott forrásokban helynévként már az ezredfordulón megjelennek, a kutatás az ezredforduló előtti időre keltezi. 17 Az előbbiekben felsorolt magyar nemzetségnévből, személynévből és magyar törzsnévből keletkezett helynevek, melyek keletkezését — öszszességükben — a X. századra keltezhetjük, Bíborbanszületett Konstantin leírását erősítik meg, amely szerint a Duna és Száva között a X. században magyarok laktak. Helynév és régészeti anyag egybevetése Visszatérve a korábban Vinski által vázolt régészeti jelenségekre, kérdés egyrészt az, hogy a régészeti adatokból levont következtetéseihez maga a régészeti anyag milyen mértékben nyújthatott szilárd alapokat, másrészt hogy a régészeti adatok és helynévanyag történeti adatokkal való egybevetésekor Vinski hipotézisei mennyiben állják ki a másik két forráscsoport próbáját. 11 KNIEZSA 1938 térképmelléklet. 12 KNIEZSA 1938 101. 13 GYÖRFFY 1959b 152. Nr. 17. 14 GYÖRFFY 1959b 127—160. 15 GYÖRFFY 1970a 214. 16 KNIEZSA 1938 A—15, A—23, F—25. 17 KNIEZSA 1938 8—9; GYÖRFFY 1960 28, A két régészeti csoport között fekvő Nr. 32—34. lelőhelyek egyik vagy másik csoportba való besorolása (telep ill. szórvány voltuk miatt is) meglehetősen bizonytalan. Ha a lelőhelyet hegy-vízrajzi viszonyokat feltüntető térképen rögzítjük, akkor kiderül, hogy Djakovo (Nr. 34.) még a Síkságon, a keleti csoport tájegységén, viszont Mrsunjski lug és Slavonski Brod (Nr. 32—33.) a Dilj hegység és a Száva között, már a Száva völgyében fekszik, tehát onnan, ahonnan részben a nyugati csoport lelőhelyei is származnak. Az előbbi lelőhelyek tájegységek szerinti átcsoportosítása után a nyugati csoporthoz 20, a keleti csoporthoz ugyancsak 20 lelőhely tartozik. A nyugati csoport lelőhelyeinek 25%-a, a keleti csoport lelőhelyeinek 75%-a közöletlen, vagy „überwiegend unveröffentlicht".^ A mai Szlavónia és Szerémség X— XI. századi régészeti lelőhelyeinek két földrajzilag és régészeti jelenségekben is elkülönülő csoportját (1. kép) a terület X— XI. századi ethnikai viszonyait bemutató Kniezsa-féle térképpel 19 (2. kép) egybevetve a régészeti különbségek egyszeriben érthetővé válnak. Ugyanis a nyugati csoport a szláv lakosság területeivel, a keleti csoport Kelet-Szlavónia és Szerémség a magyar többségű vegyes magyar—szláv lakta ill. a vegyes, azonos arányban magyaroktól és szlávoktól lakott területekkel esik egybe. Sőt ez a határvonal egybeesik azzal a határvonallal is, melyet Sisic a X. és XI. század közepére Horvátország északkeleti határának tételezett fel. 20 Vinski szerint a keleti csoportot a már említett régészeti jelenségek különböztetik meg a nyugati csoporttól, de ezek — már vázolt gondolatmenete szerint — lényegében véve csak a keleti csoportnak a kora-Árpád-kori Magyarországgal való intenzívebb kapcsolatával magyarázhatók. A nyugati csoport esetében bizonyos régészeti jelenségek hiánya a kapcsolatok hiányára mutat. Vinski véleménye szerint: „Madarska etnicka prisutnost izricito je dokazana u grobnim cjelinama samo u jednom groblju 11. stoljeca, i to u neobjevljenoj nekropoli Batajnica-Velika Humka,. . . u njoj je ustanovljeno nekoliko na staromadarski nácin sahranjenih konjanickih grobova, a ti nisu u Srijemu u historijskom okviru 11. stoljeca mogli biti pokopani prije 1071. godine .. . Preostatak staromadarskog nacina sahrane uocljiv je u Srijemu, kao i u ostalom medurecju, samo jos jednom, i to nedaleko Batajnice, kod sela Vojke na lokalitetu Humka. Arheoloski tragovi madarskog boravka u istocnom Srijemu u 11. stoljecu razabiru se takoder po nekolicini neobjavljenih slucajnih nalaza broncanih око va, tj. dijelova garnitúra staro18 VINSKI 1970 79—81. 19 KNIEZSA 1938 térképmelléklet. 20 SlSlC 1917 T. 2,3. SISIC 1925 T. 2,3,
