Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Régészet - Bándi, Gábor: Újabb adatok a bronzkori nyélcsöves csákányok elterjedéséhez

NYÉLCSÖVES CSÁKÁNYOK 67 5. kép. A nyélcsöves csákányok Kárpát-medencei lelőhelyei nedeki szórványoktól,

20 — az aunjetitzi kultúra két biztos sírleletével bizonyítható. Az unternaibi és az olbramovicei sír, a kultúra ún. klasszikus fázisába sorolható, melynek záródátuma a már idézett adatokkal egyeztethető.

21 A hajdúsámsoni kincslelet nyélcsöves csákányát Mozsolics A. véleményével szemben, ugyancsak a „B-típushoz" kell sorolni.

22 Az egész kincslelet, benne a csákány is, speciális leletegyüttesnek tekinthető. A különösen szép kivitelű és díszítésű tárgyak nem számíthatók általános, „köznépi" használatúnak. A csákány formai megoldása mégis a ,,B-típus" időrendjéhez nyújthat támponto20 Mozsolics A., i. m. 28., Taf. 21. 2., M. Novotná, i. m. Taf. 19/344—345. 21 M. R. Pernická—

V. Podborsky, i. m. 13., Abb. 3., L. Hajek, i. m. 99., 4. kép, К Wülfonseder, Die mittlere bronzzeit... (Wien—

Leipzig. 1937) 74. Taf. 53. 2. 22 Mozsolics. A., i. m. 24—25., Taf. 9. 3a., 121—123. kat. Mozsolics A. a kincslelet földbekerülését a B. Illa periódusra teszi, ami függetlenül az általa meghatározott horizont történeti problémáitól, mindenben igazolható.

23 Ez a lelet tehát, — amennyiben a „B-típushoz" tartozik, — fontos bizonyítékká lép elő abban a kérdésben, hogy e csákány variánst már a hajdúsámsoni kincs földbekerülése előtti időszakban használhatták, a Reinecke B.A2, illetve Mozsolics B.IIIa periódus során. Módosítani kell azt a nézetet is, hogy a „Bcsákánytípus a hajdúsámsoni és koszideri kincslelet-horizont közötti időben volt csupán használatban."^ A felsorolt adatok véleményünk szerint egyértelműen igazolják, hogy a Duna vidéki bronzkori kultúrák körében (Vatya, Füzesabony, Aunjetitz, 23 Uo., 121—123, Kalicz N., AÉ. 97 (Bp. 1970) 23Kovács T., FA. 21 (Bp. 1970) 25—45. 24 Mozsolics A., i. m. 31. -31.,