Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Régészet - Bándi, Gábor: Újabb adatok a bronzkori nyélcsöves csákányok elterjedéséhez

64 BANDI GÁBOR leti irányban megnagyobbítottuk. Az így kapott felületen, a sárgás agyagos altalaj szintjében kirajzolódott a ház teljes hossza és az is nyilvánvalóvá vált, hogy a mély partszakadásos dűlőút az egykori épület keleti felét már elpusztította. Ezek után már csak a ház földbe vájt gödrének É—D és К—Ny irányú átvágására vállalkoztunk, hogy a belső kiképzésre és a pontos kormeghatározásra adatokat szerezzünk. (2. kép.) A ház hossza 10 méter volt, szélessége valószínűleg 6—7 méter lehetett. A gödör több eltérő mélységű egységből állhatott, a ház belső tagolásának megfelelően, erősen letaposott, tapasztás nélküli padlóval. A gödörre épülő felépítmény, illetve fal- és tetőszerkezet a nagymennyiségű áglenyomatos patics alapján, — megfelelő analógiák segítségével, — jól rekonstruálható. A Szentlőrincen és Szebényben feltárt hasonló méretű gödörházak adatai alapján ez a ház is föld fölé emelt, alacsony sövénnyel erősített paticsfallal és az arra helyezett tetőszerkezettel épülhetett.

10 Anélkül tehát, hogy e helyen a mészbetétes edények népe dél-dunántúli csoportjának háztípusával részletesebben foglalkoznánk, megemlítjük, hogy ez a feltárás is igazolta a korábbi ásatási adatokat. A csoport telepei alacsony vízparti dombokon találhatók, meglehetősen nagy kitérjedésűek. A telepek általában több, egymástól kisebb-nagyobb távolságra lévő lakóegységekből állnak. Ehhez csatlakoztak a melléképületek és a szükséges gödrök, melyeket többnyire agyagkitermelésre használtak.

11 A pécs-szabolcsi ház gödrének átvágásakor jelentős leletanyag került elő, többek között egy nyélcsöves csákány öntőmintájának töredéke is. Tekintettel arra, hogy ez utóbbi lelet nemcsak e fegyvertípus dél-dunántúli használatát, hanem helyi készítését is bizonyítja, feltétlenül szükségesnek látszik a ház jellemző leletanyagának bemutatása is, a hiteles kormeghatározás és kulturális besorolás érdekében. Nyélcsöves csákány öntőminta töredéke (3. kép). A lelet egy kétrészes öntőminta-negatív egyik fele. Anyaga gyengén márgás, csillámos, finomszemű homokkő. Színe világos sárgás-szürke.

12 Alakja hossztengely mentén elmetszett félhenger. A töredék hossza: 6,7 cm, szélessége: 6,3—5,5 cm között változik. Vastagsága: 3,2 cm. Az öntőminta vízszintes felületébe egy nyélcsöves csákány felső részének formája van belevésve. A mintán a le10 Bandi G., Dunántúli Dolgozatok 4 (Pécs, 1967) 18—22., Va. JPMÉ. 1962. 103—110. 11 Vo. 12 Az öntőminta anyagának közelebbi meghatározását Fehér Leontin végezte el. Közlése szerint a lelőhely közelében felszíni kőzet-előfordulás található. A gyengén márgás, csillámos finom szemű homokkő harmadkori eredetű. A Helvéti konglomerát Szabolcs környékén felszínen található. 3. kép. Pécs-Szabolcs-Középhegy-dűlő gyezős fok és a nyélcső látszik csupán. A törés mentén jól látható a két beöntőnyílás. Az egyik a csákány testét, a másik külön a nyélcső kiöntését szolgálta. A csákánynak csak néhány méretes adata határozható meg. A legyezős fok szélessége 3,2 cm, a nyélcső teljes hossza 5,1 cm, a csákány fokának hossza 3,5 cm. A lelet tanúsága szerint ezzel az öntőmintával valószínűleg Mozsolicsféle ,,B-típusú" nyélcsöves csákányokat készíthettek (Ltsz: JPM.Ö.72.1.15.). A ház jellemző leletanyaga. — (I—

II. tábla) Két szintből emeltünk ki bemutatásra jellegzetes kerámiaanyagot. Az I. táblán a 3. ásónyomban kirajzolódó ház alapterületén előkerült leletek, a II. táblán az épület gödrének É—D és К—Ny-i átvágásából származó tipikus töredékek láthatók.