Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Régészet - Bándi, Gábor: Újabb adatok a bronzkori nyélcsöves csákányok elterjedéséhez

UJABB ADATOK A BRONZKORI NYÉLCSÖVES CSÁKÁNYOK ELTERJEDÉSÉHEZ BANDI GÁBOR A Duna-vidék bronzművességének egyik jellegzetes fegyvertípusa a nyélcsöves csákány. Tipológiai rendezésével, osztályozásával és elterjedésével, — néhány korai adatközlést leszámítva,

1 — az elmúlt évtizedekben, elsősorban a csehszlovák és magyar kutatás foglalkozott.

2 A morvaországi előfordulások kapcsán első értékelő összefoglalását L. Hajek végezte el, tőle származik a ,,krtenovi-típusú nyélcsöves csákány" elnevezés is

3

. A vatyai, füzesabonyi, magyarádi és aunjetitzi kultúrák körében kibontakozó sajátos dunavidéki bronzművesség és a különböző típusösszetételű kincslelet-horizontok történeti feldolgozásában újra találkozunk a nyélcsöves csákányokkal, tipológiai és időrendi szempontból egyaránt. A csákánytípus legalaposabb áttekintését Mozsolics Amália végezte el. A Kárpát-medencei depothorizontok meghatározásakor és az egyes kincsleletek közlésekor, valamennyi fegyver- és ékszer tipológiai elemzését is elvégezte. Az egyes típusok életét és a variánsok időrendjét, a típustársulások összehasonlító vizsgálatával határozta meg. Ezt alapul véve, majd egyeztetve a temető- és telepelőfordulásokkal jutott a Kárpát-medencei bronzkor négy kincslelet-horizontjának meghatározására (Bányabükk, Kömlőd—Ercsi, Hajdúsámson, Kosziderpadlás—Zajta).

4 A nyélcsöves csákányokat Mozsolics A. két alapvető variáns szerint csoportosította, melyek egymástól lényegében megkülönböztethető kulturális és időrendi környezetben fordulnak elő. Véle1 Hampel J., A bronzkor emlékei Magyarhonban. 255. tábla 3., Miske K., Bronzkori typológia. Múz. és Könyvtári Értesítő VI (Budapest, 1912) 84., Kubinyi F., AK. 2 (Budapest, 1861) 89., 5. tábla 13. 2 L. Hajek, Pam. Pravec. 43 (Praha, 1947—48) 96— 101., M. R. Pernická—

V. Podborsky, Sbornik Filozofické Fakulty Brnénské University 8 (1959) 13., Mozolics A., Bronzefunde des Karpatenbeckens (Budapest, 1967) 24—33., E. Cujanová—Jilková, Archeologické studijni materiély 8 (Praha, 1970) 124.. M. Novotné, Die Äxte und Beile in der Slowakei. Prähistorische Bronzefunde. Abt. IX. Band 3. (München, 1970) 53—55. 3 L. Hajek, i. m. 96—101. 4 Mozsolics A, i. m. 9—12., 116—126., 24—33. menye szerint a két típus tipológiai és időrendi helyzete a következő: A) „Der Nacken dieser Axtform ist halbkreisförmig, der Hals und die Klinge unter der Schaftröhre ist von wenigen Ausnahmen abgesehen dicht gerillt."

5 A típus időrendi helyzetét elsősorban a kincsleletekben való előfordulás alapján határozta meg. Az apai, Szeghalom—károlyderéki és Nitriansky—Hradok-i depótokra építve az A-típus használatát a hajdúsámsoni-horizontot megelőző időkre teszi (Reinecke В. A2—

В első fele, Mozsolics B. II—Illa.).

6 B) „Ihr Nacken ist fächerfömig, bei weiten nijht ganz halbkreisförmig, auch sind sie gewöhnlich viel breiter und die Schaftröhre in den meisten Fällen kürzer und kaum gerillt."

7 — E variáns használatának korát elsősorban a hajdúsámsovi és koszideri depothorizontok közötti időszak síi leletei alapján határozta meg (Reinecke В. В má sodik fele, Mozsolics B. Illb periódus).

8 * Az utóbbi évek dél-dunántúli ásatásai során két lelőhelyen is előkerült olyan adat, mely a nyélcsöves csákányok Kárpát-medencei elterjedését és típusainak időrendi osztályozását módosíthatja. 1. Pécs-Szabolcs — Középhegy-dűlő. — A Pécstől keletre eső lelőhelyen 1968-ban végzett kisebb ásatást a Janus Pannonius Múzeum. A Mecsek hegységből É—D irányban lefutó Malom-árok keleti partját kísérő domb vonulaton, neolitikus és bronzkori felszíni leletek jelzik a lelőhelyet. A domb gerincvonalán É—D irányban haladú dűlőút mellett, a patak felé eső lankán került sor a feltárásra. (1. kép.)

9 — A 10x5 méteres szelvényben, a 30—40 cm vastag sötét humuszréteg lebontása után, egy nagyméretű gödörház körvonala bontakozott ki. A ház jellemző méreteinek és alakjának meghatározására a szelvényt északi és ke5 Uo., 24. ri Uo., 25—28. 7 Uo., 28. 8 Uo., 28—33. 9 Az ásatást Kiss Attila és K. Zoffmann Zsuzsa végezte. Ezúton mondok köszönetet az ásatóknak a lelőhely feldolgozási jogának átengedéséért.