Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Néprajztudomány - Frankovics, György: Vile-történetek a Dráva menti horvátoktól

250 FRANKOVICS GYÖRGY 53. Martincani so u zir terali svinje. To bila suma martinacko pol je sto je sad. Onda taj vedovnjak taj iso to nekamo di to de je vile zira. Onda on tam otel celog zira, kad je tamo neki baco. Onda tako urodel zir, u nu godinu, da nitko nije того s kukuruzom ranit — to bilo zira dost. A da nije того odgrist od njega, treci tal je samo odgrizo, onda bi bilo zira jos i stranskima. 54. Stari Dervar spavo na senu, onda dosla vila. Кара bila mu na ocimama. Vila onda je digla kapu iz ociju, a on se bojal, onda vila otisla, odletela i zapevala. Al tuliko je videl stari da nema nosa, samo perje. Lepe so bile i kike dugacke so imale. 53. A szentmártoniak makkoltatni hajtották a disznókat. Itt erdő volt, ahol most a szentmártoni mező van. Akkor ez a látó ment valahova, ahol a tündérek makkot osztanak. Akkor ő elvett egy egész makkot, amikor valaki eldobta. Akkor abban az évben annyi makk termett, hogy senkinek sem kellett kukoricával etetni, bőségesen volt makk. De ha nem kellett volna harapnia belőle, csak a háromnegyedét harapta le, akkor a szomszédfalusiaknak is jutott volna. 54. Az öreg Dervár a szénán aludt, akkor megjött a tündér. A sapka a szemén volt. Akkor a tündér leemelte a szeméről, és ő félt, akkor a tündér elment, elrepült és énekelt. Annyit látott az öreg hogy nincs orra, csak tolla van. Szépek voltak és hosszú hajuk volt. U 1: Potony 3: Szentborbás 5: Felsőszentmárton 7: Révfalu 2: Tótújfalu 4: Lakócsa 6: Drávakeresztúr 8: Drávasztára