Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Néprajztudomány - Frankovics, György: Vile-történetek a Dráva menti horvátoktól

244 FRANKOVICS GYÖRGY jedanput ni bilo mleka. Otisla u Brlobas jednoj staroj zeni, ta je tamo vojska zlevala. Pa onda kaze stara zena nek u pol noci otide iz korsovcom na tri bunara, na legelis. Nek zagrabi u tri bunara vodu. Onda je otisla ta zena svojom deklickom. Otisla najprvo о jedan bunar zagrabila vodu. Otisla о drugi zagrabila vodu. Kad dosla trecem bunaru, kod otog treceg bunara bila jedna jama. U toj jami bila voda. Как ona grabi. kaze, vodu i onda gleda, а око te vode vile su igrale i pevale su i jedna drugom s prstom se grozila, a nje strasno bilo stra. I onda isle su dal je, kaze i onda tako nesto jako nje lupilo po ruki da korsovac je malne frknio iz ruke. Onda, kaze, kad su dosli doma dali su kravama, onda su oped imali mleka. 31. Kako se ide u Novo Selo, tamo око rasti su vile igrale kolo, a kanas puco s bicom i kanasu bic око izbio. 32. Jedanput jedan stari covek je otiso u vinograd da ce raditi. Kad je otrudeo onda je sevo na travu i mislio je о nesto. Jedanput je dosla jedna vila, covek jako je se uplasio. Pogledao vile lepe oci. Potli toga vila odma je zginula mu pred ocima. Kad covek je otisao doma pa kazao je svojem drustvu sto se s njim dogodilo, posli toga za nekoliko dana covek je umro. To znaci to da ni je slobod bilo vili gledat u oci. To su kazali negda stari ljudi i to: di su vile svoju pesmu spevale u onoj kuci ce biti sreca. 33. Jedan gazda imal jednu kobilu. Toj kobili griva u kriz stajala, a ta kobila vile kobila bila. Ko je te kobile grivu stel rezat onog kobila je crkla. Vile so navcile i futke naplest kobilama. 34. Negda so brlobaski decki isli na divan. Jednu vecer so culi da u jednoj kuci cesto se cuje как pevajo. Glede unutra a tam jako lepe dekle so plesale kolo i osetile so da nje netko gledi pa zapevajo: ,,Sve sestrice kolo vode, a Karasi glede!" Od tog vremena zovu Brlobascane Karasima. 35. Kad bil boj, cetrnaeste, onda u Brlobasu u zitu, jako bilo lepo zito, prevec bilo lepo zito, onda so otisle vile u no zito i so napravile posteljku, to prava istina je. Napravile so posteljku tako tvrdo i to saj svet, celo selo islo gledet da vec pesku so napra vili do posteljke. I na toj posteljki bil taki lepi rupcec prstrt i onu godinu prevec silno zito urodelo je. Vile neso vidli. 36. Ja sem vidla vilu, doma u Brlobasu kad sem isla vun u noci. Jos sem bila deklicka, ona isla nuz stenu, dugacku kiku i kopite, nosa ne imala. I ljudi so vidli vile kad so ruske cuvali. 37. Onda stari ljudi koji so vidli vile divane kad priblizo neki covek к njima one so se digle na perja i odletele. To je slabo ko je vilu mogal videt. kor egyszer csak nem volt. Elment Szentborbásra egy öreg asszonyhoz, ez ott viaszt öntött. Mondja az öreg asszony, hogy éjfélkor menjen ki korsóval a legelőre a három kúthoz. Merítsen vizet a három kútban. Akkor elment ez az asszonv a lányával. Először az egyikből mert. Elment és a másodikból mert. Amikor a harmadik kúthoz ért. ennél a kútnál egy gödör volt. Ebben a gödörben víz volt. Ahogy ő meri a vizet, mondja, látja ám, hogy ennél a víznél tündérek táncolnak és énekelnek és egyik a másikat megfenyegeti, ők nagyon féltek. Akkor tovább mentek, mondja, és akkor valami olyan erősen megütötte a kezüket, hogy a korsó majdhogy ki nem repült. Akkor, mondja, amikor megérkeztek, adtak a teheneknek, és ismét lett tejük. 31. Ahogy Tótújfalu felé megyünk, ott a tölgyfáknál a tündérek kólót táncoltak, a kanász ostorával durgatott és az ostor kiverte a szemét. 32. Egyszer egy öreg ember elment a szőlőbe dolgozni. Amikor elfáradt leült a fűre és valamin gondolkodott. Egyszer megjelent a tündér, az ember nagyon megijedt. Belenézett a tündér szép szemébe. Ezután a tündér tüstént eltűnt a szeme elől. Amikor otthon elmondta családjának a történteket, rá pár napra meghalt. Ez azt jelentette, hogy nem volt szabad a tündér szemébe nézni. Ezt mondták régen az öreg emberek meg azt: amelyik házban a tündérek énekelnek, az szerencsében részesül. 33. Az egyik gazdának lova volt. Ennek a lónak a sörénye keresztbe állt, ez a ló a tündér lova volt. Aki le akarta vágni, annak a lova megdöglött. A tündérek a lovaknak copfot szoktak fonni. 34. Régen a szentborbási legények divánra mentek. Egyik este hallották, hogy az egyik házban gyakran énekelnek. Belenéznek és ott nagyon szép lányok kólót táncoltak és megérezték, hogy valaki nézi őket és rázendítettek: „Minden testvér kólót táncol, a Kárászok meg csak néznek!" Ezóta a szentborbásiakat Kárászoknak hívják. 35. Amikor háború volt, tizennégyben, akkor a szentborbási búzában, nagyon szép búza volt, gyönyörű volt a búza, akkor bementek a tündérek a búzába és egy kis ágyat készítettek, ez való igaz. Ágyacskát készítettek olyan keményre és az egész lakosság ment nézni, mert egy gyalogutat tapostak a kis ágyig. És ezen az ágyacskán olyan szép kendő volt kiterítve és abban az évben nagyon sok búza termett. A tündéreket nem látták. 36. Én láttam tündért otthon Szentborbáson, amikor éjjel mentem ki. Még kis lány voltam, ő a fal mellett ment, hosszú haja és patája, orra nem volt. A férfiak is láttak tündéreket, amikor körtét őriztek. 37. Akkor az idős emberek beszélik, akik láttak tündéreket, ha valaki megközelíti őket, szárnyaikra kelnek és elrepülnek. Nagy ritkán látott valaki tündért.