Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Néprajztudomány - Frankovics, György: Vile-történetek a Dráva menti horvátoktól

242 FRANKOVICS GYÖRGY so se poplasile i neso smele otit doma. Zene cak dotle so bile tam dok vile neso zginole. 15. U jednom drustvu puno so bili brace i puno svinje so imali. I saki den drugi je isel svinje cuvât i onda dosle so vile. Jednoj vili se dopai onaj cövek na kojem je bil red. I vila mu kazala ti bus moj cövek i sutra eu mo je ruvo donet i stebom bum zivela. Drugi den so dosle dvanaest vile i donele so vile opravu. Onda to se, kaj so donele, odnele so u izu. A covek se poplasil da prezvencanja ce zeti vilu za zenu i otisel je vracilji. Vracilja to mu kazala da : ,,Za skrijak deni zutu aleluju!" Kad kanas se okitil i vila to spazila pokupila svoje ruvo i nestala je. 16. U jednem varosu bil pazar i jedna zena svojem covekom je isla. Как oni ido na koli spazili so dvanaest vile i covek je fuckal vilama, a zena vikala za njima. Kad so stigli na pazar mam njim jedna kobila crkla, jel vile so to ucinile, one ne begene larmu. 17. Jednom decki so cuvali kon je u noci i pokazale so se njim silne vile. One so lepo pevale i piesale i zvale so decke nek i oni ido z njima. Koji decko otisel z njima taj vise neje dosel natrag. 18. Jelicevog Pavine stari japa jedanput otisel u vinograd, tu njim bil na Peski. Otisel on u vinograd veze i reze i klestri. A to samo dojde jedna zena u belini predanjeg, a ona takva pokazala z rukom da bi pila vodu. „No tu je voda. Samo pij ! Samo pij !" No onda nasla je. Napila se i otisla je. To je bila vila. Так zgledala ko zena, imala dugacku kiku. 19. Jedanput tam kod Safovog druma so zacele plesat. Так so lepo plesale, tak so kolo vodile. Taj stari baco Vinko, Jagene Matanceve jotec to meni divanil „A znas sneja idem ja selom a to znas tak so plesale, mené neso vidle, i onda so otisle groblju." 20. A ja sem tam bila na Brocu i ide Zilavi baco Pista s kosom a vile tam u bereku so pricele sasa dizat, a on ide doma, a on veji : „Mando, sad cu ja te s kosom hudriti, znam da vise ne budo me plasile!" No on ide, dosel je tam de sem ja bila pa tak ide s kosom .. . „Ote! Ote!" — kazal on. Vile nesem vidla, jel one se na dnevu ne vide samo uvecer, nego to sem vidla как so sasa bacale. 21. Vile so bile u legelesu, tam so plesale u kolebaru. One so obnoc plesale, u ran je se njim videl trag как so plesale u kolu. 22. Vile so jedanput vikale mojem jocu: „Vinko! Vinko! Odi u nase kolo plesat." On bil dudas i isel iz Noselca. Neje otisel jel ga bilo stra. One so imale kiku dugacku u futku so nju svezale. dudál nekik. Az asszonyok megijedtek és nem mertek hazamenni. Az asszonyok addig voltak ott, míg a tündérek eltűntek. 15. Egy családban nagyon sok testvér volt és sok disznajuk volt. Minden nap másik és másik őrizte és akkor eljöttek a tündérek. Az egyiknek megtetszett az a férfi, akire sor került. És a tündér mondta neki, te leszel az én férjem, és holnap elhozzák ruháim és veled élek. Másnap tizenkettő tündér jött, akik elhozták a tündér ruháit. Akkor amit elhoztak, mind bevitték a házba. A férfi megijedt, hogy eskü nélkül veszi feleségül a tündért, elment a kuruzsló asszonyhoz. A kuruzsló azt mondta, hogy sárga nőszirmot tegyen a kalapja mellé. Amikor a kanász ezt megtette és a tündér észrevette, összeszedte ruháit és eltűnt. 16. Az egyik városban vásárt tartottak és egy asszony a férjével oda tartott. Ahogy kocsikáznak, tizenkét tündért vettek észre és a férfi fütyült a tündéreknek, az asszony meg kiabált utánuk. Amikor a vásárra értek, mindjárt megdöglött az egyik lovuk, ezt a tündérek tették, ők nem szeretik a lármát. 17. Egyszer a legények éjjel lovakat őriztek és sok tündér jelent meg. Nagyon szépen énekeltek és táncoltak és hívták a legényeket, hogy menjenek velük. Amelyik legény velük ment, az többé nem tért vissza. 18. A Jelics Pali öregapja egyszer ment a szőlőbe, itt volt Peszkán. Elment a szőlőbe, kötöz és vág, nyes. Egy asszony fehérbe előtte terem, és mutatja, hogy vizet inna. „Itt van a víz. Igyál csak! Igyál!" Akkor megtalálta. Ivott és elment. Ez tündér volt. Ügy nézett ki, mint más asszony, hosszú haja volt. 19. Egyszer ott a Sáfék kövesútjánál elkezdtek táncolni. Olyan szépen táncoltak, úgy járták a kólót. Ezt az öreg Vinko bácsi, a Matanác Ágnes apja mondta nekem. „És tudod menyem, én megyek a faluban, és úgy táncoltak, engem nem láttak és akkor a temető felé mentek." 20. Én ott voltam Brocon és jön a Zsilavi (Gyökeres) Pista bácsi kaszával és a tündérek ott a berekben elkezdték a sást felemelni, és ő megy haza, mondja: „Magdus, adok nekik a kaszával! Tudom, hogy többé nem ijesztenek!" Megy ő, odaér hozzám és így megy a kaszával.. . „Gyertek! Gyertek!" — mondta. A tündéreket nem láttam, mert őket nappal nem lehet látni csak este, de azt láttam, hogyan emelték a sást. 21. A tündérek a legelőben voltak, ott körbe táncoltak. Este táncoltak, reggel a lábnyomukat lehetett látni a kólóban. 22. A tündérek egyszer kiabáltak az apámnak: „Vince! Vince! Gyere a mi kólónkba táncolni." Ö dudás volt és Tótújfaluból jött. Nem ment, mert félt. Hosszú hajuk volt és copfba kötötték.