Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Néprajztudomány - Sáfrány, Zsuzsa: A Janus Pannonius Múzeum gyufatartói

GYUFATARTÓK 200 3. térkép: A JPM gyufatartóinak származási helyei: Kővágótöttős (153); Pécs (158); Nagyárpád (159); Mohács (278); Kákics (290); Sellye (291); Csányoszró (293) ; Gilvánfa (295) ; Besence (296) ; Garé (306) ; Drávaiványi (331) ; Sósvertike (332) ; Piskó (335) ; Sámod (341); Kisszentmárton (343); Drávacsepely (351); Kadarkút (Somogy megye) Iában két változata van: a lapos relief és a tulajdonképpeni domború faragás. Gyufatartógyűjteményünket technika szerinti csoportosításban mutatjuk be és az egyes tárgyaknál a következő adatokat soroljuk fel: leltári szám, a gyűjtés helye

14 (a lelőhely sorszáma a JPM Néprajzi Osztályának munkatérképén), anyag, zárszerkezet, méretek: hosszúság (magasság), szélesség, vastagság, a készítő neve és a készítés ideje, a gyűjtés időpontja. 14 Ha a lelőhely ismeretlen, kérdőjelet, sorszám helyett pedig (—) megjelölést alkalmaztunk. tárgyakon, valamint a kobakokon is megtaláljuk. A bekarcolt díszítményt zsírral kevert festékkel kenték be, hogy kiváljon a világos háttérből.

13 A múlt század végén, a századforduló táján válik uralkodóvá a domború faragás. Napjainkban is ez a legelterjedtebb technika. Ennek álta13 Madarassy jó leírását adja ennek az eljárásnak. „Ahol a díszítés csak a síkban tett egyszerű bekarcolás, ott a díszt úgy emelik ki, hogy az egész tárgyat bedörzsölik kalapzsírral, égetett, porrá tört és olajjal kevert dióbéllel, faggyúval összegyúrt korommal, grafit porával vagy puskaporral, amikor is a bekarcolások haj szál vékony árkai betömődnek és a tárgy lesimítása után is feketén maradnak." (MADARASSY, 1932.)