Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Néprajztudomány - Sáfrány, Zsuzsa: A Janus Pannonius Múzeum gyufatartói

GYUFATARTÓK 207 3. ábra. Az oldallapok típusai (a JPM anyaga alapján) változás nem következett be, a népművészetben igen sok korábbi forma és díszítőelem konzerválódott. A legrégibb darabok díszítésmódja a vésés, a díszítmények körvonalainak bemetszésé a sík felületbe. Mintakincse általában geometrikus; gyakran bukkan fel később is más technikával díszített tárgyak szélein, peremén egyszerű sormintaként. Leggyokoribb motívuma: a farkasfogas szegősor, hullámvonal, csipkézett háromszögsor, körök, rozetták, ritkábban levél és tulipán is. Gyufatartóink között ritka a vésett technikájú (52. 58. 1) Néhány darab spanyolozott és karcolt, a többi domború faragásos.

11 A legrégibb spanyolozott tárgyak a múlt század elejéről származnak, s a pásztoraiűvészetben a többszínű spanyolviasz alkalmazása hozta létre, 11 Lásd a technikák szerinti felsorolásnál! alakította ki a színes ábrázolást.

12 A piros és fekete, ritkábban zöld spanyolviaszt a bevésett vájatokba olvasztották. A század közepe táján a spanyolozásnak már egy másik módjával is találkozunk, amely az intarziára emlékeztet. Ez a technika annyiban különbözik az előbbitől, hogy itt a díszítmények közeit faragták s azokat töltötte ki a spanyolviasz. A kész spanyolozott munkát nem szokták lakkozni, sőt olajozni sem, legfeljebb némi méhviasszal fényesítik, de legtöbbször a használat adja meg a fényét, patináját. Főleg a múlt század második felétől ismertek azok a tárgyak, amelyeket karcolással díszítettek. A karcolt díszítést a szaruból készült és fa12 „A szín, elsősorban a piros szín igénye már a 18. század végén, illetve a 19. század elején készült vésett mángorlókon is jelentkezik. Több esetben megtaláljuk a piros festék nyomait a vésett barázdákban." (MANGA 1971. 320.)