Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Néprajztudomány - Mándoki, László: A sarlótartó

191 BARANVAl ADATOK A SARLÔTARTÔHOZ A = tárgyi adat; В = emlékanyag; С = emlékanya 44 Magyaregregy — Andrásfalvy Bertalan gyűjtése: 73 Oroszló — P. Liszkay Zsuzsa gyűjtése: 78 Magyarszék — Andrásfalvy Bertalan gyűjtése: 80 Komló — Mándoki László gyűjtése: 107 Husztót — Andrásfalvy Bertalan gyűjtése: 108 Kovácsszénája — Mándoki László gyűjtése: 115 Mánfa — Mándoki László gyűjtése: 116 Budafa — Zentai János gyűjtése: 158 Magyarürög — K. Pázsit Zsuzsa gyűjtése: a sarlós aratásnál használt tokmánytartó botra. Sarlótartó botról nem tud, de volt tokmánytartó bot. „Ágas bot, kétágú, ezt letűzték, a tokmányt erre rakták rá, abban volt a köszörűkő. Mikor elment az éle a sarlónak, odamentek és megköszörülték." (1969.) „A sarlótartó egyszerű fa, lapos deszka, egyméteres, könnyű (fűzfa), mindenki maga csinálta. Egyik vége hegyes volt, a közepe kivágva. Leszúrták a földbe, a felesleges sarlót oda akasztották, meg a tokmányt is. Helye a pajtában volt, egy sarokban leszúrták, nem volt útban, vagy feldobták a padlásra." (1968.) „Meséltek erről, volt sarlótartó bot. Azon volt a kaszakő is. Ezt vitték mindig elébb-elébb. Aki nem dolgozott, annak arra kellett rátenni a sarlóját." (1971.) „Volt ilyen, láttam, még a szüleim is sarlóval arattak, de nem tudom, hogy mondták németül." (1966.) „Letűzött fán van a tokmány. Kévebot volt, annak szorították hozzá a kévét bekötésnél." (1968.) 64.16.4 (Lásd az 1/B. képet); F 11033 (Lásd a 2. képet.) 60.127.1 (Lásd az l/A. képet és e tanulmány elejét: 3—6. bekezdés.) Volt, de nem vitték ki a földekre. (1968.) „Egy méter magas cseresznye- vagy szilfa bot, három ujj széles, rovátkák voltak benne, abba akasztották a sarlót, mikor mentek ebédelni." (1968.) акЕр А В С